Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-53
53. országos ülés 1897. február 19-én, pénteken. yg a csekély, de hangsúlyozom, maximális összegből kell családját fentartania, ebből kell fizetnie 1 — 2 forint földadóját, s az ezután néha 3—4 forintra emelkedő másodosztályú kereseti adóját, 60—80, néha 100 százalék községi pótadóját, törvényhatósági pótadóját, útadóját, párbér-tartozását, a mi esztendőnként 15—20, sőt 30 forintot is kitesz. Ily viszonyok között természetszerűen bekövetkezett a Felvidék elszegényedése, részben a föld csekély területéhez képest az igen kedvező népmozgalom, részben az úrbéri rendezéssel bekövetkezett erdő- é-i legelőelkülönítés folytán, midőn a szegény nép legjobb minőségű legelőit, szántóföldjeit elvesztvén, állattenyésztését is igen jelentékenyen redukálnia kellett, részben a vagút kiépítése folytán. Ez utóbbi talán kissé vakmerő állítás, de a gőz, bármily áldásdús végső határaiban, a hol először jelenik meg, a korábbi gazdasági állapotokat rendszerint megváltoztatja, más alapokra helyezi, és idő kell ahhoz, míg a nép az új viszonyokhoz akklimatizálódik, míg az új kereseti forrásai megnyílnak. Ez elszomorító állapotok szanálására beszélnem kellene a népnevelésről, mint e nép értelmi színvonala emelésének egyedüli conditio sine qua non-járól; beszélnem kellene a háziipar fejlesztéséről, a melynek propagálására a Felvidéken kiváló terrénum kínálkozik; beszélnem kellene a másodosztályú kereseti adók, meggyőződésem szerint oly igen kívánatos, reformjáról; ezek azonban e tárcza keretéhez nem tartoznak. E tárcza keretében én főbb vonalakban ezen állapotok szanálását az olcsó hitel megadása, az intenzív gazdálkodás behozatala, és az állattenyésztés és gyümölcstermelés állami segélyezéssel való fejlesztése által vélem megoldhatni. Az állattenyésztés kérdése ez egész országban igen aktuális. Állatkivitelünk a múlt évben a. statisztika adatai szerint 142,878.992 for nt értéket képviselt, megjegyezvén, hogy az előbbi év kiviteléhez képest az eredmény a sertésvész miatt 48 millió forint esést mutat. Megvallom, hogy ezen különben igen szép eredményt a közgazdasági élet fejlődésének semmi szín alatt nem akarom betudni. Közgazdasági szempontból kedvezőbbnek tartanám, ha belfogyasztásunk emelkedéséről számolhatnánk be, a mi azonban emelkedést egyáltalán nem mutat. Ez lenne állami erőfejlődésünknek egy igen jelentékeny fokmérője. Az alsó vidéken fennálló rendkívül kedvező állattenyésztési viszonyokkal szemben azonban a Felvidék ezen kedvező képet egyáltalában nem mutatja. A felvidéki hegyvidék községeiben legnagyobb részben egy elkorcsosult marhafaj van, a mely 3—4 esztendős korában 30-40 forint értéket képvisel. Az 1894 : XII. törvényezikk az állattenyésztés tekintetében igen kiváló intézkedést tett akkor, a mikor a községeket megfelelő mennyiségű és minőségű tenyész-apaállatok tartására kötelezte. Ez az intézkedés azonban a felvidéki községekben, meggyőződésem szerint, végre nem hajtható, mert azok a községek önerejükből a tenyészállatokat beszerezni és azokat megfelelőleg eltartani jelenlegi viszonyaik szerint és addig, a míg állattenyésztésük ki nem fejlesztetik, egyáltalában nem képesek. (Igaz! a szélső haloldalon.) Örömmel kell konstatálnom, hogy a foldmívelésügyi kormány Máramaros vármegye intéző köreinek kérelme folytán Máramaros vármegyének több szegénysorsú községét ez irányban már igen kiváló minőségű apaállatok kedvezményes árban való beszerzése által nagy mértékben segélyezte, a mi által igen szép eredmények is érettek el. Én azt hiszem, hogy ezen igen hasznos irányzatú politikának folytatása és kiterjesztése által, kiterjesztve azt a sertés- és juhtenyésztésre is, lesz csak a felvidéki állattenyésztés mizériája néhány év alatt megoldható. (Helyeslés jőbbfelöl.) Az olcsó hitel kérdésére nézve, örömmel kell üdvözölnöm azon törvényhozási akcziót, a mely a kisgazdák hitelszövetkezetére vonatkozó törvényjavaslatnak kidolgozása által a kisgazdák hiteligényeinek kielégítése végett tudomásom szerint megindult. Azon meggyőződésben vagyok, hogy a kisgazdáknak olcsó, hosszú lejáratú és naphoz nem kötött hitelre van szüksége, hogy terhes adósságaitól szabaduljon, hogy a szükséges állatanyagot bevásárolhassa, és hogy alkalmas pillanatban, ha talán készpénze nincsen, kellő hitei által gazdálkodását szélesebb alapokra helyezze. Ezen szövetkezetekkel szemben én az állam feladatát abban látom összpontosulva, hogy a szövetkezeteknek a megfelelő hitelforrások megnyerését elősegítse. Igaz, hogy ezen szövetkezetek felállítása bizonyos szempontokból aggályokra is adhat alkalmat a kölcsönös felelősség elve miatt. Itt azonban azon nézetben vagyok, hogy a tisztességes, becsületes végjehajtás és annak legszigorúbb ellenőrzése lesz a siker »conditio sine qua non«-ja. Azt hiszem, hogy ezen szövetkezetek megalkotása által kis mezőgazdáink súlyos állapotán igen jelentékeny mérvben fogunk segíteni. (Úgy van! jőbbfelöl.) Az olyannyira szükséges intenzív gazdálkodási mód behozatalára nézve legyen szabad azon meggyőződésemet kifejeznem, hogy a jelenlegi gazdálkodási rendszernek a kisgazdák közt való megváltoztatása máskép, mint úgynevezett közönséges parasztgazdasági mintatelepek vidéken kénti felállítása által meg nem oldható. Megengedem és remélem, hogy az iskolákban tervbe 13*
