Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-55

55. országos ülés 1897. különbség. De azért mégsem akczeptálhatom azt teljesen, a mit a t. földmívelésügyi miniszter úr mondott, midőn arra kérte fel a házat, hogy ne tápláljunk diszharmóniát a föld és a tőke közt, mert a föld is épen olyan tőke. Hát, t. ház, a föld nem épen olyan tőke. (Helyeslés a baloldalon.) Az is tőke, de nem ép olyan tőke. Az egyik ingó tőke, a másik ingatlan toké; az egyiknek, a földnek határozottan nemzeti és politikai jellege van (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) és nemzeti és politikai szempontból kell azt appreeziálni. Nem épen olyan tőke, mert a magyar földet sem a bécsi, sem a párisi, sem a berlini börzére vinni nem lehet; (Úgy van! balfelöl.) de a mi azt illeti, hogy a kettő közt ne idézzünk elő diszharmóniát, azzal teljesen egyetértek. Mi is a kettő közti harmóniát akarjuk. (Helyeslés balfelöl.) Mi az ingó tőkét a maga hivatásában és fontosságában méltányoljuk, becsüljük, védeni akarjuk és fogjuk minden legitim funkcziójában. A mit védeni nem fogunk, mert védeni nem szabad, az a tőke nevében vagy annak birtokával való visszaélés. (Úgy van! balfelöl.) A harmóniát akarjuk, t. ház, a tőke és a föld között; azt akarjuk, hogy a tőke is nem a nemzeti hagyományok és nemzeti erők lerombolásának, hanem azok ápolásának és táplálásának szolgálatában álljon. (Helyeslés bálfelől.) Ezen néhány általános megjegyzés után, t. ház, én csak a nemzetközi pénzuralom egy konkrét visszaélésére kívánom felhívni a t. ház figyelmét, (Halljuk! Halljuk!) a mely annyival fontosabb ránk nézve, mert a t. osztrák kormánynak égise és protekcziója alatt folyik. Gróf Tisza István t. képviselőtársunk hangoztatta itt a földmívelés védelmét a gabonavámok által. ML a múlt országgyűlésen nagy küzdelmeket vívtunk épen azért, hogy a törvényesen fennálló gabonavámok ne nulliíikältassanak az őrlési eljárás által a mi kormányunk égise alatt és protekcziója mellett. (Úgy van! balfelöl.) Az osztrák kormány protekcziója mellett, t. ház, azon gabouavámok, a melyek az orosz gabnára vannak kivetve, nagy mértékben paralizáltatnak. A tényállás számokban kifejezve az, hogy a Podvolocsiszka állomásnál a monarchia területére jutó orosz gabnát az osztrák államvasutak szállítják waggononként a monarchia területén termelt gabonánál olcsóbban és pedigBécsbe 437^ forinttal olcsóbban, mint a monarchiában termeltet, Prágába 59 forinttal, UnterGrosslitzba 89Va forinttal, Saazba 75 forinttal, Pilsenbe 60 forinttal olcsóbban. Ezek csupán csak a különböző tarifatételekből kivett egyes példák, a melyek azt mutatják, hogy mindezen állomásokra, a melyek a monarchia területén február 22-én, hétfőn. Ig5 vannak, oly kedvezmények nyújtatnak az orosz búza szállításánál, melyek teljesen paralizálják a gabonavámok hatását és melyek a mi búzánknak is, habár első sorban a galieziai búzának, de a mi búzánknak árát i* rontják a monarchia területén. A másik része a dolognak, hogy a traozitóban hol azt mondják, hogy ez a mi búzánk árát nem érinti, a mi azonban nem áll, DélNémetországba, oda, a hova a mi exportunk leglényegesebb része irányúi, az orosz búza a monarchiabeli búzánál olcsóbban szállíttatik. így például Münchenbe 120 márkával, Nürnbergbe 120 márkával, Eegensburgba 119 márkával. De még egy érdekes és nagyon furcsa dolog van ezzel kapcsolatban. Ezen olcsó tarifák állítólag a tranzitó-búzára szólnak, de az olcsó tranzitó-tarifák segítségével olcsón szállítják a monarchia határaira is, például Furth-ba vagy Bregenzbe és onnan azután visszaszállítják Prágába, Bécsbe és ezzel lenyomják a magyar gabona árát. Hát ez az állapot, mely ma tényleg fennáll. De ez az állapot még nem elégít ki mindenkit, mert például a krakói, a bródi, a czernoviczi kereskedelmi kamarák és a podvolocsiszkai Geschäftshalle kezdeményezése folytán deczember 16-án tartatott Bécsben egy értekezlet, melyben az a kívánság nyert kifejezést és annak szüksége hangoztatott, hogy az orosz búzának adott ezen tarifakedvezmények még fokozottabb mértékben alkalmaztassanak és terjesztessenek ki. Hát, t. ház, én és elvbarátaim a közös vámterületnek vagyunk hívei, még pedig nemcsak közgazdasági szempontból, de bizonyos határig politikai szempontból is ; mert a monarchia két állama közt mentől megszilárdultabb viszonyokat akarunk létesíteni. De teljes tudatában vagyunk annak, hogy a közös vámterület Magyarországra nézve súlyos áldozatokkal is jár, pénzügyi áldozattal jár, azon kivííl közgazdasági áldozattal, jár azzal az áldozattal, hogy mi bizonyos határig privilégiumot adunk az osztrák iparnak. De ha ez nem viszonoztatik azzal, hogy a mi őstermésünk részére az ö ptaczaik biztosíttassanak, akkor mi attól félünk, hogy a közös vámterülettel nem fogjuk elérni azt a czélt, a mit óhajtunk, hogy a viszony szilárduljon, hanem akkor ellenkezőleg a közös vámterületnek ily módon való alkalmazása ezt a viszonyt el fogja mérgesíteni. (Úgy van! balfelöl.) Be fogóm fejezni röviden megjegyzéseimet. Csupán csak egy pontra nézve volnék bátor a t. miniszter úrhoz egy kérést intézni. Nem akarok behatóbban foglalkozni az agrár-szoczializmussal. Igen érdekes fejtegetéseket hallottunk erről, de meggyőződtünk egyiittal arról is, hogy még azon képviselőtársaink is, a kik az ügyet közvetlen tapasztalásból és obszerválásból ismerik, egy-