Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-54

j[40 &*• országos ülés 1897. február 20-án, szombaton. Azt mondja a társulat, hogy az oly munkás, a ki nem fogadja el ezt, az mehet, az elveszti a befizetett összeget, elveszti szerzett jogait. Itt a társulat részéről van szerződés-szeges; itt jogilag a sztrájk, mely Aninán az ilyen eljárás folytán kitört, teljesen igazolt. (Úgy van! balfelöl) Más kérdés az, hogyha jogilag igazolva is van, hogy opportuuus-e a munkások szempontjából? És itt azt hozzák fel, hogy a társulat arra a rendszerre, melyet követ, kényszerítve van, mert különben üzlete olyan rossz volna, hogy kénytelen volna azzal felhagyni, és akkor a munkások munka nélkül maradnának. Épen Darányi Ignácz 1. miniszter úr említette meg itt tegnap igen helyesen, hogy Magyarországon nem munkahiány van, hanem munkáshiány. Én azt hiszem, hogy azok a munkások, habár átmeneti nehézséggel, találnak máshol is munkát. De ha csakugyan áll az, hogy olyanok a bánya viszonyai, hogy a társulat ilyen rendszerre van kényszerítve, hogy azokat üzletileg kellőleg érvényesíteni nem lehetne a nélkül, a mit én nem hiszek, vagy a társalat inkapábilis azon bányásziizemet kellőleg üzletileg érvényesíteni, a nélkül, hogy ilyen dolgok történjenek, akkor adja el a bányákat, liquidáljon, de annak nincs jogosultsága, hogy a társulat dividendákat ember vérből csináljon. (Zajos helyeslés balfelöl.) T. ház! Én is kaptam számos levelet, nem névtelen levelet s abból végűi csak egy pár szót kívánok még felolvasni. Az egyik ezt mondja: »Hát úgy van, hogy ott iszonyú a helyzet és a mi Aninán történik, azt én egyik lapban előre megjósoltam az 1895 iki resiczai sztrájk alkalmával. És ezzel korántsem lesz vége, jönnek még borzasztóbb események is, ha annak idején ennek elejét nem veszik, pedig nem fogják venni. A báuyakapitány, a szolgabírák a társulat lekötelezettjei, azoknál nem talál meghallgatást a munkás.« Meg kell jegyeznem ennek magyarázatára, hogy a szolgabírák úgyszólván utalva vannak a társulattal való jó viszonyra, mert ha a társulat valamelyiket nem akarja tűrni, akkor a legjobb esetben onnan elhelyeztetik. Felemlítem még itt, hogy azon bányakapitány, a kit maga a miniszter úr elaggottnak állított ide, de, úgy látszik, csak most fedezte ezt fel, mert épen azon bányának súlyos körülményei között nyugdíjba kelleti volna küldeni mert úgyis 40 éven túl szolgált, azon bányakapitány fia, az én értesülésem szerint, a társulat szolgálatában van. (Olvassa:) »Én, valamint a lap szerkesztője kérve-kértük az illetékes hatóságokat, különösen a pénzügyminisztert, tartassanak szigorú vizsgálatot, de ne a szolgabírákkal és a bányakapitánysággal, hanem ezeknek mellőzésével közvetlenül a munkások közt, mert csak akkor fognak hű képet nyerni a helyzetről.« Hát, t. ház, én a miniszter úr jóhiszeműsége iránt a legteljesebb bizalommal vagyok. De én nem vagyok és nem lehetek ueryanazon bizalommal azon közegek iránt, a melyek elfogultak és a melyektől a miniszter úr értesülései és informácziói erednek. Eu tehát arra kérem a t. házat, hogy méltóztassék a miniszter úr válaszát tárgyalás alá bocsátani azért, hogy mi azzal foglalkozhassunk és a vita folyamán indítványt tehessünk arra nézve, hogy egy elfogulatlan, egy teljes és világos képet nyújtó vizsgálat megejtésére egy parlamenti bizottság küldessék ki. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én, t. ház, bezárom szavaimat, csak arra nézve kívánok még egy szóban reflektálni, a miben a miniszter úr vitatta nemzetiségi szempontból, hogy azon társulat a magyar nemzeti érdekeket igenis szolgálja, holott én azt állítottam, hogy azon társulat ott a germanizácziót szolgálja. A t. miniszter úr hivatkozott arra, hogy a társulat ennyi meg ennyi iskolát tart fenn. A társulat azonban megvette a bányákat az iskolák fentartása terhével és kötelezettségével, de azon terhek nagy részét az állam már levette a válláról. A miniszter úr maga konstatálta itt a házban, (Halljuk! Halljuk!) hogy a tisztviselők között 85 külföldi van, — megjegyzem, ezek épen a főtisztviselők, — 100-on felül vannak, úgymond, honosok, de azok közt, a kik megszerezték maguknak a honosságot, a legnagyobb rész mégis csak idegen és magyarul sem tud. Ennek a társaságnak azon a nagy területen, Krassómegye szinte */s részén, a hol a társulatnak csaknem minden ember magánviszonyaira is befolyása van, az ügykezelés nem magyar, hanem német, csak a hatósággal való korrespondencziára van ott egy pár magyar ember. A tisztviselők legnagyobb része nem is tud magyarul; a miniszter úr maga mondja, hogy 85 külföldi van ottan. Hát olyan alacsony nivón áll Magyarországon a műveltség és szakképzettség, hogy mikor a társulat hosszú évtizedeken át már ott van, még mindig nem sikerült ennek véget vetni. Barátaimat gyakran meg szokták támadni egyéb alaptalan ráfogások közt azzal is, hogy nemzetellenes törekvésekkel fognak kezet. Én azt hiszem, hogy a mi pártunk nemzetiségi politikája igen egyszerű és igen világos és az egyetlen, a mely megérdemli a nemzeti politika nevét. (Ellenmondások a szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Van egy nagy attrakczionális erő ebben a földben, a melyet mi mindnyájan vallási és nemzetiségi különbség nélkül hazának