Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-53

114 53. országos ülés 1897. február 19-én, pénteken. szetes proczesszusát fokozni kell; fokozni keli a verseny által és nem megállítani, nem megzsibbasztani bizonyos megrendszabályozási kísérletekkel. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig a tőzsde reformját illeti, nem kívánok e kérdéssel most ex asse foglalkozni, per tangentem érinteni pedig sok tekintetben igen nehéz. T. képviselőtársam a tőzsdereformra nézve is a közvetítés megtörésének szempontját vetette előtérbe, hangsúlyozván, hogy szervezni kell az összes produktív faktorokat a közvetítéssel foglalkozó kereskedés túlsúlyának megtörése végett. Hát, t. képviselőház, itt disztingválnom kell, mert mindenütt, de különösen a mi fejletlenebb viszonyaink közt, a közvetítésnek igen sok meddő és felesleges kereke van még ma, a mely a termelőt a fogyasztótól elválasztja, mely több súrlódást, több költséget okoz és többet farag le az árból, a mely végeredményében a termelőnek jutna;, mint a mennyi mellőzhetetlenül szükséges. Minden oly törekvés, a mely ezen felesleges kerekeket elirainálja, üdvös, hasznos és szükséges legyen, az eladási vagy fogyasztási szövetkezet a termelőknek, vagy más orgánumai a piaczi és vásári ellátás ügyének, a melyek közelebb hozzák a fogyasztót a termelőhöz, s a melyek kevesebb közvetítési eljárást tesznek szükségessé. De megvan a nagykereskedelemnek is a maga jogosult terrénuma. Nem tudom, hogy inná meg t. képviselőtársam reggeli kávéját, vagy teáját, ha az egész világot összekötő kereskedelmi közvetítő szervezet nem léteznék, a mely a helybeiileg és időbelileg egymástól távol fekvő termelőt és fogyasztót köti össze. Erre csakis a közvetítő kereskedelem képes és én azt hiszem, hogy minél nagyobb arányokban, minél szabadabban fejlődik ez a valódi, ez a nagykereskedés, annál kevesebb költséggel fog boldogulni és annál jobban fogja teljesíteni hivatását és annál kevesebb áldozatot fog követelni termelőtől és fogyasztótól egyaránt. (Helyeslés a jobboldalon.) A feladat tehát kettős: eliminálni a felesleges kerekeket és — hogy egy triviális hasonlattal éljek — olajozni a szükségeseket. Simává, könnyűvé és olesóbbá tenni azoknak működését. Hogy ha pedig ezen szempontot alkalmazzuk a tőzsdereform tekintetében, kétségkívül fenforog az a körülmény, hogy a fedezési vételek és eladások egész rendszere nélkülözhetetlen segédeszközét képezi a modern világ-kereskedelemnek. A világ-kereskedelem legegészségesebb, legépebb és a gazdára és fogyasztóra nézve leghasznosabb faktorai épen azok, a melyek nem üzérkedni akarnak, hanem a kereskedelem jogos fnnkczióját kívánják teljesíteni és egész működésüket a fedezési vásárlások és eladások rendszerével kötik össze. Ha ezektől megfosztjuk a kereskedést; ha elűzzük a kereskedelem teréről a leghivatottabb és legszolidabb elemeket; ha lényegesen megszaporítjuk rizikóját és költségeit azon elemeknek, a melyek megmaradnak a kereskedés terén, ezzel csak a gazda helyzetét teszszük súlyosabbá. A feladat tehát csak az lehet: korlátolni az üres játékot, de csak oly rendszabályokkal, a melyek az üres játékot érik, a szolid kereskedő fedezeti kötéseit azonban nem teszik lehetetlenné. Ezt formulázni nagyon könnyű, de a gyakorlati életben megoldani nagyon nehéz, meri formaiíag ez a két dolog nagyon hasonlít egymáshoz. Mondhatom, hogy bárki jusson is azon helyzetbe, hogy oly konkrét javaslatot indítványozhasson, a mely nem érinti a szolid kereskedelem fedezési eljárását, de korlátolja, vagy nehezíti, vagy pláne lehetetlenné teszi a játékot: ezt a magyar közgazdasági élet minden faktora a legnagyobb örömmel fogadná. (Úgy van! a jobboldalon.) Egyet azonban ne feledjünk el. (Halljuk! Halljuk!) Károlyi Sándor gróf igen tisztelt képviselőtársam helyesen hangsúlyozta, hogy a kereskedőknek azon nagy praeje van a többi foglalkozások felett, hogy egész tőkéje, egész vállalata mobil állapotban lévén, bármikor átmehet más foglalkozásra és ott hagyhatja azt, a mi neki nem konveniál. De mi ebből a konzequenczia? Az, hogy minden költségét átfogja a dolog természeténél fogva hárítani a termelőre, vagy a fogyasztóra, mert ha összes költségeit meg nem kapja, mobil tőkéjét visszavonja és átmegyen egy másik üzlatágra. És ha egy gazdasági területen a kereskedés indokolatlan szekatúrákkal, indokolatlan és kicsinyes megrendszabályozásokkal találkozik: bizonyos, hogy a legjobb és legszolidabb része azon kereskedelemnek fogja azt ott hag)ni és fog produktív működésének más tért keresni. (Úgy van! jobbfelöl) Legyen már most szabad nekem még két kérdésre kiterjeszkednem, mely az eddigi vitában meglehetős nagy szerepet játszott. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik, a mit röviden kívánok érinteni: a kiviteli prémium kérdése a búzánál és a búzával kapcsolatban a lisztnél. És itt egész őszintén kijelentem, hogy nagyon sajnálom, hogy ezen eszme oly rövid úton, merem állítani, minden alapos megvitatás nélkül kivégeztetett és lomtárba dobatott, mert azok az argumentumok, a melyek Rosenberg Gyula t. barátom ideájával szemben felhozattak, engem meg nem győztek annak helytelenségéről. Rosenberg Gyula: Engem sem! Tisza István: A többi kiviteli prémiumra vonatkozó czélzások, mint például a czukor-