Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-57

204 57. országos ülés 1897. február 24-én. szerdán. a kormány igen is három tételben 1,200.000 forinttal folytonosan támogatja e szövetkezetet. De egy másik körülményre is vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni, hogy tudniillik az 1895. évi jelentésben szórói-szóra a következők foglaltatnak (olvassa): »Örömmel jelentem, miszerint a pénzügyminiszter úr ő nagyméltósága 49.099. számú rendeletével megengedte, hogy a szövetkezeti törvény kihirdetéséig a községi szövetkezetekre kivetett adók, valamint hetyegek és illetékek beszedése függőben tartassák.* Ezt az évi jelentést gróf Károlyi Sándor aláirta, tehát nem áll az az állítása, hogy ő hiába kopogtat a pénzügyminiszter úr ajtaján. Van szerencsém, t. ház, még csak azt az egy körülményt is megemlíteni, hogy a kormány azzal a törvényjavaslattal, a melylyel most az igazságügyminiszter úr foglalkozik, szintén hathatós tanújelét adta annak, hogy a szövetkezetek kérdésének előbbreviteléhez maga részéről hozzá akar járulni. Arra a törvényjavaslatra vonatkozólag legyen szabad csak azt az egy megjegyzést tennem, hogy az eredeti előadói tervezet dr. Nagy Ferencz egyetemi tanár úr tollából került ki és én azzal a kéréssel fordulok az igen tisztelt földmívelésiigyi miniszter úrhoz, hogy ne engedje magát eltántoríttatni az ál-liberalizmus hibás, hamis jelszavai által és méltóztassék azokhoz az alapelvekhez ragaszkodni, a melyek abban az előadói tervezetben le vannak rakva, nevezetesen ahhoz, hogy az államnak és a kormánynak ellenőrzési joga a leghatályosabban fentartassék. Magát a tételt elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Lakatos Miklós jegyző: Asbóth János! Asbóth János : T. ház! (Halljuk! Halljuk !) A t. miniszter úrnak ismert és általánosan elismert munkásságába és jóakaratába kívánom ajánlani azon fennakadásokat, a melyek a fővárosi új vásárcsarnokok körűi beállottak. Tudom én azt, hogy ez nem tartozik közvetlenül a t. miniszter úr (Zaj. Elnök csenget.) ügykörébe, de mivel ott érintve vannak azon kisebb gazdasági produkcziók, mint a gyümölcs- és konyhakertészet termékei, a, melyek különösen figyelemre méltók: mégis azt hiszem, hogy helyén való, ha a t. miniszter úr figyelmébe ajánlom ezt a dolgot és kérem őt, hogy a maga részéről s az általa óhajtott érdekek szempontjából befolyását érvényesítse. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) A vásárcsarnok kétségkívül igeu szép intézmény, a mely sok tekintetben igen üdvösen fog működni, de mint minden új intézménynél, itt is bizonyos nehézségek és súrlódások merültek fel. Nálam járt a kisebb árusítók egy küldöttsége, a mely előadta az abból eredő nehézségeket, hogy a vásárcsarnokok megnyitásával betiltották a gyümölcsök és zöldség házhoz hordását. Ennek az volt a következménye, hogy, miután igeu sok háziasszony nagyon szívesen megveszi azt a gyümölcsöt, a melyet hozzá hoznak, de azért nem megy a vásárcsarnokokba, sem oda nem küld: nagyfokú fennakadás állott be a gyümölcs és zöldség elárúsításában, úgy hogy az az eladók nyakán marad és elromlik. Azt mondják, hogy már mintegy ezer kisebb árusító elhagyta Budapestet és egy részük Bécsbe ment. Ha ez a folyamat tartós talál lenni, okvetetlen visszahatással lenne a kisebb mezőgazdasági produkcziók árviszonyaira. S miután e czikkek először romlandók, másodszor pedig hamisításnak nincsenek kitéve ; azt hiszem, nincsen semmi nehézség, hogy a házhoz hordást, illetőleg a házalást ezen czikkekre újra megengedje a hatóság és pedig nem is nagyon szűkkeblűén. Ajánlom ennek figyelembe vételét épen a kisebb mezőgazdák érdekében. (Helyeslés balfelől.) Gr. Eszterházy Kálmán jegyző: Rosenberg Gyula! Rosenberg Gyula: T. ház! Méltán fontoskodásnak és talán rossz néven is vehetné a t. ház, ha a vita jelenlegi stádiumábau visszatérve a búzakiviteli jutalmak kérdésére, az az ellen felhozott komoly és objektív argumentumok egész sorozatának beható czáfolatába bocsátkoznám. Eltekintve attól, hogy beszédje időpontjáig felhozott ellenérveket igen hathatósan megczáfolta Tisza István gróf t. képviselőtársam, én ezt nem engedhetem meg magam ak már azért sem, mert hiszen a kérdés nem úgy fekszik a t. ház előtt, hogy a felett most határozzon, azt elvesse vagy elfogadja. Én meg vagyok győződve, hogy lesz még alkalma a t. háznak a kérdéssel ebből a szempontból is foglalkoznia. Addig azonban ennek a kérdésnek érlelődnie kell és pedig a közvéleményben s remélhetőleg a szakirodalomban is és majd há ott megérlelve, megtisztulva, kiforrva lesz a kérdés, fog az esetleg a konkrét javaslat alakjában is a t. ház elé kerülni. Ha mindennek daczára felszólalok, teszem azt leginkább két okból. Az egyik inkább személyes természetű, a másik az, hogy a tegnapelőtti napon itt elhangzott egy beszédet a maga érdeme szerint kívánom kellő világításba helyezni. (Halljuk! Halljuk! jobbfeWl.) Károlyi Sándor gróf t. képviselő úr és utána Polónyi t. képviselő úr is annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy én ezt az egész kérdést csak azért vetettem fel, hogy, mint Károlyi Sándor gróf képviselő úr mondta, a börzereformról, vagy a mint ezt Polónyi képviselő űr már kimélyítette, a földadó leszállításáról, vagy pláne a quóta kérdésről eltereljem a t. ház figyelmét.