Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-54

5i. országos ülés 1897. február 20-án, szombaton. |4Í nevezünk; van egy nagy attraktív erő, egy közösen eltöltött évezred nagy és szomorú, dicsőséges és gyászos emlékeiben és hagyományaiban, csak nem kell ezen hagyományokat aláásni és megtámadni. (Helyeslés a haloldal hátsó padjain.) De ezen természetes attraktív erőt hatásában csak megbéníthatja mindaz, a mi erőszakos belenyúlás, mindaz, a mi ellenkezik a jogtisztelettel, mindaz, a mi jogtiprás, mindaz, a mi a nép jólétének jogos igényeivel ellenkezik. Ezeket támadjuk meg. De azért ezen természetes attraktív erőt fokozni lehet. Fokozni és növelni lehet természetes úton és épen itt van például egy flagrans eset. Ep azon krassómegyei bányáiban a társulat birja a megye mintegy harmadrészét; évtizedek óta van ott. Minden erőszakos sérelem nélkül nagy vívmányokat lehetett volna tehát elérni ott nemzeti szempontból, a magyarság szempontjából, ha az a társulat magyar, ha ügykezelése magyar, ha alkalmazottjai magyarok lettek volna. (Igás! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Hogyannak a társulatnak üzletkezelése és személyzete német, lényegében maga az a társulat is ott német és ennek működése is német, hogy ott nem a magyarságot, hanem a germanizácziót mozdítja elő, ez oly inzolenczia, a melyet semmiféle országban, semmiféle társulat magának meg nem engedne és semmiféle kormány meg nem türue. (Igás! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Az önök politikája mindenben ennek a helyes nemzetiségi politikának az ellentéte; (Igás! Úgy van! a haloldal hátsó padjain.) az attraktív erőt önök megbénítják, a törvény által biztosított jogokat konfiskálják, — a mint azt a választásoknál is láttuk, — a nép jólétének jogos igényeit elhanyagolják és ezáltal megbénítják azt a természetes attraktív erőt, (Igás! Úgy van! a haloldal hátsó padjain.) de azután ott, a hol minden sérelem és erőszak uélkííl lehetne szolgálni a magyarság ügyét, mint például itt is, nem tesznek egyáltalában semmit, hanem elhanyagolják a dolgokat. Én nem vehetem tudomásul a t. miniszter úr válaszát. (Helyeslés halfelöl.) Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! Csak egy pár szóval kívánok reflektálni azokra, a miket a t. képviselő úr elmondott. Egyáltalában nem kívánom őt követni arra a térre, hogy az interpelláczió körébe nem tartozó dolgokkal foglalkozzam. (Helyeslés a johholdalon.) Mindenek előtt konstatálni kívánom, hogy azt a theoriát, hogy valamely képviselő le van kötelezve egyik vagy másik társulatnak, mely őt megválasztotta, vagy megválasztatásába!! segítségére volt és ennek következtében hallgatásra van kényszerítve, én nem állítottam fel, hanem ezt a vádat a t. képviselő úr emelte az állami hatóságok ellen, midőn azt mondta, hogy az állami hatóságok azért nem járnak el szigorral azon vállalat ellen, mert az a vállalat kormánypárti képviselőket választott és kormánypárti főrendiházi tagokat küld az igazgatóságba. En csak védekeztem; meg.édtem a kormányhatóságokat ezen vád ellen és csak tényt konstatáltam az ezen vádat emelt t. képviselő úrral szemben, hogy a képviselő úr maga is volt képviselője azon kerületek egyikének, (Igás! Úgy van! a johholdalon.) hogy ugyanakkor ezek a viszonyok akkor is fennállottak, de akkor nem tartotta szükségesnek felszólalni, most meg szükségesnek tartja azt. A mi a germaniziczió vádját és azt illeti, hogy azokat az iskolákat köteles a vállalat fentartani, mert szerződésileg vette át, én nem vitatkozóm e felett. Lehet, hogy köteles fentartani, de az tény, hogy 63 iskolát tart fenn a maga költségén, melyeknek tannyelve kizárólag magyar, és hogy ezeken kivú'l más községi és felekezeti iskolákat is segélyez a saját vagyonából. Arra, a mit a képviselő úr tíz év előtt írt czikkéből felolvasott, nem kívánok reflektálni, mert a mint kivettem abból, azt látom, hogy valamint a t. képviselő úrnak ez alkalommal nem sikerült oly dolgokat állítani, melyek az én válaszomban foglaltakat megezáfolnák, figy a már tíz év előtt írt dolgok sem felelnek meg a tényeknek. (Derültség a jobboldalon.) A mi meritorius kifogását és a statisztikai adatokat illeti, melyekkel meggyengíteni akarta az általam mondottakat, ezek csak abban a kis hibában szenvednek, hogy a t. képviselő úr igen ügyesen egy bányának, tudniillik a resiczaaninai bányának . . . Asbóth János: Anina-Stájerlak! Lukács László pénzügyminiszter:.. az osztrák-magyar államvasút délmagyarországi bányájának baleseti-statisztikáját hasonlította össze Ausztria és más államok egész állami statisztikájával. Voltam bátor rámutatni beszédem elején arra, hogy ilyen összehasonlítással lehetetlen helyes eredményre jutni, mert csak hasonló viszonyok közt levő bányákat lehet összehasonlítani. Ha mi államokat hasonlítunk össze, az eredmény határozottan a mi javunkra üt ki. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy az utolsó évben 750 halálozás esett az ország összes bányáira, úgy, hogy ha ezt összehasonlítjuk a Poroszország és Ausztria összes bányáira eső balesetekkel és halálozási esetekkel, az eredmény azt mutatja, hogy míg nálunk minden négy napra esik egy halálos baleset, adidg Ausztriában minden második napra esik egy, Poroszországban minden napra kettő. A viszonyok tehát nálunk határozottabban kedvezőbbek.