Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-55

55. országos ülés 1897. február ?2-én, hétfőn. 157 szerb és román búzát! (Igaz! Ügy van ! a szélső baloldalon.) Hát ez volna a mi törekvésünk? Ezt igen veszedelmesnek tartom. Kin akarunk segíteni? A magyar gazdán; a képviselő úr is, mint ilyen beszélt. De hát a kiviteli prémiummal csakugyan a magyar gazdán segítenénk-e? A képviselő úr a liszttel együtt egy millió métermázsára teszi a mi kiviteli többletünket, a mi merőben helytelen számítás. De tegyük fel egy pillanatra, hogy a számítás helyes, a mint hogy egy pillanatra sem helyes, mert magában lisztben nyolcz, kilencz, tiz millió métermázsa a kivitelünk. Igaz, hogy azt mondhatja erre a képviselő úr, tessék a román őrlési engedélylyel behozott búzát levonni s akkor rá fog jönni, hogy kereskedelmi mérlegünk legfölebb egy millió métermázsa kiviteli többletet mutat fel, sőt vannak esztendők, a mikor kiviteli mérlegünk passzív. De ha ez így van — a képviselő úr annak idején nagy híve volt az őrlési engedélynek — magyarázza meg nekem, hogyha komolyan akarja az agrárvámokat, melyeket gróf Tisza István képviselő úr proponált, miért nem csinálja ő a következő dolgot? Eltörlöm az őrlési engedélyt, nem jön be egy szem román búza sem őrlés czéljából s így az ön számítása szerint azonnal beáll az az áldásos állapot, hogy nincs kiviteli többlet, tehát dolgozzunk agrárvámokkal. Hát miért nem akarja életbeléptetni az agrárvámokat? Azért, mert e számítások merőben helytelenek. De vegyük az ő egy millió métermázsáját, ennyi után a kontingentált prémium egy millió forint volna minden évben. Tegyük fel, hogy az az egy millió mind a termelők kezébe jut. A képviselő úr szerint népességünk 75 százaléka termelő; vegyünk csak 9 — 10 milliót. Hát mennyi jut az egy millióból egy-egy termelőre? 30 kr. (Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Vagy azt hiszi a képviselő úr, hogy az egy millió nem befolyásolja majd a többi 30 millió métermázsát ? Rosenberg Gyula: Igen! Polónyi Géza: Azt kereskedő embernek ne mondja, vagy ha mondja, csak súgva. Rosenberg Gyula: Hangosan! Polónyi Géza: Azt mondtam, az a jobb eset, hogy az az egj millió egészen a termelők kezébe jut. De igazán oda jut-e? Hiszen már a t. miniszter úr rámutatott, hogy az elszámolás, az ellenőrzés mily költséges. Több, mint bizonyos, hogy kilencz tizedrésze nem a termelőnek jut, hanem annak a kereskedőnek, a kit ön védelmezni nem akar, de mégis megvédelmez. Pedig mi nem a kereskedők érdekében beszélünk, habár én annak is szívesen védem az érdekeit bizonyos határig, de ha a gazdaközönség érdekeit akarom megvédeni, akkor nem oly kiviteli prémiumokat akarok, a melyek a börziáner zsebébe vándorolnak, a helyett, hogy a termelőnek jutnának. Higyje el a t. képviselő úr, hogy ezzel a kiviteli prémium mai sokkal szerencsétlenebbül járnánk, mint a ezukorprémiummal, mert ez is körülbelül olyan, ugyanaz az arány a czukornál is, mint amott. Magyarország nagyon kis exportáljam még Ausztriával szemben is, az egész közös vámterület Németes Francziaországgal szemben alig jön számba. És mégis hová vezetett ez? Hogy mindenütt kénytelenek voltak a ezukorprémiunt ellen állást foglalni, mint a hogyan az nálunk is be fog következni. Azt mondja Tisza István t. képviselő úr, hogy ha mi megszavazunk bizonyos összeget lótenyésztési intézetekre, abból másnak is vau haszna. Teljesen igaz. De ha mi a lótenyésztési intézetekre valamely összeget megszavazunk, abból a lótenyésztésnek igenis van haszna, de a kiviteli prémiumot nem a termelő teszi zsebre, hanem tisztán és egyedül a kereskedő, a kinek érdekéről pedig amúgy is eléggé gondoskodva van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ennek a kiviteli prémiumnak, ennek az új dardanarius iskolának nem Szükséges komoly arczczal fellépni, mert meg vagyok róla győződve, hogy akkor, a midőn egy komoly programra van már előttünk, a melyet Ausztria követ és melyet mi itt hirdetünk, Magyarországon, a hol a földadó kontingentáltatott oly időben, a mikor nem métermázsánként, hanem pozsonyi mérőben, 56 bécsi fonttal 8—9—10 forint volt a búza ára, ma pedig métermázsája hat forint, akkor annak a földadónak kontingentálása nem lehet jogosult és nem lehet helyes. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) ügy hogy csak két dologgal lehet a földmívelés bajain biztosan segíteni, úgy a mint itt folyton hangoztatjuk, hogy az új gabonaáraknak teljesen megfelelőleg magát a termelést teszszük olesóbbá azáltal, hogy a földadó kontingentálását is leszállítjuk és azután rátérünk a progresszív földadóra (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és ezáltal leveszszük azt a terhet, mely a földmíves osztályt ártatlanul terheli. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nincsen szükség más kiviteli prémiumra, ez biztos és ez a termelőnek tesz szolgálatot, nem pedig a kereskedőnek. Tessék, sorakozzék a t. képviselő úr azok mellé; Ausztriában is leszállították. Qnótaleszállítás és földadóleszállítás, ez a helyes agrárpolitika. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Most pedig, t. ház, egy sokkal veszélyesebb dologgal akarok foglalkozni, de hozzá teszem, hogy rövidebben, a börzereformmal kapcsolatosan fölvetett határidőüzletek kérdésével. Mikor Rosenberg Gyula t. képviselőtársam azzal kezdte