Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-54

124 54. országos ülés 1897. február 20-án, szombaton. »nem«-mel szavazott 156 ; »igen«-nel 39; távol volt 256. Ennek következtében a ház 117 szavazattöbbséggel nem kivánja napirendre tűzetni Kossuth Ferencz képviselő úr indítványát. Következik a napirend második tárgya: a földmívelésügyi tárcza (írom. 50)1897. évi költségvetése tárgyalásának folytatása, Rakovszky István jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! (Halijuk! Halljuk!) A földmívelésügyi tárcza költségvetése feletti általános vita eddig oly széles mederben folyt, hogy az én csekély erőmet talán meghaladó bátorság kell ahhoz, ha az általános vita folytatásaként szólalok fel. (Halljuk! Halljuk!) Nem azért, mert ez irányban úgy a földmívelésügyi miniszter úr, mint egyes felszólalók által figyelmeztetve lettem, hanem saját hazafiságomtól és meggyőződésemtől vezéreltetve kijelentem, hogy távol áll tőlem az arra való törekvés, hogy ezen vita szinvonalat olyanná alakítsam át, mi azt a jelleget adná pártállásunknak, mintha mi a szoczialisztikus törekvéseket bátorítani akarnók. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Felszólalásom azonban nem zárkózíiatik el azon kérdések megvitatása elől, a melyek az ezen vitát uraló »agrárszoczializmus« jelző alatt itt elhangzottak. (Bálijuk! Halljuk !) Én isazon meggyőződésben vagyok, a melyet Pulszky Ágost t. képviselő úr kifejezett, hogy tudniillik annak, a ki az agrárszoczializmus jelszó alatt fellépett bajok orvoslására akar törekedni, annak nem a bajjal, mint tünettel, hanem a baj okaival kell foglalkoznia. (Helyeslés a ssélső haloldalon.) Osztom azon nézetet is, hogy ezen baj megítélése és helyes alapon való megoldása nem történhetik generális intézkedések propozieziójával, hanem speczializálni kell a baj okait, mert specziálisan lépnek fel és jelentkeznek egyes vidékeken az egyes néprétegek szokásai és viszonyai szerint. {Ügy van! a széső baloldal n.) T. ház! Nemcsak a parlamenti szokás iránti tiszteletnél fogva, hanem azon fontosságnál fogva is, melyet a gróf Tisza István t. képviselőtársam által tegnap elmondottaknak tulajdonítok, szükségesnek tartok egy pár megjegyzést tenni e beszédnek azon részeire, melyek a vitának bizonyos irányt adtak. (Halljuk! Halljuk! a ssélső baloldalon) Gróf Tisza István t. képviselőtársam Károlyi Sándor gróffal polemizálva, orvosszeníl ajánlja a szövetkezeteknek terrénumok szerinti berendezését. Hozzáteszi, hogy nem korlátozása a hitelintézetek működésének, hanem az képezi az orvosszert, hogy ki kell nyitni a zsilipeket és — hogy szó szerint idézzem — kikeli kotorni mindazon csatornákat, a melyeken keresztül a hitelt kereső, a hitelt érdemlő néprétegekhez a hitel eljuthat. Hát, t. ház, én ezt a tételt így, a mint van, nem egészen akczeptálom. De ha bármi téren érvényesülne is ez, azt vagyok bátor megjegyezni, hogy magával ezzel az orvosszerrel, valamint egyetlen egy más orvosszerrel sem lehet a létező közgazdasági bajokat orvosolni. Tehát, ha ez a rendszer alkalmaztatnék is, hozzá kell tennem, hogy nemcsak azon zsilipeket kell kinyitni, a melyeken a hitelt kereső és érdemlő nép rétegeihez a hitel befolyik, hanem egyidejűleg el kell torlaszolni azon csatornákat és fel kell állítani oly barrikádokat, a melyek megakadályozzák, hogy a hitelt érdemlő és vagyonkáját véres verejtékkel szerzett nép vagyona e csatornákba ki ne menjen. Ez az orvosszer a hitel megnyitása mellett, mely a közgazdasági bajok elhárítására .•Ikalmas. Ez a barrikád az önálló vámterület. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Mint egyik nagyon fontos kérdéssel foglalkozott gróf Tisza István t. képviselőtársam a közvetítő kereskedés védelmével is. Én is azt tartom, hogy a szélsőségek közt járni nem czélszerü. Valamint nem tartanám helyesnek azt, hogy oly áramlat jusson érvényre, mely a földmívelő érdekeit volna hivatva elnyomni, épúgy nem tartanám helyesnek azt sem, hogy a földmívelés érdekeinek egyedüli szemmel tartása mellett az egész közgazdasági erő a kereskedelem elnyomására irányuljon. A közvetítő kereskedelemnek a jogosultsága megvan, és mint gróf Tisza István t. képviselőtársam kifejezte, olajozni kell azon kerekeket, a melyek szükségesek a forgalom közvetítéséhez. De ezen olajozásnak én nem azt a módját óhajtanám érvényesülve látni, a a mely alkalmazásban van, hanem azt óhajtanám, hogy a létező gazdasági egyesületek ragadják magukhoz a közgazdaság legnagyobb részét és ezek olajoztassanak olyan mértékben, hogy ők uecsak mint helyi érdekű pictus masculos-ok, hanem mint valóságos tényezők szerepeljenek a a közgazdasági életben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mai vita szinterét jóformán az agrárszoczializmus kérdése foglalta el. Mintán én úgy érzem, hogy ez a kérdés nemcsak e századvégi évtized jelszava, hanem egyúttal egy bajnak téves elnevezése is: nem hiszem, hogy ezen bajok, akár az itt nyújtott reczipével, akár a parlamenti vita alapján megorvosolhatok volnának; de legkevésbbé érzem magamat hivatva arra, hogy oly bajoknak keressek orvosszereket, a mely bajokat közvetlenül nem ismerek. Minthogy azonban Tallián Béla t. képviselőtársam, mint a ki azon a helyen, a hol e bajok mutatkoztak, sokáig és köztiszteletben működött, mint elsőrangú köztisztviselő és helyi tanulmányok útján foglalkozott ezen bajokkal és azon helyi tanulmányok alapján, melyeket saját tapasztalatából szerzett, igyekezett itt e napokban a baj