Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-35

88 35. országos Illés 1897. január 27-én, szerdán. háznak különös figyelmét érdemli. (Halljuk! Halljuk !) T. képviselőház! Köztudomású dolog az, hogy a közegészségügygyei egy n;tgy fogalomkör van szoros kapcsolatban, és ez a népességnek megélhetési viszonyai. Ha a népességnek megélhetési viszonyai kedvezők, ott kedvező a közegészségügy is. De tovább megyek, t. ház: a nép megélhetési viszonyaival a közművelődés ügye is szoros kapcsolatban áll. Nézetem szerint a közegészségügynek alapfeltétele tehát az, hogy a társadalom először anyagilag gondozott, a kultúra szempontjából pedig bizonyos fejlődési színvonalon legyen. E tekintetben, t. ház, nekünk számolnunk kell azzal, hogy nálunk Magyarországban a szegényügy kérdése tulajdonképen rendszeresen törvényhozás által megoldva nincs. E tekintetben, t. képviselőház, elég ha arra hivatkozom, hogy a szegény ügy rendezése tárgyában egy pár jóindulatú belügyminiszteri rendeleten kivűl tulajdonképen nem rendelkezünk egyébbel, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon) mint a községi törvénynek egy paragrafusával, a mely a község feladatává teszi, hogy saját szegényeit ellássa. Én tehát abban a nézetben vagyok, hogy államháztartásnnk pénzügyi viszonyainak fejlődésével figyelmünket a szegényügyre is ki kell terjesztenünk és tökéletesen osztom az igen tisztelt házelnök úrnak az újév napján tett azon kijelentését, a melyben azt mondta, hogy meg kell szilárdítani azt a meggyőződést és azt a tudatot, hogy egyetlenegy igazi kívánság és igazi baj, a mely a nemzet kebelében mutatkozik, sem marad figyelmen kivíü és minden panasz és érdek, mi a nemzet nagy tanácsa előtt jelentkezik, figyelmes meghallgatásra és igazságos megítélésre talál még akkor is, ha oly rétegekből származik, melyek a parlamentben nincsenek közvetlenül képviselve. Ez oly feladat, melynek nehézségei ma nagyobbak, mint voltak a lefolyt évtizedben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én az igeu tisztelt házelnök úrnak ezen kijelentését elsősorban a szegényügy rendezésére, vagy a magasabb értelemben vett szoczialisztikus kérdés megoldására vélem magyarázhatni. E tekintetben, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy a szegényügy kérdésének megoldása szempontjából, ha talán ellentétben is Asbóth János t. képviselő úrral, a ki a felebaráti szeretetet s egyáltalában a humanizmust teljesen egy pártnak kívánta vindikálni, abban a nézetben vagyok, hogy a felebaráti szeretet és érzés az egész müveit kontinensnek tulajdonát képezi, és hogy ezen alapon áll tulajdon képen Európának egész czivilizácziója. (Halljuk! Halljuk!) E tekintetben, t. ház, nagyfontosságú kérdésnek tartom magát a lakásügyet is, és nagy megnyugtatásomra szolgál, hogy erre nézve az igen tisztelt belügyminiszter úr már a tavalyi költségvetés tárgyalása alkalmával azon kijelentést tette, hogy a lakásügy kérdése tanulmányozásának tárgyát képezi. Örvendetes jelnek veszem, hogy a belügyminisztérium egy érdemes tisztviselője, Farkas Jenő, a munkások lakásainak kérdéséről egy szakszerű értekezést írt, és én, daczára annak, hogy vidéki ember létemre a vidéki viszonyokról kívánok a t. ház előtt nyilatkozni, azon tapasztalatot merítettem ezen füzetből, hogy Budapesten a munkások, a munkáslakások kérdése talán olyannyira megoldatlan, hogy e tekintetben a székes főváros az összes európai városoknak mögötte áll. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Csak azt méltóztassanak nekem mégengedni, hogy egy pillanatra bár bemutassam önöknek, hogy tulajdonképen hogyan lakik a magyar béres és hogy a magyar mezei munkásnak lakhatási viszonyai egyáltalában hogyan egyeztethetők össze a közegészségügynek legprimitívebb követelményeivel. Az 1895-ben tartott gazdasági kongresszus ezzel a kérdéssel is foglalkozott és a kongreszszus előadója tényleg konstatálta azt, hogy a nagyobb gazdaságokban, sőt az uradalmakban is 4—5 család lakik egy szobában; konstatálta, hogy ez a 4 — 5 család egy szobában lakván, természetesen közös a tűzhelye, közös a nyomorúsága, de közösek erkölcsei is. Ugyancsak konstatálta, t. ház, még azt is, hogy a gazdasági munkások családaiban a gyermekhalandóság 16°/o-kal magasabb, mint a normális gyermekhalandóság. Hangoztatva volt, hogy kevesen vagyunk, az apagyilkostiak is meg keli bocsátanunk. Mentsük meg először ezeket az ártatlan kisdedeket és törekedjünk oda, hogy lehetőleg odahassunk, hogy ezeket az időelőtti elpusztulástól megmentsük. (Helyeslés. Úgy van'.jobbfelől) Nagyon sajnálom, t. ház, hogy ugyancsak a gazdasági kongresszus nem kívánt egyéb intézkedést, miut, hogy társadalmi úton és a sajtó útján kivánt hangulatot kelteni azon eszmekörnek, mely ott kifejezést nyert. Én e tekintetben tovább megyek és kérem a t. belügyminiszter urat, hogy a munkáslakások kérdése tárgyában, a hogy a t. háznak megígérni szíves volt, legyen szíves konkrét javaslatot terjeszteni elő. (Helyeslés jobb felől.) Itt van a koldulás kérdése is. Látjuk mi, kik ismerjük a vidék viszonyait, a kik mindig találkoztunk azzal a közönynyel, mely e tekiu tétben még mindig fennáll, hogy a koldusok