Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-55

154 55. országos ülés 1897. február 22-én, hétfőn. hogy olyan orvosszereket ajánljunk, a melyekkel kiviteli piaezainkon a gabona árát leszállítjuk? Hiszen ellenkezőleg, ha valami feladatunk van, a gabonaárak emelése az. De, t. ház, micsoda politika volna az, például a magyar exportőrnek egy forint prémiumot adni? Miért? Azért, hogy a svájczi vagy a bajor olcsóbban ehesse meg a magyar búzát? (Ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ez a józan ész törvénye ellen való olyan vétség, melyért a politikai felelősség szempontjából a legsúlyosabb büntetést szabnám ki. De, t. ház, nézzük csak meg ezt a dolgot a másik oldaláról. Minden kiviteli prémium, mint mondom, egyrészt leszállítja az árakat azon piaczon, a hová kivitetik az árú, másrészt, és ezt már azután t. képviselőtársam is beismeri, mesterséges módon — erre nagy súlyt fektetek, hogy beismerje a t. képviselő úr, hogy mesterséges módon — a bel fogyasztásban emeli az árakat. (Ralijuk! Hall juh !) Azt gondolja Rosenberg Gyula t. képviselőtársam, hogy ezt az eszmét ő találta fel ? Rosenberg Gyula : Nem! Polónyi Géza: Majd megmondom, ki találta fel. (Halljuk/ Halljuk!) Annak az eszmének, t. képviselőtársaim, hogy mesterséges módon a belfogyasztásban az árakat fel kell és fel lebet emelni, nagyon messze van a forrása; nem Ádám Smithre gondolok, a ki a kiviteli prémiumokról értekezett, hanem volt egy gabonauzsorás Rómában, (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) úgy hittak, hogy Dardanarius. Tudja-e t. képviselőtársam, mit csinált az a Dardanarius ? (Halljuk ! Halljuk !) Gulner Gyula: Németre fordítva Schlesinger! (Derültség.) Holló Lajos: Most Sehlesingernek hívják ! Polónyi Géza: . . - Az élelmiszereket összevásárolta és okoskodtak a felett, és kiszámították, hogy mennyi feleslegük van. És miután Rosenberg Gyula t. képviselő úr akkor még nem született meg, a ki a kiviteli prémiumra vonatkozó elméletet állította volna fel, tehát, milyen kiviteli prémiumot csináltak? Elégették azokat a feleslegeket, a mennyivel több termett, mint szükséges volt. Ezáltal mesterségesen közrehatottak, hogy a felesleg elenyészvén, természetesen a kínálat kisebbedett, a kereslet pedig nagyobbodott, és így az árakat mesterséges módon felemelték. Ezt a gesehäftet, t. ház, a történelem és az igazságszolgáltatás »dardanariatumnak« nevezi. De mi történt ezzel, t. képviselőtársam? Németországban törvényt hoztak rá, hogy a ki dardanariákat mer kötni, a ki tehát az élelmiezikkek árának mesterséges fokozását akarja elérni, azt vagyonának elkobozására és száműzetésre ítélték. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Rosenberg Gyula: Olcsó búzát akar? Polónyi Géza: Majd megmondom én, mit akarok. (Derültség a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, én nem azt akarom, hogy a t. képviselőtársam — a kit én sokkal jobban ismerek, semhogy róla ilyent feltételezzek — Dardanarius barátunknak akar a tanítványa lenni, hanem tényleg és kétségtelenül mind az az elmélet, mely az élelmiczikkeknek mesterséges úton árfokozását czélozza, mind dardanariatum; az ilyent ki kell küszöbölni, el kell ítélni és exkommunikálui. De hát a t. képviselő úr azt fogja mondani, Dardanarius meghalt, azt már felakasztani nem lehet; ő komolyabb és erősebb érveket akar, mert ez mind nem győzi meg őt, még a história sem. Azt mondja a t. képviselő úr, el is ismeri, hogy a kenyeret drágábbá teszi az ő elmélete; sőt többet mondok, az ő tendencziája egyenesen az, hogy azt mondja: a kiviteli prémiumokkal egyenesen azt akarja elérni, hogy a nemzetközi viszonylatokban a kivitt gabonával befolyásoljam a belföldi árak emelkedését. 0 tehát azt akarja elérni, az a főczélja, hogy ha kiviteli prémiumot adunk, a közös vámterület fogyasztási területén, — tessék jól megjegyezni, —a gabonaárak emelkedéséhez fogunk hozzájárulni és ezt töredelmesen be is vallom, hogy a kenyeret vele megdrágítom. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy az államnak nem az a feladata, hogy olcsóbb kenyeret adjon, hanem az a feladata, hogy a drágább kenyérnek megszerzését lehetővé tegye. Hogy ezt a prémiummal hogyan akarja megoldani, arra nem reflektál; hogy a midőn a szegény ínnnkások kivándorlásával állunk szemközt, midőn a t. képviselő úr nem áll a telepítők közé, akkor hogyan akarja megoldani azt, hogy az a uép, a mely nyomorog, a drágább kenyeret miként szerezhesse meg: azzal már nem foglalkozott. De, t. ház, semmiféle gazdasági elmélet mellett nem szabad, hogy jogosult legyen az élelmi ezikkeknek mesterséges úton való drágítása. Hanem vizsgáljuk a kérdéseket tovább. Azt mondja a képviselő úr, ő maga is fölveti az ellenérveket, mely ellenérvek szerinte is érdemesek arra, hogy komoly vitatkozás tárgyává legyenek: a miniszter úr is azt mondja, hogy a kiviteli prémiumokat azért nen helyesli és azért tartja kétes értékűeknek, — később már nem is kétes értékűeknek, — mert szerinte a czukornál lehetséges a kontingentálással szemben annak ellenőrzése, hogy mikor áll be a kontingentált összeg, de már a gabonánál, — pedig Rosenberg képviselő úr is kontingentálásról beszélt, — ennek ellenőrzése teljes lehetetlenség. Osztozom e felfogásban, de nem tartom olyan érvnek, mely önmagában elégséges volna arra

s hogy ha a kiviteli prémium önmagában