Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-55

55. országos ülés 1897. február 2-2-én, hétfőn. 153 volt gróf (Derültség balfelöl.) — könyvét olvassák el, mert abban aranyigazságok foglaltatnak, mert veszély volna a nemzetre, ha azon aranyigazságokat mindenki nem ismerné és nem követné. (Derültség balfelöl.) Mik azok az aranyigazságok ? A t. képviselő úr mindjárt tőkésít is egy ilyen aranyigazságot és először is idézi, hogy ebben a könyvben benne van az agrárvámok eszméje avval a premisszával, hogy érjük meg nemsokára azt az ideális kort, midőn Magyarország a gabona szempontjából behozatali állam lesz, hogy a védvámok kellő mértékben érvényesülhessenek. De én — úgymond — nem akarok ám addig várni, én előbb is boldogítani akarom Magyarországot. Hogy azonban a mester auktoritását fokozza, mindjárt beszéde elején megmondja, hogy ez olyan mester ám, a kinek nem minden tanácsát kell igaznak venni (Derültség balfelöl.) és ő maga is deprekál, midőn azt mondja, hogy Tisza Istvánnak a szocziális kérdésben mondott beszédének második, tudniillik fontosabb részé vei — azt liiszem a sztrájkot gondolta — nem ért egyet. Tehát oly mestert ajánl nekünk, a kinek tekintélyét mindjárt dekomponálja, mert ő maga egy tantételét megtagadja. Lássuk már most, hogy mennyiben őszinte vagy komoly — mert vagy nem őszinte, vagy nem komoly — ez az álláspont. Bevezetőleg azt mondja a t. képviselő ttr, hogy nem akar addig várni, míg az agrárius vámok érvényesülhetnek, hogy Magyarország behozatali állam legyen, hanem rögtön akar segíteni. Ezt pedig teszi úgy, hogy kiviteli prémiumot ad. Ha igaz, t. ház, hogy a kiviteli prémium alkalmas eszköz arra, hogy a gabonaárakon segítsen, akkor mondja meg, mikor fog bekövetkezni az, hogy Magyarország behozatali állam legyen. Hisz ha a kiviteli prémiumok beválnak, ha kivitelt forszírozunk, akkor természetes dolog, hogy a míg ezen kiviteli prémiumok fennállanak, addig nem lehetünk behozatali állam, mert nem akarunk a saját fogyasztási területünkre elzárkózni. Vagyis a t. képviselő úr a captatio benevolentiae révén megdicsérte Tisza István képviselő urat és azt mondta, hogy az ő aranyigazságaira építi fel tudását, de oly expedienst ajánl, a mely az agrárius vámok érvényesülését egyszerűen lehetetlenné, sőt nevetségessé teszi. 0 tehát az első tanítvány, a ki oly orvosságot ajánl, melylyel nyíltan bebizonyítja, hogy nem hisz a mester tanításában. De mikor Rosenberg Gyula képviselő úr a kiviteli prémiumok eszközét állítja fel, bizonyos határig értem még a dolgot; hanem mikor azután feláll Tisza István képviselő úr és a saját agrárvám-theoriájával szemben azt mondja, hogy mennyire figyelemreméltó ez a kiviteli prémium, tehát maga dezavuálja tanítását és melléje szegődik Rosenberg Gyula t. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. képviselő uramnak, ezt egyáltalán nem értem, mert kiviteli prémium és gazdasági agrárvám tüz és víz, egymást tökéletesen kizáró ellentétek, és csak a szabadelvű párt táborában lehető, hogy két ily ellentétes elem boldog egyetértésben él odáig, míg Pireuszt blokirozni kellett volna. Igyekezni fogok a kiviteli prémium kérdését nem nagy gazdasági elméletekkel, nem is röpiratok segélyével, de egyszerűen a józan ész világítása mellett a maga értékére redukálni, és ha lehet, Rosenberg Gyula t. képviselőtársamat és azokat, a kik melléje sorakoztak, meggyőzni, hogy e kiviteli prémiumra vonatkozó álláspontjuk lehetetlenség. (Helyeslés balfelöl.) Nincs ma közgazdasági elmélet, mely mint sarkigazságot ne ismerné el, hogy a kiviteli prémiumokat nem behozni, hanem ott is, a hol vannak, eltörölni kell. (Úgy van! a ssélső baloldalon.) Miért? Már gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam rámutatott részben erre. Minden kiviteli prémiumnak feltétlenül közös sajátsága és hatása az, hogy a kiviteli piaczon, a hova az árú megy, olcsóbb lesz az ár. Azt mondja a t képviselő úr, — tudom, kire gondolt, — hogy például egy millió métermázsa kivitt búzamennyiség 120 millió métermázsával szemben nem okoz árdepressziót. Hát okoz bizony olyant, a milyen arányban áll az egy millió métermázsa a 120 millió métermázsához. Ez csak tiszta dolog. Ha egy forintos prémium mellett a külföldi piaczon az a gabonaár nem megy is le egy forinttal, de lemegy 10 — 20 krajczárral, vagy lemegy két krajczárral addig, míg ez a prémiummal szállított gabona oda ki nem liferáltatott. Ha már most t. képviselőtársam okoskodása révén nem a nagy exportállamok: Oroszország, Amerika, Japán stb.

s hanem a kisebb exportállamok, mint például Szerbia, Románia, Argentína stb., észreveszik azt, hogy a magyar gabonának ezen egy forint prémiummal sikerűit az árakat ide benn felemelni, odakinn pedig leszállítani, és hogy ez üdvös: természetes, hogy azok is, részt kell hogy vegyenek ezen versenyben, épúgy, mint a czukorprémiumaál történt. Ez világos. S ennélfogva az ezen kis exportőr-államok által nyújtott prémiummal a mienket sokszorozva, az érték erejéig csökken a kiviteli |)iaczon az árfolyam, a mennyi métermázsa prémiummal ellátva kimegy. Már most, t. ház, az iránt semmi kétség, hogy a kiviteli prémium úgy csökkenti az árakat, mint például a czukorprémium tette, hogy Angliábau a disznókat is ezukorral hizlalják, mert a lehető legolcsóbb etetési czikké vált azáltal, hogy az államok versenyeztek a kiviteli prémiumnak folytonosan való emelésében. De hát, t. ház, melyik nemzetgazda az, kinek tendencziája vagy törekvése lenne, JQ