Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-54

54. országos ülés 1897. február 20-áii. szombaton. jű}5 lényegére és annak orvoslási módjára rámutatni, engedje meg a t. ház, hogy egy kis kitérés után beszédem fonalán nagyobbrészt a baj azon tüneteinek bonczolásával foglalkozzam, a melyeket Tallián Béla képviselő úr felhozott. (Halljuk! Halljuk !) Igyekezni fogok rámutatni arra és meggyőzni őt, hogy a baj okaira nézve és a baj orvosságául ajánlott orvosszerekra nézve, sok tekintetben tévedett. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt erre rátérnék, nem mellőzhetem Semsey Andor t. képviselőtársamnak a kisbérleti rendszer czímén felvetett eszméjét. Én azon nézetben vagyok, hogy Magyarországon nem a kisbérleti rendszerben van hiány, hanem hiány van a kisbirtokosoknál a legnélkülözhetlenebb anyagi eszközökben. Az én nézetem szerint nem a földbirtokosok számát kell szaporítani, ha a gazdasági bajokat el akarjuk oszlatni, hanem igenis minden erőnkkel törekedni kell arra, hogy a létező kisbirtokos-osztály a teljes tönkrejutástól és a hol ez bekövetkezett, a kivándorlástól megóvassék. T. képviselőház! Tallián Béla t. képviselő úr ajánlja figyelembe azon adatokat, a melyekben kimutatja, hogy egy alföldi munkásnak az évi keresménye sokkal nagyobb, sokkal jelentékenyebb, miut egy ottani nyolczholdas kistelkes gazdáé, és mert a nyolczholdas kistelkes gazda nem hajlik az agrár-szoczializmus felé, ebből azt következteti, hogy az agrár-szoczialisztikus mozgalom nem a baj létezésének, hanem a külső izgatásoknak következménye. Én, t. ház, miként kijelentettem, azon kérdéssel, hogy létezik-e agrár-szoczializmus vagy nem, foglalkozni nem akarok, de miután a létező mozgalommal szemben itt a parlamentben, mint egy anti-agrárszoczialisztikus jelleggel biró tanácskozás kifelé beszélünk, súlyt fektetek arra, hogy azon adatok, a melyek itt felhozatnak a szoczialisták érveivel szemben, minden tekintetben kiállják a kritikát. Ezért nem \e$z nehéz bebizonyítanom, hogy ezen első thézise Tallián Béla képviselő urnak téves. Azt mondjn, hogy keres egy munkás az Alföldön januártól deczemberig — és havonkénti kimutatással bizonyítja ezt — összesen 266 munkanapon 286—290 forintot. Ebben a kimutatásban, a melynek adatait persze akczeptálnom kell, mert t. képviselőtársam azt mondja, hogy saját kutatásai alapján szerezte ezeket be és így ehhez kétség nem fér, én egy uagy ellenmondást látok, mert ugyancsak Tallián Béla t. képviselőtársam beszéde további folyamán különösen arra hivatkozott, hogy az alföldi munkás téli munkára nem hajlandó vállalkozni, hogy a földmívelési, gazdasági munkán kivül egyebet dolgozni nem akar. Azt kérdezem tehát, hogy ha téli munkára nem hajlandó, mert tudvalevőleg a mezei munka nem téli munka, mégis 266 munkanapot hogyan vehetett fel számítása alapjául?! Tallián, Béla: A ki akar, dolgozik! Barta Ödön: Az más, hogy a ki akar: az hipothézís, de nem lehet 266 munkanapot felhozni. T. képviselőtársam adatait pontosan átolvasván, azt találtam, hogy szerinte egy munkás annyit keres, és evvel szemben áll az illető nyolczholdas telkesgazdának a keresménye, a ki annyit keresni nem képes, ellenben nem látom azt a munkakört kijelölve, a melyben januártól deczemberig foglalkozhatnék, úgy, hogy a kimutatott összeget megkereshetné. De továbbá az is benn van, hogy vetetnény-keríészi termeivényekkel keres 20 forint 50 krajczárt, aprójószág-tenyésztéssel 35 forintot. A ki januártól deczemberig a mezei munkával és napszámmal foglalkozik, annak nem tudom: hol van az a kertészete és baromfi-tenyésztése, a melyből ezen összeget megkeresheti. De van ebben, t. ház, egy másik igen fontos adat, a melyet igazán megdöbben tőnek kell kijelentenem. Tallián Béla képviselő úr kimutatja, hogy egy nyoícz holddal biró telkesgazdának évi keresménye annyi a mennyi, aránylag kevesebb mint a munkásé, de évi adója 38—45 forintot tesz ki. Ha ennek a közép számát veszszük, akkor én tökéletesen értem annak a népnek elégületlenségét, annak a népnek a nagyobb birtok elleni izgalmát, mert hiszen azok között írni-olvasni tudó emberek igen sokan megfordulnak és ha csak egy akad is köztük, a ki akczeptálja azt, a mit Tallián Béla t. képviselőtársam felhozott és összehasonlítást tesz egy ottani ezerholdas birtokos adóterheivel, azt fogja látni, hogy ha ő az ő nyolczholdas birtoka után 45 forintot fizet, akkor az ezer holdas birtok tulajdonosának 5490 forintot kellene fizetnie. T. ház! Ez olyan jelenség lenne, a melyre azt mondhatnám, hogy képtelenség, mert hiszen 5490 forintért Magyarországon akárhány ezer holdas birtok van bérbe adva. T. ház! Fia adatokat tárunk fel, a melyek arra irányúinak, hogy bebizonyítsuk, hogy a mozgalom alapokai helytelenek, akkor kétszeresen óvakodnunk kell attól, hogy az adatokba ne jussanak be o-yanok, a melyek épen a mozgalom előmozdítására volnának alkalmasak. T. ház! Tallián Béla t. képviselő úr egy szemrehányással is illeti az Alföld magyar népét, a melyről nem tudom, mennyiben illeti meg és én egyáltalában nem érzem magam hivatva arra, hogy azt a népet bármi részben megvédelmezzem ezen vád ellen, de én az ő saját adataiból czáfolom azt meg. Azt állítja Tallián Béla t. képviselőtársam, hogy az alföldi asszonyok nem segítenek a munkában, de ugyanakkor kimutatja az apró jószágtartásból, kertészetből, házi állatokból, téli munkából stb. azt