Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-54

132 54. országos Ülés 1897. február 20-án, szombaton. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Mert 54 vidéki gazdasági egylet volna hivatva a vidéken a kul­túrát teljesíteni és ha ezeket vizsgáljuk, azon meggyőződésre jutunk, hogy alig van 4— 5, a mely egyáltalán valami működést és eredményt képes felmutatni. (Úgy van! jóbbfelől.) Ennek oka, t. ház, nagyrészben a tagok nagy indolencziájá­ban keresendő. De, t. ház, ha egy ily gazdasági egylet tevékenységét vizsgáljuk: úgy még a laikusnak is fel fog tűnni az, mihelyt oly vár­megye területére teszi be lábát, a melyben a gazdasági egylet már régóta helyesen és hatha­tósan mííködik, hogy az állatanyag jobb, a gazdasági vetések rendezettebbek, és egyáltalá­ban a kopár területek kiterjedése csekélyebb. Eklatáns példája ez tehát annak, hogy a hol a gazdasági társadalom működni akar és tud: eredményeket, hasznot és nagyobb produkeziót is képes felmutatni. Én egy hibának tartom, t. ház, az 1894. évi törvényezikk némi intézkedését e tekin­tetben, mert hiszen a gazdasági társadalom és a gazdasági egyletek tökéletes mellőzésével kívánta végrehajtani a benne lefektetett elveket egyrészt újonnan szervezendő gazdasági bizottságokkal, másrészt közigazgatási úton. Ezen — mondjuk — mulasztást reparálni kell; s ez nézetem szerint abban állana, hogy, mint már — gondolom — Pest vármegye és talán Békés vármegye is és legújabban vezetésem alatt álló gazdasági egylet is vármegyém területén ezt létesíteni kívánja : a vármegyében működő gazdasági egyletek vál­lalják el ezen 1894. évi XII. törvényezikk ér­telmében alakítandó mezőgazdasági bizottságok teendőit. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen rendszeresítés által kétféle czélt lehetne elérni, mert míg egyrészt a gazdasági egyesületek, mint remélem és feltételezem, a legtöbb helyen meg­teszik és bizonyos tevékenységet fejtenek ki az által, hogy tenyészállatok beszerzésével, eladá­sával segélyezik egyes tagjaikat, úgy másrészt el lehetne érni azt is, hogy ezen gazdasági egyesületek — hivatalos funkeziójuk folytán talán ambicziójuk is felkeltetvén— hathatós támogatói legyenek a íoldmívelésügyi kormánynak. (Úgy van! jobbfelöl.) E tekintetben talán az országos gazdasági egyesülettel egyöutettíleg kellene el­járni, talán szervezni kellene a vidék valameanyi gazdasági egyletét, vagy ott, a hol szervezve nincsen, vagy működése egyáltalában nem volna, ott az országos gazdasági egyesület a földmíve­lési kormánynyal egyÖntettíleg járna el egy­öntetű alapszabály alapján, a melynél fogva valamennyi gazdasági egylet kimondaná a mező­gazdasági bizottságok teendőinek elvállalását. (Helyeslés jobbfelől.) Áttérek, t. ház, azon másik faktorra, a melyet megemlíteni bátor voltam, hogy úgy­szólván közigazgatási úton kívánták megvalósí­tani az ezen törvényben lefektetett elveket. Le­gyen szabad a t. föl dinivel ésügyi miniszter úr figyelmét a remélhetőleg közelgő közigazgatási rendezés alkalmából azon körülményre felhívni, hogy felette szükséges volna, hogy a mezőgazda­ságnak hivatott faktora legyen minden törvény­hatóság területén. Mert hiszen a földmívelési kormány a törvényhatóság területén hivatalos faktorral nem bir, ott egyáltalában nem tételez­hető ftl, hogy vagy a mostani, vagy a jövőben rendezendő közigazgatás annyi érzékkel fog birni, hogy abban a törvényhatóságban a köz­gazdaságot érdeklő dolgok helyesen elintéztes­senek. Ezen gazdasági felügyelőnek egy igen fontos feladata volna, és ez a statisztika össze­állítása és ellenőrzése. A ki tudja, hogy a vi­déken a gazdasági statisztikát hogy állítják össze és hogyan küldik fel a központba, az ebből levonja a - természetes konzequeneziát, a mit a múltban és közelebb 1892-ben is tapasz­taltunk, hogy az ilyen statisztika egyáltalában gyakran kevés értékkel bir. Még egy másik teendőt is elvállalhatnának ezen gazdasági felügyelők, tudniillik a gazda­sági termények meghamisításánál nem büntető, hanem ellenőrző ténykedést. A t. miniszter úr volt szíves megemlíteni, hogy a borhamisításra vonatkozólag új törvényjavaslatot kivan készí­teni. Örömmel üdvözlöm, és már előre is tanul­mányoztam ezen felette fontos törvényjavaslatot, és csak azt az állításomat vagyok bátor ismét koczkáztatni, hogy az ily törvényeket nemcsak a legszigorúbban és legdrákóiabbau kell szer­keszteni, hanem azokat a legszigorúbban és leg­drákóiabbau végre is kell hajtani. (Úgy van! jobbfelől.) Megdöbbentő, t. ház, az a statisztika, melyet, ha jól tudom, tavaly egy budapesti tanár adott ki a pesti élelmi czikkekről. Ebből meg­tudjuk, hogy egy nagy százaléka a pesti bornak és egyéb élelmi czikkek hamisítva vannak. H;i jól emlékszem, a debreczeni gazdasági taninté­zetnek egyik tanára is kimutatta, hogy még Debreczenben is a tejnek legalább is 20°/o-a ha egyébbel nem, vízzel hamisítva van. Az ily letális és más gazdasági nyers produktumoknak értékesítésére nézve egyáltalában nem mindegy az, hogy 20 —30°/o-nál több vagy kevesebb jut-e forgalomba; s a közegészségügyre felette fontos hogy minő. Legyen szabad még egy kérdésre reflek­tálnom ; tudniillik arra, a mit Komjáthy t. kép­viselőtársam a kulturmérnökségről mondott. En e tekintetben némileg az ő álláspontján vagyok. T. képviselőtársam tudniillik azt hangsúlyozta, hogy a kultúrmérnöki intézmény nagyon helyes, csakhogy abban a hibában szenved, hogy nehezen hozzáférhető. Éu osztozom ebben a véleményében és óhajtanám, hogy az állami adminisztráczió

Next

/
Oldalképek
Tartalom