Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-56

56. országos ülés 1897. február 23-án, kedden. 193 10. ezím. Kiadás. Kultúrmérnöki hivatal. Sze­mélyi járandóságok 250.825 forint. Terényi Lajos előadó: T. ház! Kérem a t. házat, hogy a rendes kiadások XIX. feje­zetének 13. ezÍQiénél épen úgy, mint az a 10. és 11. ezímnél is történt, az egyes rovatok kö­zött, valamint a 10., 11. és 13. ezím között az átruházási jogot engedélyezni méltóztassék. Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk'.Halljuk!) Minden tételnél halljuk ezt a virement-indítványt az előadói székből. Talán rövidítenők meg a tárgyalásokat (Helyeslés a szélső balaloldalon.) egy ' általános indítvány benyújtása által, hogy a mi­niszter úrnak minden ezím és tétel közt az át­ruházási jogot megadjuk. (Derültség a szélső bal­oldalon.) Terényi Lajos előadó : Nem minden ezím­nél történik. Polónyi Géza: Mire való, t. ház, a téte­lenként való megállapítása a költségvetésnek, ha minden egyes ezímnél átruházási jogot adunk tételről-tételre? (Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha már adunk, legalább vegyen magának az előadó úr annyi fáradságot, hogy magyarázza meg, miért van szükség ezen czímek és egyes rovatok közt az átruházási jogra, mert így ez tulajdonképen nem egyéb, mint a költségvetési jognak egyszerűen illuzóriussá tétele. Ezért tar­tottam szükségesnek felszólalni, mert én így általánosságban és minden ezímnél átruházási jogot semmi körülmények között — nem a mi­niszter úr személye iránti tekintetből, hanem ál­talában véve törvényhozási és a budget-jog szem­pontjából — adni hajlandó nem vagyok. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Terényi Lajos előadó: Csak röviden jegyzem meg, hogy első sorban is nem minden ezímnél adatik meg az átruházási jog. (Egy hang a szélső báloldalon: Majdnem!) Majdnem minden ezímnél sem, mert az összes czímek köztíl csu­pán öt ezímnél kéri a bizottság az átruházási jogot, még pedig azért, mert ezek egytermészetííek­nek vehetők. A szóban levő 10., 11. és 13. ezím, a folyammérnöki hivatalokra, a kultúrmérnöki hivatalokra és a vízi munkálatokra vonatkozván, (Mozgás a szélső baloldalon.) azt lehet mondani, hogy körülbelül egytermészetíí kiadásokat ké­peznek. E tekintetben semmi nehézséget nem látok s ha méltóztatnak kívánni, én ezentúl nem czímek szerint mondom, hanem megmondom egy­szerűen a tárgyat, hogy mire kéretik az átruhá­zási jog. Ezt a múltban méltóztatott akadály nélkül adni; nagyon csodálom, hogy épen most méltóztatik ez elé akadályokat gördíteni és az átruházási jog megadását megtagadni. Elnök: Maga a tétel ellen, a 250.825 fo­rint ellen kifogás nem tétetett: ezt a ház meg­szavazza. Az átruházás jogi megadását a 13. ezím- j KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IV- KÖTET. nek úgy egyes rovataira, mint a 10., a 11. és a 13. ezímekre átaíában kérte az előadó. Kérem tehát a t. házat, hogy ily értelemben, megadja-e az átruházási jogot: igen vagy nem? (Igen!) A ház az átruházási jogot úgy, a mint az előadó úr kérte, megadja. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa). Bevétel 8000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa): Halászat. Rendes kiadások: XIX. fejezet, 14. ezím. Kiadás. Személyi járandóságok 7850 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa) .­Dologi kiadások 19.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (óvassa).­Szőlészet és borászat. Rendes kiadások: XIX. fejezet, 15. ezím. Rendes bevételek: VI. fejezet, 11. ezím. Kiadás. Személyi járandóságok s do­s logi kiadások összesen 128.840 forint. Elnök: Megszavaztatik ? Lakatos Miklós jegyző: Boda Vilmos! Boda Vilmos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Magyar országgyűlés rég nem végzett olyan hasznos munkát, mint a midőn az érdekeltség sok ideig figyelemre se vett mozgalma folytán a földmívelésügyi minisztérium dicséretes kezde­ményezésére, a szőlők felújításáról szóló 1896: V. törvényezikket megalkotta. Ez a törvény helyes nyomokon haladva, a szőlők felújítását gátló két nagy akadályt törekszik elhárítani, a mennyiben első sorban gondoskodik arról, hogy a betele­pítésére szükséges nagymennyiségű amerikai vesz­szők, fajtisztán (Halljuk! Halljuk!) és szakérte­lemmel készített oltványok álljanak a gazda­közönség rendelkezésére; másodsorban pedig a felújításhoz szükséges olcsó tőkét az agrárbank közvetítésével kívánják azok számára biztosítani, a kik arra igénynyel birnak. Nincs kétségem benne, hogy a törvényhozás üdvös dolgot vég­zett, midőn ezen fontos közgazdasági kérdést, a világszerte ismert és kedvelt magyar borok újólagos termelésének kérdését oly módon ipar­kodott megoldani, hogy az állam hatalmas ere­jét a létért küzdő bortermelőknek legalább részben rendelkezésére bocsátotta. Azonban az is bizonyos, hogy ez az intézkedés csak akkor fogja megtenni a kellő hatását, ha nem csak az elméleti, hanem gyakorlati szempontok is figye­lembe vétetnek. Talán nem végzek felesleges munkát, ha elmondom a szegzárdi amerikai vessző-telep esetét. (Halljuk! Halljuk!) Ott a község, az állam és a vármegye segítségével már egy évtizeddel ezelőtt létesített ilyen telepet és annak helyéül egy lankás hegyoldalt jelölt ki, azon meggyő­ződéstől vezéreltetve, hogy leghelyesebb a vesz­25

Next

/
Oldalképek
Tartalom