Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-55

160 55. országos ülés 1897. február 22-én, ttétfd"n. mással ellentétben álló dolgokat mondtak, úgy hogy ki kell mondanom, hogy itt ebben a kérdésben a legnagyobb tájékozatlanság uralkodik. Én évekkel ezelőtt sürgettem már itt, hogy ezzel a kérdéssel behatólag kell foglalkozni. Az ügy oly arányokat és oly nagy jelentőséget nyert, hogy azt hiszem semmiféle fáradságtól, sem a kormánynak és közegeinek, sem nekünk visszariadnunk nem szabad, hogy mindenek előtt — a mi a legelső, a mit tennünk kell, mint a betegségeknél, a diagnózis — tiszta és megbízható tájékozást nyerhessünk. Minden más parlamentben önként kínálkoznék az az indítvány, hogy egy parlamenti bizottság foglalkoznék a helyszínén ezen dolgokkal. Én ilyen indítványt nem fogok tenni; nem fogok tenni azért, mert tudom, hogy nálunk már kormányzati tradiczióvá növekedett, hogy a parlamentet minden inicziativától távol kell tartani, és minden parlamenti inieziativát a kormánynak önmaguk ellen intézett bizalmatlanságnak tekintenek. Tradiczióvá emelkedett, hogy a parlamentet tutela alatt tartsák és azért azt, hogy parlamenti bizottság, mint az Angliában minden fontosabb ügyben történik, közvetlenül foglalkozzék a dolgokkal, nálunk kivihetőnek nem tartom, a meddig legalább a tisztelt többségben más felfogás ezen irányban nem keletkezik. De azt hiszem, hogy az nem derogál a tisztelt kormánynak, hogy egy ilyen vizsgálatot, a mely biztosítékát nyújtja a teljes elfogulatlanságnak minden irányban, eszközöljön oly módon, hogy a kormány vezetése alatt, de a képviselőház részvétele mellett, például minden pártból kiküldött vagy kiválasztott, akár a ház által megválasztott, akár a miniszter által meghívott képviselők részvételével szerveztessék ott a helyszínén, a hol leginkább és különböző alakjukban mutatkoznak e bajok, valóságos ankét tartassék oly módon, hogy birtokosok, közigazgatási tisztviselők, bírósági férfiak, bérlők és első sorban magukhoz a munkásokhoz is kérdések intéztessenek, hogy ezen kérdések intézésében, a válaszok megadásában mindenkinek megadassák a legjelesebb szabadság, és hogy ezen ankétnak eredménye gyorsíróikig felvéve publikáltassék, hogy végre minden oldalról és kimerítően megvilágítva lássuk a kérdést, hogy teljes tájékozást nyerhessünk felőle és akkor azután vitatkozhassunk az orvoslás módjáról. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: T. ház! A tárgyhoz még többen kivannak hozzászólni és minthogy a mai ülés napirendjére a miniszter úrnak két interpelláezióra adandó válasza van még kitűzve, a vita folytatását a t. ház beleegyezésével a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére tűzöm ki. Most következik a belügyminiszter úr válasza Visontai képviselő úr interpelláeziójára. (Halljuk! Halljuk!) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk/) A képviselőháznak múlt havi egyik ülésén Hentaller és Visontai képviselő urak interpelláeziót intéztek hozzám a csendőrségnek az aninai kihágásnál történt fegyverhasználata alkalmából. Miután mind a két interpelláczió erre vonatkozik, miután e kettő anynyira összefügg, hogy alig választható el, és miután a kérdések maguk is csaknem ugyanazt az anyagot ölelik fel: azt hiszem, a t. ház meg fogja engedni és természetesnek találja, hogy azt a kérést intézzem előbb a t. házhoz, hogy mindkettőre összefoglalva adhassam meg a választ. (Helyeslés.) Hát, t. ház, azokra a kürülményekre nézve, a melyek a voltaképeni okai voltak az Aninán múlt hó 20-ikán végbement zavargásoknak, a legutóbbi ülésen a pénzügyminiszter úr már a maga tárczája szempontjából kimerítően ismertette a tényállást és így ezeknek ismétlésébe bocsátkozni nem kívánok. Csakis ott veszem fel a fonalat, hogy az aninai bányamunkások társládájának régi szabályzatát az osztrák magyar álíamvasut-társaság a minisztérium helybenhagyásával módosította. A módosított alapszabályok, vagy társládaszabályok a bányakapitányságiak szokásos záradékával elláttattak és ezen újabb szabályzat életbeléptetésére a folyó 1897. év január havának első napja tüzetett ki. Azt, hogy micsoda különbség volt a fönnállott és a jelenleg érvényre emelt szabályzat közt, szintén nem tartom ismétlendőnek, mert hiszen a pénzügyminiszter úr — a mint méltóztatnak emlékezni — tüzetesen elmondotta, hogy úgy a járulékokra, mint az időtartamra és az özvegyek nyugdíjára nézve igen jelentékeny különbség van a kettő között. Tény az, hogy midőn az újabb szabályzatot jóváhagyott báuyakapitányi rendelet megérkezett, az a bányamunkásoknak legnagyobb részénél elégedetlenséget keltett. Ennek az elégedetlenségnek kezdetben újabb kérvény szerkesztésével és aláírásával s illetékes helyre terjesztésével adtak kifejezést; de miután erre a kérvényre oly gyorsan, mint a hogy ők kívánták s a maguk érdekében azt szükségesnek tartották, választ nem kaptak, tehát titkos összejöveteleket rendeztek a bányamunkások és azokon megbeszélés tárgyává tették azt, hogy miként tudnák ők a saját erejükből erőszakkal is ezen újabb szabályzatnak végrehajtását meggátolni és a régi hatályon kivül helyezett szabályzat visszaállítását kierőszakolni. A múlt hó 19-ikén történt, hogy a bányatársulatnak resiezai főtiszttartója, Schéda György kíséretében Willigens Sándor Resicza-Aninára érkezett. A mint ezt a munka