Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-49

íl 49. országos ölés 1897, február 15-én, hétfőn. azt mondja, ezt eltörli és behozza helyette a személyi adót. No ezt mindenkinek fizetnie kell. Hanem nem ilyen adózási rendszerváltoztatást sürgetnénk mi a mezőgazdák nyomoróságának enyhítésére, hadem a földadónak tetemes lejebbezállítását. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert igazán úgy áll a dolog most, hogy már azt a föld sem birja. S ha a föld megingadozik lábaink alatt, akkor nem tudom, mi az a bázis, a hol megvetheti a lábát a nemzet, a hol fel lehet építeni az országnak roskadozó épületét. T. képviselőház ! A mint az előbb is említettem, javítani lehetne a helyzeten az illetékek megszüntetésével; javítani lehetne a minden mezőgazdára nagy teherkép nehezülő útadó eltörlésével, mert ily mérvben, 10°/o-ával az egész adójának, még nem terhelték meg a gazdaközönséget és annak daczára, hogy fizetik azt a rengeteg nagy adót, mégis az utak azóta egyáltalában semmitsem javultak, T. képviselőház ! A földmivelésügyi miniszter úr kilátásba helyezte és a mint itt a költségvetésben látom, ebben az esztendőben nagyobb összeget akar fordítani az állategészségügy javítására. Hát bizony ennek ideje is, mert az állategészségügy nálunk Magyarországon a legeivisel hetetlenebb állapotban van. (Halijuk! Halljuk!) A magyar mezőgazdák nyomorúságára nem elég, hogy leesett a gabona ára; nem elég, hogy bevonják a dohánytermelési engedélyeket, csekély áron váltják be a dohányt; nem elég, hogy az adók óriás mértékben felszaporodtak, hanem úgy látszik, az elemek is ellene támadtak. Alig van az utóbbi esztendőkben oly nyár, hogy valami járványos betegség ne ütné fel fejét az ország valamely vidékén s legtöbbször az egész ország területén. A szarvasmarháknál a száj- és körömfájás minden esztendőben előkerül. A kormány kiadja a védekezési módszert ellene, zárlat alá veszi a községeket, de a gyakorlatból tapasztalva ez a védekezési módszer nagyon értéktelen és valóságban egészen haszontalan. Az okos gazda arra törekszik, a gyakorlat által oktatva, hogy nemcsak hogy zár alá ne tegye beteg jószágát és el ne különítse az egészségesektől, hanem hogy a járványos betegség egy bizonyos idő alatt egyszerre menjen keresztül valamennyin, inkább beoltatja, mert az elzárólás által elhúzódik a betegség egész éven keresztül, most egyik községben, máskor a másik ban lép fel, e miatt be van szüntetve a vásárra való hajtás és az egészséges állatokat sem lehet a vásárra hajtani; azok, a kik itt a központból a burokból intézik ezeket az ügyeket, ezt talán jónak tarthatják, de a gyakorlati gazda ezt nagyon gyakorlatiatlannak és hiábavaló módszernek ismeri; mert így egész éven keresztül tart a járványos betegség, amúgy pedig hamar keresztülmegy rajta és az az előnye is van, hogy a vidék a vásárra való hajtásra felszabaditható lenne. T. ház! Az állategészségügynek egy másik rettenetes veszedelme a múlt évben sanyargatta a mezőgazdákat, talán kivétel nélkül mindnyáját. Ez volt a sertésvész. Kiszámíthatlan a kár, a mi azáltal következett be, hogy a sertésvész dühöngeni kezdett, mert, a mint előbb kiszámítottam, eddig az apró magból vagy dohány magból nem voltunk képesek jövedelmeinket szaporítani és szükségleteinket fedezni, más ágától a mezőgazdaságnak az állattenyésztésből, sertésből, szarvasmarhából, lovakból, juhokból fedeztük szükségleteinket. De most ez is végkép megsemmisűltnek mondható, még a tőke is teljesen elpusztult. Ezzel a sertésvészszel szemben, hogy az orvosi tudomány milyen kudarczot vallott, az már nem megmosolyogni, hanem valósággal megkönyezni való lenne. Valami füzetek jelentek meg, melyekben mindenféle orvosszerek ajánltattak, de mindenik hiábavalónak, haszontalannak bizonyult. Annyit megtehetne a kormány, kiváltképen a földmívelési miniszter úr, hogy a maga körében gyüjthetné a tudományos férfiakat, a kik tudományos szolgálataikért kapják fizetésüket, és azt mondhatná, hogy vessék össze minden erejüket, találjanak ki valami újat é» hasznost. De itt is a teljes gyámoltalanság bizonyítékáról győződtünk meg a múlt évben is. Ha már úgy áll a dolog, hogy az elemek is ellene támadnak a gazdának és a miniszter úr azzal dicsekszik, hogy igenis orvosszerekről gondoskodik és javítani akar és az állattenyésztés érdekében igaz, hogy nagyon csekély összeget, alig 360.000 forintot vett fel, akkor megtehetné azt, hogy segítené a mezőgazdákat, gon_ doskodnék bajaik orvoslásáról minden keze ügyében levő eszközzel. Jogosan követelhetne nagyobb összeget, hogy az elpusztult jószágállomány helyébe, kiváltkép a sertésállomány helyébe, a gazdaközönség olcsóbb tenyészanyaghoz jusson, mert a sertésvész következtében beállott óriási magas árak miatt, kiváltképen a kisebb gazda egyáltalán képtelen arra, hogy jószágának állományát csak részben is visszaállíthassa. Az állategészségügynek^ nagyon sanyarú helyzetére mutat az is, hogy Magyarországon 20—25 községre esik egy állatorvos. Régen megmondott és általánosan elfogadott igazság, hogy a jószágnak az ember az istene, az embernek kell arról gondoskodni,' ha a szegény állat beteg lesz. de a kormány atyáskodó szeretete és lelkiismeretes gondossága úgy fogja tel a dolgot, hogy arra sem képes, hogy állami szubvenczióval több állatorvost képeztetne ki és