Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-35

35. országos ülés 189?. január 27-én, szerdán. S7 a vármegyét még továbbra is államosítani? E tekintetben a t. képviselő úr már a felirati vita folyamán is azt mondta, hogy a meddig ők azon a helyen ülnek, a közigazgatás államosítását ellenezni fogják; sőt a tavalyi költségvetés folyamán a t. képviselő úr azzal a hasonlattal élt, hogy a vármegyék helyzete olyan, mint egy szegény betegé, ki egy kuruzsló kezébe került, ki eret vág rajta, megpióczázza, meg is köpülyözteti, azután még enni sem ad neki s mégis a felett panaszkodik, hogy nem birja a lábára állítani. És, hogy még egy hasonlatával éljek, azt mondja, hogy a vármegye hasonlít azon kosárhoz, melynek megvan még a külső formája, de a tartalmát kiették belőle. Hát hisz, t. ház, azért kívánjuk mi a közigazgatást reformálni, mert belátjuk, hogy a vármegye tényleg vérszegény, eleven vért kell beleönteni, ho^y necsak megélni birjon úgy, a hogy, hanem hogy a haza érdekei szempontjából hasznos cselekvőséget legyen képes kifejteni. És h a mi át is akarjuk alakítani a vármegyében ma tényleg fennálló rendszert, hogy a hasonlattal éljek, mi azt a kosarat meg akarjuk tölteni reális tartalommal: ne méltóztassanak a t. képviselő urak abban a nézetben lenni, hogy talán egy Bach-szisztéma-féle intézményt akarunk az országban meghonosítani, a mely tulajdonképen el akarja némítani a polgárokban az egyéni Öntudatot és a haza köz ügyú iránt való érdeklődést. Teljes tudatában vagyunk mi annak, hogy igenis, a hazának szüksége van öntudatos polgárokra, kik ne legyenek eszközök a hatalom kezében, mert hisz a hatalom változhatik, az öntudatos polgárra pedig szükség van azért, hogy a béke napjaiban alkossanak, az elnyomatás napjaiban pedig ellenállani képesek legyenek. Mi tehát úgy fogjuk fel a vármegye közigazgatásának reformját, hogy,azon várból, melynek bástyafalai még ma is fennállanak, ne bontsunk le semmit, a mi életképes, a mi még oltalmat nyújthat, de építsük ki azt modern, azaz korszerű szellemben, hogy ezen vármegyék falain belül a vidéki önkormányzat, vagy jobban mondva, autonómia összes érdekei megvalósulj anak. Igaz, hogy államosítani akarjuk a tisztviselői kart, ez minden kétségen felül áll; de a mellett oly munkakört kívánunk szerezni a vármegye közönségének, a melyen beltíl nagyobb érdeklődést tanúsíthat a közügyek iránt, mint jelenleg. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Miből áll?!) Megfelelek. Mi a vármegyéknek első sorban rendelkezésükre kívánjuk bocsátani továbbra is közgazdasági és közforgalmi ügyeiket, tovább fogják gondozni közgazdasági érdekeiket különös tekintettel a mezőgazdasági érdekekre, a melyekre Magyarországon mindenesetre nagy súlyt kell helyezni. Továbbá fogják kezelni közutaikat, költségvetéseiket maguk fogják megállapítani. Ott vannak a kulturális intézkedések, hogy egyrészt a történelmi, másrészt a kulturviszonyok tárgyában azon vármegyék érdeklődését ébren tartsuk. Ott a népoktatás és népnevelés, a mely ma teljesen ki van véve a vármegyék kezéből. De udg egyrészt e vármegyék ily hatáskörben továbbra is fognak munkálkodhatni, az összes tisztviselők, kik a megye területén működni fogunk, kell hogy a vármegyék közönségének, mint ellenőrző hatóságnak felügyelete alatt legyenek, mert köztudomású, hogy testületek nem képesek adminisztrálni, de igenis képesek ellenőrizni. E mellett, a mint az állami tisztviselői kar rendszere a vármegyékben alkalmazást nyer, a kormány felügyeleti joga is átalakul, mert kinevezett tisztviselői lévén, nem szükséges az ellenőrzést a minucziákig gyakorolni, mint most. Szalay Károly: Hát a bíróságoknál miért gyakorolja a minucziákig? Elnök: Csendet kérek. Ruffy Pál: Most a közigazgatás rendezéséről szólok. 1867 óta a dolog természete szerint majdnem az összes reszortminiszterek iparkodtak saját közegeiket alkalmazni a vármegyékben, hogy közvetlenül informálva, felelősségük tudatában a parlamentnek minden kérdésben a kellő és megokolt választ megadhassák. A vármegye reformjával természetesen az egységes igazgatás, a modern adminisztráczió ez alapelve, az egész vonalon érvényesülni fog. Azt mondják, hogy a vármegyék nem érdeklődnek saját ügyeik iránt, s ha csak választás nincs, nem fognak megjelenni a vármegye tanácstermében. Már én nagyon drága mulatságnak tartanám az érdeklődésnek ilyen áron ébrentartását. Tisztelt képviselőtársam, Tallián Béla egy pillantást engedett vetnünk, hogy miképen történnek e választások. Ha majd a vármegyék közönsége saját vitális anyagi érdekei felett fog tanácskozni megfelelő ellenőrzés gyakorlása mellett, ezzel kétségtelenül a vármegyék érdeklődése újabb lendületet nyer. (Helyeslés jobb felöl.) E kérdéssel számoltam. Az igen tisztelt belügyminiszter úr kilátásba helyezvén, hogy a törvényjavaslatok még ez ülésszak folyamán le fognak tétetni a ház asztalára, lesz majd alkalmunk az irányeszméket pro és kontra kifejteni. Áttérek némely közegészségügyi kérdés megvitatására. E költségvetés tárgyalása alatt több szónok a közegészségügynek oly fontosságot tulajdonított, hogy e kérdés elsősorban a