Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-37

37. országos ttles 1897, január 29-én, pénteken. bh hanem pártonkívüli lépett fel s nagy többséggel megválasztatott a néppárttal szemben. Mindezek a körülmények azt igazolják, hogy más okának kellett annak lennie, hogy a nemzeti párt ily súlyos veszteséggel jött ki a választásból. Polónyi Géza: A választási lajstromok! Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Az argumentumok adatnak és megértetnek, az egyik úgy adja, a hogy tudja, a másik úgy érti, a hogy tudja. Azon ukok közt, a melyek a választások eredményét előidézték, kétségtelenül egyik legfontosabb, a melyre itt a házban ismételten, mindig nyomatékosan történt hivatkozás, az a határozatlanság, az iránynak az a téveteg, következetlen megválasztása, a melyet a nemzeti párt nemcsak az utóbbi országgyűlésen, hanem azon idő óta, mióta a nemzeti párt nevet felvette, saját párttá alakúit, az ország közügyeire nézve minden alkalommal demonstrált. Ezt különösen három kérdésre nézve kívánom a t. ház előtt felhozni. Az első, méltóztatnak visszaemlékezni, a közigazgatási reform kérdése, az a kérdés, melyre nézve oly nagy előszeretettel vetette fel a nemzeti párt az apasági keresetet, a melyet saját dédelgetett gyermekének tartott. Ártottak-e ennek a közigazgatási reform kérdésének —értve a Szapáry-fé!e törvényjavaslatot — az ellenzék másik árnyalata, az autonomisták és municzipalisták annyit, mint a mennyit ártott a nemzeti párt ezen tárgyalás alkalmával? A második az egyházpolitika. Az egyházpolitika, — igaz, annyiszor előhozták már, de ha itt ellenünk vádakat támasztanak, kell, hogy azokkal szemben a védekezést a dolgok mivoltából merítsük, — az egyházpolitika már a választások előtt is meggyöngítette a nemzeti párt sorait, mert igen kiváló, régi tagjaitól fosztotta meg. A párt nem foglalt határozottan állást, például a revízió kérdésében. Igaz, hogy Horánszky t. képviselő úr öntudatosan hivatkozott szepsii beszédére, a hol ő határozottan ellene nyilatkozott a revíziónak; de méltóztassék megnézni, hányadmagával van ő ez állásponton? (Élénk helyeslés jobbról.) És vájjon azon nyilatkozatok, melyeket a párt vezére tett SzékelyUdvarhelyen, Kassán, Ipolysághon, fedezik-e a pártelnök nyilatkozatait? (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Mindenesetre van bennük, ha nem is ellenmondás, de legalább is differenczia. Ez is igen hozzájárult ahhoz, hogy a választók bizalma a párt iránt csökkent. itt van egy harmadik jelenség is. Sajnálattal látom, hogy a nemzeti párt, mely velünk együtt a 67-es alapon áll, azon az úton van, hogy ez alapnak jóval többet ártson, mint azok, kik ez alapot egyenesen megtámadják. (Úgy van! jobbfelöl.) Mindezen körülmények ugyanis megmagyarázták, miért kellett a pártnak már a választások előtt annyi helyről kivenni a lábát, és miért birta a választás alatt oly kevé^ helyen megvetni a lábát? Nem szívesen teszem, de ha már megbeszéljük közügyeinket, kell, hogy egy más dologra is rátérjek. Horánszky t. képviselőtársam egy rövid nyilatkozatban kijelentette, hogy a nemzeti párt e vitában nem vesz részt, mert annyi atroczitás történt, hogy ez országgyűlést törvényesen összegyűltnek nem is tekinthetik. Ez szokatlan, és nemcsak a mi szempontunkból, hanem a választókéból is nagyon megfontolandó álláspont. És kérdés, hogy ez álláspont alkalmas-e arra, hogy a párt prestizsét a választók előtt emelje? A választók már most is azt mondják : hát a nagy közügyek, a budgetjog, mindazok a fontos kérdések, melyek abudgetvitában fölmerülnek, nem elég fontosak arra, hogy ne lépjenek ki a passzivitásból, de akármilyen lokális érdek, vagy egyes inczidensek elégségesek arra, hogy kilépjenek a passzivitásból ? (Élénk tetszés jobbfelöl.) Ha tehát pártjuk megfogyott, ne imputálják ezt nekünk, hanem az események kérlelhetetlen logikájának, ily eljárás után a jövőben még inkább fogja ez önöket érni. (Tetszés jobbról.) S most kivált azoknál fogva, melyeket ma Molnár János t. képviselő úr felhozott, áttérek a néppártra. Már minap, a mikor gróf Zichy János t. képviselő úr beszédére röviden nyilatkoztam, kijelentettem, hogy úgy a közvélemény, mint mi mindnyájan úgy fogjuk föl a dolgot, hogy a néppárt elnevezés alatt egyrészt konzervatív gondolkozásnak, másrészt ultramontán gondolkozásúák vannak együtt. Azt hiszem, mindenki igazat fog nekem adni abban, hogy akkor, a mikor Molnár János t. képviselő úr még nem volt a ház tagja, — tehát nem mint képviselő szerepelt, — hanem arra már ismét rosszul emlékezik, a mit itt a levél-inczidens ügyében mondott, a midőn azt állította, hogy 1895. szeptember havában a néppárt még nem létezett. Ez emlékezetbeli lapszus, mert 1894. január havában a házban már képviselve volt Zelenyák János által, (Ügy van!) tehát parlamentileg is létezett, azon kívül meg épen. Hát, t. ház, én úgy látom a helyzetet, hogy Molnár János képviselő úr egy kis elkeresztelési esetet engedett meg magának, akkor, a midőn egy konzervatív és ultramontán velleitásokból egybealakált pártot néppártnak keresztelt el, (Úgy van! Igaz! jobbfelöl.) mert ha azt elemeire szétbontjuk, találunk abban mindent; a legmagasabb torry-gondolkozástól, a mi magyar ó-konzervatív gondolkozásunktól kezdve