Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-57

206 57. országos ülés 1897. február 24-én, szerdán. mentái; azt hiszem, ebben foglalhatom össze az ő beszédének legfőbb argumentumait és a kiviteli jutalmak ellen felhozott érveit. Elismeri a t. képviselő úr azt, hogy a kiviteli jutalom a belföldi árképződésnek egy faktora, azaz, hogy a belföldön az ár úgy képződik, hogy nemzetközi ár plusz kiviteli jutalom. Elismeri a t. képviselő úr azt is, hogy ötéves állagban, és pedig 1891-tői 1897-ig nekünk évenkint nem volt több, mint 600.000 métermázsa feleslegünk. Elismeri a képviselő úr azt is, hogyha azon feleslegek, a melyeket kiviszünk, azokon a helyeken a fogyasztási piaczokra, a hova azokat kiviszszttk, a nemzetközi árak nem befolyásolnák, akkor a belföldi fogyasztásban a kiviteli jutalom az árképződésnél érvényesül. Azt hiszem, hogy ezen három elismerését a t, képviselő úrnak nem fogtam fel rosszul, ebben a három kérdésben teljesen megegyezünk. Egy aggálya van azonban a t. képviselő úrnak és arra redukálódik az 8 összes aggálya a kiviteli jutalmak ellen. Azt mondja tudniillik, hogyha mi kiviteli jutalmat adunk azokon a fogyasztási piaczokon, a hova a mi feleslegünk kimegy, tehát Bajorország és Svájcz keleti részein egy oly kínálat fog a kiviteli jutalom folytán keletkezni, a mely ott a nemzetközi árt befolyásolni fogja, befolyásolni fogja esetleg egy még nagyobb összeggel, mint a mennyi kiviteli jutalmunk összege, úgy hogy a kiviteli jutalommal nemcsak czélt nem fogunk érni, nemcsak hogy az árt fel nem fogjuk emelni, hanem ellenkezőleg még ártani fogunk. Hát a t. képviselő úrnak ez az érvelése a téves feltevések egész sorozatán alapszik. Az ő érvelésének főmomentuma, főalapja az, hogy ha mi kiviteli jutalmat adunk, akkor a termésünk fog növekedni és ennek folytán a feleslegünk is fog emelkedni. Ez egy oly feltevés, a melylyel szemben érvekkel és számokkal küzdeni nem lehet, mert ez csak érzés dolga lehet. 0 neki lehet az az érzése, hogy a termelés fokoztatni fog és ez által fog a felesleg növekedni, nekem az az érzésem van, hogy az az egy forint kiviteli jutalom, a mely •— a mint igen helyesen jegyezte meg — nem egy fix magas árnak biztosítása, hanem egy labilis árnak, a mely esetleg lehet nagyon alacsony is, egy forinttal javítása, nem képez oly stimulánst, egy oly buzdítót, mely akármelyik magyar gazdát arra birná, hogy más termelési ágak rovására búzatermelését fokozza. Ha egy oly kiviteli jutalom kontempláltatik, mely állandóan egy fix magas árt biztosít, akkor megengedem, hogy ez bekövetkezhetnék, de mikor arról van szó, hogy a meglevő nemzetközi árt, mely esetleg igen alacsony is lehet, legfeljebb egy forinttal megjavítsuk, ezt a hatást a kiviteli jutalomtól, a magam meggyőződése szerint nem várhatom. De még ha emelkednék is a felesleg, akkor is, azt hiszem, hogy következménye nem az volna, hogy az az említett fogyasztási piaczokon a nemzetközi árt lenyomná, mert nem az a mennyiség, melyet mi ma viszünk ki Bajorországba és Svájezba, képezi azon fogyasztási piaczoknak kiviteli szükségletét. Mi csak azért viszünk ki oda oly keveset, mert több feleslegünk nincs bent, mert bizonyos mennyiség kivitele után már oly árképződés áll be, mely lehetetlenné teszi azt, hogy odakint a nemzetközi árral a másik oldalról kikötők útján vagy Oroszország felöl jövő búza áraival versenyezhessünk. Azon zónán belül, hová a mi búzánk kivitele rendiment-t nyújt, sokkal nagyobb mennyiség helyezhető el, mint az a felesleg, melylyel rendelkezünk. De még ha ezen zónát ki kellene is terjeszteni, akkor is csak arról lehet szó, hogy elvész esetleg az az összeg, melyet több fuvar czímén fizetünk a zónakiterjesztésért. Van azonban még egy fő és leglényegesebb argumentum, melyet t. képviselőtársam teljesen kifelejtett. S ez az, hogy van nekünk bajorországi és svájczi kivitelünkön kivűl oly kivitelünk és pedig hat éves átlagban évenkint legalább hatszázezer métermázsa, a hová a mi búzánk nem azért megy ki, mert ott legelőnyösebben a mi búzánk volna elhelyezhető, hanem kimegy a malmaink által készített lisztnek speeziális qualitásai folytán és a liszt kedveltsége folytán angol, franezia, brazil kikötőkbe és fogyasztási piaczokra. Ezen mennyiség is lényegesen hozzájárul azon fölösleg elenyésztetéséhez és teljesen érintetlenül hagyja természetes fogyasztási piaczunkat. Az őrlési kedvezmények megszüntetésével ez maga elégséges mai feleslegünk elenyésztésére és az esetleg keletkező több feleslegre még mindig rendelkezésre áll, és pedig árdepresszió nélkül, Bajorország és a svájczi fogyasztási piacz. Mindezekből én azt dedukálom, hogy a t. képviselő úr érvelése sem döntötte meg állításom helyességét s én minden kivégzés daczára bízom annak megvalósulásában. A tételt elfogadom. Lakatos Miklós jegyző: Gróf Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő: T. ház! Az általános vita elején, midőn a szocziális kérdés volt napirenden, felemlítettem, miszerint kívánatos volna, hogy a magyar gazdaközönség és a földbirtokos az eddigi rendszerrel a gazdászatnál némileg felhagyván, áttérne az oly palánták mívelésére, a melyek úgynevezett kereskedelmi czikket képeznek idővel. Midőn most ezen kísérleti ügynél felszólalok, teszem ezt azért, hogy ezen indokból kifolyólag a t. miniszter úr figyelmét felhívjam valamire. Kétrendbeli utazásomban a Kaukázusban, melyet tavaly és két év előtt tettem, igen érdekes dolgot láttam, melyet nálunk is meg le-