Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-55

55. országos ülés 1897. február 22-én, hétfőn. 169 mint büntető intézkedéseket, a melyekkel a hatóságok tekintélye biztosítva van, és ott nincs az megmondva, hogy egy csendőrnek, vagy egy csendőrhadnagynak legkisebb mérvű és egy személy által történő megtámadtatása esetén, nyomban jogosítva legyen a csendőrség ezt úgy megtorolni, hogy azért mindjárt az emberek egész serege lakoljon az életével. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugy van elterjedve, mintha a csendőrség nyomban a lőfegyverét használni jogosítva volna — pedig azt mondja a csendőrség szervezeti utasításának ll.§-a, hogy a szolgálatteljesítő csendőr fegyverének használatára mindenki ellen jogosítva van: 1. a ki a csendőrt erőszakosan megsérti, vagy őt támadással veszélyesen fenyegeti ... (Felkiáltások jobboldalról: No, hiszen as történt!) Azonban nehogy a csendőrség is úgy vélekedjék mint a képviselő urak, volt annyi esze a csendőrségi szervezeti szabályzatok meghozóinak, hogy nyomban megmagyarázták, hogy azt, hogy fegyvereiket használhatják, hogyan kell érteni, mert az 50. §. magyarázatát adja ezen 11. §-nak. Azon esetek, a melyekben a csendőrnek fegyvereit szabad használni, a szervezeti utasítás 11. §-ában vannak meghatározva. De a csendőr ezen esetekben is fegyverét csak azután használhatja, miután minden enyhébb eszközök alkalmazása eredmény nélkül maradt . . . (Felkiáltások a jobboldalról: Az enyhébb eszközöket alkalmazták! Nagy zaj. Ellenmondások a szélső balollalon.) Azt is gondolhatták a csendőri szervezeti utasítás meghozói, hogy az urak ezt sem fogják megérteni, mert egy későbbi pontban azt mondja: (Halljuk! Ralijuk!) »és ekkor is a legnagyobb kímélettel járjon el. Ennélfogva és a mennyiben azt a viszonyok engedik, előbb a kevésbbé veszélyes fegyverek — kard, vagy szurony —- használandók, mire nézve határozó befolyással még az is bír, vájjon a törvénysértő szintén fegyverrel és pedig milyennel, vagy milynemtí testi sértést okozható eszközzel van ellátva. Ellenszegüléseknél, vagy valamely csendőrre intézett támadásnál utóbbinak mindenekelőtt arra kell törekednie, hogy az illető személyt« — tehát ezen esetben a munkásokat — »az ellenállásra, esetleg megszökésre képtelenné tegye.« Hogy tehát ebben az esetben a csendőrség tényleg ezen szolgálati szabályzat rendelkezésénél fogva arra érezte magát indíttatva, hogy lőfegyverét azért használja, mert csekély számánál fogva — hiszen öt csendőr állott szemben 3000 munkással —• egyéb enyhítő eszközök használásával meg nem elégedhetett, az ezért való felelősség mindenesetre azon közigazgatási hatóságokat terheli, a kiknek módjukban lett volna kellő időben, kellő eszközökről és kellő KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. számú csendőrökről gondoskodniok; mert egy munkásmozgalommal szemben, a mely első sorban a munkaadó és munkás közötti viszony rendezésére vonatkozik, s a hol semmi esetre sincs hivatva az állami hatóság, akár az egyiknek, akár a másiknak a pártját fogni, akár az egyiknek, akár a másiknak mérlegét beavatkozásával kedvezőbbé tenni, ily esetben a közigazgatási hatóságoknak mindenesetre arra kell figyelmét kiterjeszteni, hogy oly intézkedések foganatosítassanak, a melyek olyan helyesek és bölcsek és a közrendre nézve oly hasznosak legyenek, hogy azáltal az emberek élete lehetőleg meg legyen kímélve. Ha tehát azt látjuk, hogy 3000 emberrel szemben csak öt csendőrt vesznek igénybe, a mikor eleitől fogva ki volt zárva ennek lehetősége, hogy ezek enyhébb eszközöket használhassanak, ez nem felelhet meg sem azon jognak, a mely minden állampolgárt, tehát a legszegényebb munkást is megilleti az állami hatósággal szemben, hogy élete, testi épsége, biztonsága megmentessék, de nem felel meg a közrend fentartására szükséges intézkedések helyes és czélszeríí megtételének sem. Ezért legnagyobb sajnálattal nem vagyok azon helyzetben, hogy a t. miniszter úr válaszát tudomásul vegyem. Hentaller Lajos: Mélyen tisztelt ház! Én sem vagyok abban a helyzetben, hogy tudomásul vegyem a t. belügyminiszter úr válaszát. És hogy a t. ház figyelmét sokáig igénybe ne vegyem, leszek bátor felolvasni azokat az informácziókat, melyeket az esetre vonatkozólag kaptam. Felolvastam azért, nehogy hozzátegyek, vagy elvegyek belőle valamit. A t. ház meg fog győződni arról, hogy teljesen ellenkező iuformáczióim vannak a belügyminiszter úréval szemben. Nem akarom azt sem elmondani — hiszen a belügyminiszter úr nagyon jól tudja — hogy mielőtt ezen társláda históriája megtörtént volna, a bányászok küldöttsége négy ízben is járt ide fent az illetékes közegeknél. Jártak Dániel miniszter úrnál, Szerb György képviselő úrnál, Jókai Mór egykori képviselő, jelenleg főrendiházi tag úrnál, Gränzenstein államtitkár képviselő úrnál, és minden alkalommal tiltakoztak, hogy a 30 évi munkaidő 40 évre legyen felemelve. Dániel miniszter úr azt mondta nekik, hogy ő úgy van informálva, hogy az ő hozzájárulásukkal lett a szabályzat meghozva. Leszek bátor azon szerencsétlen nap eredményeit felolvasni. (Olvassa:) »A midőn Aninán a bányamunkások értesültek arról, hogy igazgatójuk megérkezett, rögtön csoportosulni kezdtek s küldöttséget menesztettek az igazgatóhoz, azzal a kijelentéssel, hogy a bányászok a módosított alapszabályukat nem fogadhatják el.