Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-54

J20 «**• országos iilés 1897. február 20-án, szombaton. Molnár Antal jegyző : Tisztelettel jelentem a t. háznak, hogy az indítványok könyvében újabb bejegyzés nincs. Az interpellácziók könyvében be van jegyezve Kossuth Ferencz interpelláeziója a miniszterelnökhöz az iránt, hogy: »Kiterjed-e a hatalmak interveneziója Kréta szigetén arra, hogy Török- és Görögországok között a fegyveres összeütközést meggátolják és a krétai kérdést állandóan megoldják ?« Elnök: Az interpelláczió az ülés végén fog előterjesztetni. Következik a napirend: Kossuth Ferencz képviselő indítványának (írom. 102) indokolása Molnár Antal (olvassa az indítványt, melyet a szélső baloldal élénk éljenzéssel Jcisér). Rakovszky István jegyző: Kossuth Ferencz. Kossuth Ferencz: (Halljuk! Halljuk!) Nemsokára oly ügyek fognak kerülni az országgyűlés elé, a melyek a nemzet mindennapi kenyerének megszerzését érintik és a melyek ennek következtében egészen le fogják foglalni az országgyűlés figyelmét. Nem tartom tehát időelőttinek, hogy megtegyem azt az indítványt, a melynek megtételével az a párt, a melynek szerény tagja vagyok, (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) engem megbízott, de a melynek megtételére indít hazafigágom is (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) és indítanak kegyelet-érzelmeim. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Indítványomat már felolvasták s így szükségtelennek tartom újólag

1 felolvasni, hanem rátérek annak indokolására. (Halljuk/ Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház! Egy ezredév előtt őseink fegyverrel kézben foglalták el számunkra ezt a földet és államalkotó bölcseségük alkotta meg azt az államot, a melynek ezredéves létét a múlt évben az ország fényes és nagy ünnepségekkel ülte meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mióta őseink hősiessége megalkotta ezt a hont, azóta az egymást követő nemzedékeknek ez a föld bölcsője és sírja volt és oly nemzet, a mely megfeledkeznék múltjáról, nem volna méltó arra, hogy jövője legyen. (Ügy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon helyesen tette tehát az ország, hogy megünnepelte ezredéves állami fennállásának évfordulóját; de emlékeztetem a t. házat arra, hogy Magyarország történelmében van egy másik korszak, a mely ép oly fényes volt, mint a honalapítás korszaka, (Űgy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) hogy van egy korszak, a melynek következései a nemzet jövőjére nézve ép oly messzire kihatok, (Űgy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) mint a mennyire kihatottak a honalapítás következményei, olyannyira, hogy ezt a korszakot a második honalapítás korszakának lehet nevezni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! 1848-ban atyáink hazánk földjére átültették a szabadság, egyenlőség és testvériség elveit, megteremtették a szabadságot, a^népjogot, megadták a népnek e föld bírhatási jogát, egy szóval oly vívmányokat létesítettek, melyek a haza fogalmát közelebb hozták a magyar néphez (Űgy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) és oly törvényeket törültek el, a melyek a középkorból maradtak ránk és a melyekhez hasonlóknak eltörlése más országoknak vértenger kiontásába került, nálunk pedig más áradat akkor nem volt, mint a tiszta hazafiság áradata. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) 1848 nem egy pártnak az emléke, hanem az egész nemzeté. (Élénk helyeslés a szélső bajoldalon) Az 1848-iki vívmányok nem egy pártnak vívmányai, de az egész nemzeté; az a dicsőség, a mely í 848-ból felénk sugárzott, az egész nemzet dicsősége. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha így van, a mint így van, akkor nem csoda az, hogy a közvélemény már évtizedek óta ünneppé tette márczius 15-ikét, (Űgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a mely márczius 15-ikének megünneplését mint jelző nap ünneplését fogadta el az ország népe mindenütt s e nappal 1848-nak vívmányait akarja ünnepelni, tekintet nélkül arra, hogy a nagy vívmányok létrehozatalának melyik vívmány esik épen e napra. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egy dolog hiányzik azonban, még pedig az, hogy a törvényhozás is szentesítse az országnak ezen mindenütt nyilvánuló akaratát, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) és hogy a törvényhozás kimondja azt, hogy 1848 emléke nemzeti emlék és azon ünneplések, a s

melyeket mindenütt megtart a magyar nép, hivatalosan is magyar nemzeti ünnepek lesznek ezentúl. Midőn indítványomat megteszem, akkor t. ház, nincs szándékom sem nekem, sem a körülöttem ülő pártnak bárminemű tüntetést rendezni a közjogi alap ellen, és nincs szándékom pártunknak álláspontját különösen kidomborítani, mert csak úgy lehet egy nagy korszak megünneplése nemzeti ünnep, ha nem egy pártnak, hanem az egész nemzet ünnepe, és ha nem egy pártnak álláspontja domborodik ki, hanem a nemzeti kegyeleté. Nem lehet nehézség arra nézve, hogy az 1848-iki korszakot nemzetileg és hivatalosan megünnepelje az ország, minthogy a 48-ki törvények a mai alkotmányos korszak alapjául ismertettek el 1867-ben, s a törvények két magyar király szentesítésével, 8 e jelen uralkodó esküjével lettek megerősítve. Egészen jogos és alkotmányos dolog tehát az, ha az alkotmány