Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-54

február 20-án, szombaton. Jűjl 54. országos ülés 1897. alaptörvényei létrehozatalának emlékét épen ez alkotmány által megteremtett állami hatalom is megünnepli. (Igás! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát mi olyan törvények megalkotásának az ünneplését akarjak nemzeti ünneppé tenni, a mely törvényeket magyar királyi eskü szentesített, akkor lehetetlen ránk fogni azt, hogy mi ezzel rend- és alkotmánybontó tüntetést akarunk szervezni, (Élénk helyeslés a száső baloldalon.) Ezt a körülöttem ülő pártra ráfogni nem lehet, mert mi közjogi alapon álló párt vagyunk, és ebben az országgyűlésben másként, mint közjogi alapon állva, nem is szólalhatnánk fel. (Igaz! Ügy van! a szélső balodalon.) De, t. ház, az 1848-iki eseményekkel össze van kötve egy másik nagy emlék, (Halljuk! Halljuk!) az, hogy midőn az 1848-iki alkotmány fegyverrel támadtatott meg, akkor Magyarország népe életét és vérét a haza oltárára téve, igyekezett az alkotmányt megvédelmezni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen korszak fénylő betűkkel van beírva a magyar történelem lapjaira, (Igaz! Úgy van! a szél.ő baloldalon.) és ismétlem ezen korszakra nézve is, a mit az 1848-iki vívmányokra vonatkozólag mondtam, hogy az a ragyogó dicsőség, melyet a hazának a szabadságharczczal a honvédek szereztek, az egész magyar nemzetnek örök dicsősége, a legnagyobb nemzeti dicsőség, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) és az egész nemzet osztatlan dicsősége. T. ház! A nemzet akarata fátyolt vetett a szabadságharcz némely eseményeire, és hazafiságom nem engedi meg, hogy ez alkalommal itt e fátyolt fellebbentsem. De mikor mi a szabadságharcának félszázados évfordulójának emlékét összekötjük az 1848 iki törvények meghozatalának emlékével, akkor csak a történelmi igazsághoz maradunk hívek, melyet kitörölni a haza történelméből nem lehet, és ha lehetne ez merénylet lenne a haza múltja és jövője ellen. Azonban nem képezhet tüntetést a közjogi alap ellen a szabadságharcz megünneplése sem, mert ha a tiszteletadás a nemzet e nagy emlékének, közjogfelforgaíó eszme lenne, akkor nem történhetett volna meg az, a mi megtörtént, hogy maga az uralkodó juttatta a honvédeknek a koronázási nemzeti adományt, tehát maga az uralkodó tisztelte meg a szabadságharcznak emlékét, mikor a nemzettel kibékült. Ha a magyar országgyűlés ugyanazt teszi, mit a magyar uralkodó tett, akkor a legnagyobb rosszakarat :em foghatja ránk, hogy tüntetni akarunk a mostani közjog ellen (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Eleget mondtam, t. ház, hogy feltüntessem azt, hogy a mikor kérjük, sőt követeljük, hogy az országgyűlés szentesítse azt, a mit a közKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. vélemény már is elhatározott és évenkint létesít, hazafias czélt tűzünk ki magunk elé, és olyat, mely megszüntesse azt a természetellenes helyzetet, hogy egy nagy nemzeti érzelemben elkülönítve legyen a magyar országgyűlés érzése a magyar honpolgárok érzésétől. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen elkülönítés káros, helytelen, sőt veszélyes, mert csak akkor van az országgyűlésnek tekintélye, ha együttérez a nemzettel. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Kérem tehát a miniszterelnök urat, tegye kezét a szivére, igyekezzék felemelkedni lelkével a magyar honszerelemnek magaslatára és ne ellenezze azt az indítványt, melynek megtételére szabadságszeretetein, és a magyar legdicsőbb emlékek iránti kegyeletem ösztönzött. (Szűnni nem. akaró lelkes éljenzés és taps a szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! A házszabályok 149. §-a állapítja meg, hogy egy beadott indítvány indokolása alkalmával azon kérdést érdemlegesen tárgyalni nem lehet, egyedül csak a felett lehet határozni, hogy kitüzessék-e az az indítvány érdemleges tárgyalásra, vagy nem? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Kitüzetik egyhangúlag! Zaj.) Tehát, t. ház, ezen rendelkezéséhez a házszabályoknak magam is ragaszkodni akarok, igen röviden fogok a kérdéshez szólni. Mindenekelőtt köszönetemet fejezem ki Kossuth Ferencz képviselő úrnak, hogy ezen indítvány megtételénél tüntetési czélzat nem vezette, köszönetemet fejezem ki azon kijelentéséért is, hogy a hazafiság és kegyelet érzete tekintetében köztünk eltérés nem lehet. (Felkiáltások a szélső baloldalon; Ne legyen!) De, t. ház, ki kell hogy fejezzem azt is, miszerint az 1848. évi megalkotott és szentesített törvényekre vonatkozólag azoknak fontossága és jelentékeny voltát illetőleg köztem és Kossuth Ferencz képviselő úrnak itteni felszólalásában elmondottak tekintetében eltérő nézet nincsen. (Helyeslés jobbfelől.) T, ház! A 48-as törvények megalkotása, melyeken nyugszik Magyarország régi rendi alkotmányának népképviseleti alapra változtatása, és a felelős kormányzati rendszernek behozatala, az alkotmányos jogoknak a haza minden polgárára való kiterjesztése, a közteherviselés általánosítása, a földbirtok felszabadítása, a sajtószabadság, jogegyenlőség s általában a politikai és polgári szabadság nagy elveinek érvényre juttatása, kétségtelenül Magyarország ezredéves történeti fejlődésének oly nevezetes és korszakot alkotó mozzanata, a mely mindenesetre méltó arra, hogy ötvenedik évfordulóját a hálás utókor kegyelettel ünnepelje meg. (Halijuk!) Mert ezen nézetben vagyok, t. ház, nem 16