Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-55

65. országos ülés 1897. február 22-én, hétfőn. 155 véve helyes, ue gondoskodjunk oly eszközökről és módokról, hogy annak elszámolása a kontingentálás mellett miként történjék. Azonban, t. ház, térjünk rá ennek a dolognak praktikumára. A t. képviselő úr maga is felveti elsősorban azt a kérdést, a mely önként kínálkozik, hogy kiviteli prémiumról lévén szó közös vámterület mellett — ágy-e kérem? — csakis a másik szerződő félnek, tehát Ausztriának is beleegyezésével lehetne kiviteli prémiumot megállapítani. És a t. képviselő úr mindjárt azt is hozzáteszi, hogy : nem is értem azt a vad ordítozást odaát Ausztriában, hiszen nektek osztrákoknak is tudnotok kellene, hogy nemcsak mi magyarok, ti is termeltek gabonát, s az, a mi használ a mi gabonánknak, például a kiviteli prémium, a ti gabonátoknak is használ. Ennélfogva ő biztosan számít arra, hogy az osztrákok ezen kiviteli prémiumba bele fognak egyezni, mert ők is belátják, hogy az nekik hasiznál. A t. képviselő úrnak számításaira, a melyekre később még rátérek, nagyon rá lehet mondani, hogy ezek aligha valami autentikus statisztikai munkából kerültek elő. De egyet el fog nekem hinni. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a kiviteli prémium ott előnyös, a hol kiviteli államról van szó, a hol csak csekély mértékben van kivitel. Igen ám, t. képviselő úr, de Ausztria gabonában nem export-állam, sőt ellenkezőleg Ausztria épen a magyar búzával szemben körülbelül kilencz millió métermázsa erejéig import-állam. Hogy kívánhatja tehát a t. képviselő úr azt, mikor én is észreveszem, hogy ha igaza volna a képviselő úrnak ebben, hogy tudniillik a belfogyasztási területen megdrágítja az árat, akkor nyilvánvaló, hogy az osztrákok is megértik ám, t. képviselő úr, hogy ön nemcsak annak a gabonának árát drágítaná meg, a mit Magyarországon fogyasztanak el, hanem annak a kilencz milliónak az árát is, a mit Ausztriában fogyasztanak el. Már most, t. képviselő úr, hogy képzeli ön az osztrákokról, — olyan rosszul ismeri őket? -- hogy nekünk kiviteli prémiumot adjanak meg azért, hogy ők kilencz métermázsa gabonát drágábban vegyenek meg? Hiszen, ha beleegyeznének is ilyesmibe, csak méregdrága elien-konczessziók árán tennék és tehetnék meg, és józanul magam sem tehetnék máskép, ha osztrák képviselő va gyök. Majd megmondom, hogy milyen kiviteli prémiumot csináltak az osztrákok és arra akarom felszólítani a t. képviselő urat, hogy ne a kiviteli prémiumról beszéljünk most. Ennek a dolognak a kivihetősége egyszerűen lehetetlen, míg a közös vámterület fennáll. S itt egy kissé kitérek erre a kérdésre is. A közös vámterület mellett eddig felhozott legsúlyosabb érv épen az, hogy nekünk azért kell, mint földmívelő államnak, a közös vámterületet fentartanunk, mert nekünk Ausztria 9—10 millió métermázsa erejéig import-államunk, a hová mi vámmentesen viszszük gabonáinkat, tehát vámmentes fogyasztási piaczot biztosítunk számára. Már most, t. képviselőház, én a közös vámterület kérdését egyrészt eminenter politikai kérdésnek tartom, de másrészt számtani és közgazdasági kérdésnek. Semmi kétség az iránt, hogy a közös vámterület kérdése eminenter gazdasági kérdés. Ha én azt látnám, hogy a közös vámterülettel szemben engem valaki arról győz meg, hogy Magyarországon a közös vámterület nagy haszonnal jár, hajlandó volnék azt ily nagy eredmények esetén elfogadni; mert azt a tényt, hogy én a közgazdasági különválást a nemzeti önállóság és függetlenség szempontjából is egyik atributumnak tartom, még sem tartom a vámterület kérdésében oly nagy fontosságúnak, hogy, ha nagy anyagi hasznot és eredményt tudok elérni a közös vámterületen, azt meg ne cseréljem. De, t. ház, ha a közös vámtetülettel csak csekély eredményt érek el, nem vagyok hajlandó közgazdasági önállóságomat sohasem feláldozni. Megmondom nyíltan hogy ezzel a theoriával szemben, a mely azt mondja, hogy azért kell a közös vámterületet fentartani, mert Ausztriában vámmentes fogyasztási piaczunk van, én röviden így okoskodom. A ki meg fog ezáfolni, attól köszönettel veszem. Ha mi ma önálló vámterületen állunk, és nekünk van például 10 millió forint gabona-exportunk Ausztriába, Ausztria ezzel szemben védekezni fog; felállít agrárvámokat Tisza István képviselő úr oktatása szerint. Legyen az kettő, három vagy négy forint, akármennyi, szóval egy fix összeget fog felállítani, mint agrárvámot. Magyarország tehát az ő gabonája után fizetne Bécsnek — teszem azt két forintnyi vámtétel mellett — 20 millió forintot évenként. Mi most a kérdés ? Szerintem az, hogy mi földmívelő export-állam vagyunk Ausztriával szemben, Ausztria pedig velünk szemben az ipar nagy területén exportál. A kérdés pedig az, hogy melyik nagyobb a kettő közül? Ha Ausztria ipari exportja nagyobb, mint a mi gabona- és állatexportunk Ausztriába s ha én az ipar terén az ipari védvámoknál többet veszek be, mint a mennyit fizetek gabonavámok czímén, tiszta és világos a dolog, hogy pluszszal zárván le számadásomat, azt nekem el kell fogadnom. Rátérek majd, hogy miként fogom kiegyenlíteni a gabonatermelővel szemben a helyette kifizetett vámot. Különben beszéljünk a dologról nyíltan és világosan. Hiszen a függetlenségi pártnak van ebben programmja, van ebben politikája, van nekünk kiviteli prémiumunk. 30*