Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-57

67. országos ülés 1897. február 24-én, szerdán. 203 már az a szellem, a mely ez ellen fellázad. A t. miniszter ár azt mondta nekem tegnap, hogy vigyázzunk, nehogy az a szellem fölébredjen, mert ha felébresztjük azt a gazdát, hát fölébred, de akkor azután nem oda megyén, a hova mi akarjuk, hanem egész máshova. Azt egy magyar földmívelési minisztertől nem tudom jól megérteni, hogy féljen a magyar gazda fölébredésétől. Bizony, ébredjen föl és térjen eszére! Az a baj, hogy nagyon is alszik. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Pedig csak szóljon és érvényesítse magát; hiszen, ha illetéktelenül fog beszélni, mi, a kik itt vagyunk, pártkülönbség nélkül vissza fogjuk utasítani nemcsak őt, hanem mindenkit, a ki a természetes korlátokon túlmenve, a társadalom ellen cselekszik. Ez a fődolog. Ezt a szellemet kell erősíteni és nem úgy tenni, mint Tisza István t. képviselőtársam, a ki előáll egy röpirattal, melyben az agrárius kérdést pertraktálja. Ha a fát a gyümölcséről lehet megismerni, akkor nekem azon különben gondos tanulmányra valló füzetben lévő gyümölcsről az az impresszióm, hogy nem hiszek neki, annak az a baja, hogy mindig csak egyet emleget, a közös vámterületet és a vámot. Mindkettőben helyeslem nézetét, de ez nagyon kevés, ennél több is kell nekünk. A másik impresszióm az, hogy ma mindenki felölti az agrárius mezt és báránybőrbe öltözött farkas módjára propagandát csinál az agrarizmus ellen, a mi mégsem helyes. A merkantilizmus kinövései ellen fel kell venni a küzdelmet és nem kételkedem, hogy igen sokan fognak nekem igazat adni. Részemről csak örülök a földmlvelésügyi miniszter úr azon kijelentésének, hogy állami szoczializmusról, a melytől tartottam, ez idő szerint szó nincs, és ennélfogva a tételt elfogadom. (Helyeslés a halóidalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Végh Arthur! Végh Arthur : T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szóló t. képviselő úr által felvetett kérdések közül csupán a hitelszövetkezetek kérdésére kívánok reflektálni. (Halljuk! Halljuk!Zaj. Elnök csenget.) Megvallom, t. ház, hogy gróf Tisza István képviselő úr erős riposztja és a földmívelésügyi miniszter úr meggyőző adatai után abban az illúzióban ringattam magam, hogy Károlyi Sándor gróf képviselő úr ki fogja jelenteni mai fölszólalásában, hogy a hitelszövetkezetek kérdésében a múlt alkalommal tett éles támadása tévedésen alapszik. Sajnálattal kellett azonban tapasztalnom, hogy az igen tisztelt képviselő úr ezt a kijelentést nem tette meg és így fentartotta vádjait, a melyeket két pontban leszek bátor a t. ház emlékezetébe hozni. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Károlyi Sándor képviselő úr először is azt mondta, hogy úgy a kormány, valamint a nagy bankok útját állják a szövetkezeti eszmék terjedésének. A második vádja pedig az volt, hogy ő több ízben hiába kopogtatott a pénzügyminiszter urnák Leszek bátor adatokkal igazolni, hogy mindkét vádja nélkülözi a kellő alapot. A hazai szövetkezetek központi hitelintézete 1887-ben alakult meg, igen szerényen, akkor csupán tíz szövetkezet volt 2921 üzletrészszel, 1607 taggal; összes forgalma ez évben 17.200 forint volt. Az 1895. év adatai szerint — az 1896. évről az összeállítások csak márcziusban lesznek meg — 63.000 taggal 317 hitelszövetkezet állt fenn 125.000 üzletrészszel. Ezek értéke kerekszámban 3,300.000 forintot tett kijaváltókölcsönök 4,800.000 forintot, a kötvény kölcsönök 2,819.000 forintot, ezzel szemben a tartalékalap kitett 90.000 forintot, az üzletrészekre történt befizetések tettek 1,300.000 frt, a takarékpénztári betétek 2,193.000 forintot, a központ által nyújtott hitel 4,965.000 forintot, úgy, hogy az összes mérleg főösszege 7,000.918 frt. Leszek bátor még a t. ház engedelmével igen röviden ennek a szövetkezetnek mérlegszámlájából is egy pár tételt felhozni, nevezetesen alapítványi üzletrész számla 500.000 frt, visszleszámítolás 4,523.000 frt, magyar királyi központi állampénztár 205.000 frt. Ezen adatok igazolják, hogy tíz év alatt ezen kis központi hitelintézet aránylag igen magasra emelkedett, különösen három faktor közreműködése folytán. Az első volt Pest vármegye vezérfér fiainak önzetlen ügybuzgó működése, a kik között politikai pártkülönbség nélkül ma is következők a tagjai az igazgatóságnak: Beniczky Lajos, Bossányi László, dr. Forster Aurél, Ghilner Gyula, dr. Hajós József és Viczián Ádám. Ismétlem, t. ház, Pest vármegye vesérférfiainak ügy buzgó tevékenysége tette aránylag ily nagygyá ezt az intézetet és milyen alapon? Azon, a mire már az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr is rámutatott, tudniillik a kormány hatályos segítsége és a pesti hazai első takarékpénztár támogatása útján. A kormánynak 200.000 forintja benne van a 205.000 forintos tételben, a hazai takarékpénztárnak 400.000 forintja pedig az első tételben, az 500.000 forintos tételben. Pest vármegyének pedig ugyancsak ebben a tételben van 400.000 forintja. Az egyes magánosak üzleti részei pedig csupán 60.000 forintot tesznek ki. T. ház! Ezek az adatok igazolják, hogy gróf Károlyi Sándor képviselő úrnak a támadása a tekintetben, hogy a kormány nem tett volna semmit, alaptalan, egyébiránt ő maga is konstatálta ma azt, hogy