Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-48

346 48. országos ülés 1897. február 13-án, szombaton. közvetlenül a személy ellen indíttatnak meg, hanem a lap ellen. Tehát Lepsényi képviselő úr ellen, habár szerkesztője is volt a lapnak, nem volt megindítható, mert a bűnvádi eljárás csak akkor indítható meg határozott személy ellen, ha a szerkesztő magát megnevezte. Miután a lap 1896. február havában jelent meg, ma pedig 1897. február hava van, és miután ezen újabb megkeresés több mint hat hónappal később intéztetik a képviselőházhoz, nincs az a bíró, a ki az elévülést indokoltnak ne találja. Épen azért, miután nyilvánvaló, hogy itt elévülés esete forog fenn, kérem a t. házat, méltóztassék Visontai Soma t barátom azon indítványát elfogadni, hogy a mentelmi jog felfüggesztésének helyét nem látja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kivan meg valaki szólani? Madarász József: T. ház! Én nem azon indokból kérem a házat, hogy határozza el, hogy nem függeszti fel a mentelmi jogot, a melyet Polónyi Géza t. képviselőtársam előadott, mert erre azt mondhatná valaki, hogy hiszen az elévülést majd ki fogja mondani a bíróság, tehát nem ítéltethetik el ártatlanul. Hanem kérem a t. házat az esküdtszéki intézmény és a sajtótörvények értelmében, hogy ne hozzon ilyen határozatot, a mely eddigelé a világos, alkotmányos törvények gyakorlatában szokásos nem volt; hogyha valakire egyszer az esküdtszék kimondja, hogy nem bűnös, az elJen többé ugyanazon tárgyért a perbefogatás nem engedhető meg, A hatalom, ha akar valakit üldözni, keressen más ürügyet, és ha valaki akár a haza, akár az alkotmány, akár a törvények ellen vétett, érje őt a törvények szerint a büntetés, mert jól tudom, hogy a törvények tiszteletében rejlik a haza alkotmányának fentartása. Ezért én azt óhajtom, hogy az a politikai néppárt, a melynek tagja ellenében most ürügyül fel lehetne használni az esetet, tartsa kötelességének hazánk törvényét minden tekintetben bármely idegen hatóság beavatkozása ellenében is megvédni, mert a magyar állam törvénye a haza minden polgárát egyaránt kötelezi. De épen azon okból, mert óhajtom, hogy hazám minden tagja tartsa kötelességének a magyar törvényhozás által meghozott s a király által szentesített törvények tiszteletét, igen kérem a t. házat, a bizottságot és a t. előadó urat, tartsuk tiszteletben mi is a gyakorlat által szentesített ama törvényt, hogy az esküdtszék által elítéltet ne engedjük az ítélet alól fölmenteni, de a ki fel van mentve, azt ne engedjük senki által üldöztetni. Kérem a t. házat, ne méltóztassék Lepsényi Miklós képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztését elrendelni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső' baloldalon.) Chorin Ferencz: T. ház! Két szemper ból támadtatott meg a mentelmi bizottság je> , tése: egyrészt a sajtótörvény rendelkezései, útrészt elévülés szempontjából. Polónyi Géza t. képviselő úrnak az elévülésre történt hivatkozásával szemben megjegyzem, hogy a ház és a bizottság eddigi állandó gyakorlatuk szerint az elévülést nem vették figyelembe, hanem mint jogkérdést a bíróság által eldöntendőnek tartották. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy számos esetben igen bonyolódott kérdés annak megállapítása, hogy az elévülés a közvádhatóság lépései vagy bírói cselekmény által meg lett-e szakítva. Ez tisztán jogkérdés, melynek elbírálásával a képviselőház az eddigi gyakorlat szerint nem foglalkozott. Jogában van a háznak más gyakorlatot követni, a mi irányadó lesz a mentelmi bizottságra nézve is, de a mentelmi bizottság ragaszkodott eddigi g-yakorlatához, mely szerint az elévülés kérdése a bizottságban szóba, nem hozatott. Fontosabb a másik kérdés, és erre nézve valamivel tüzetesebben kell nyilatkoznom; hogy tudniillik a sajtótörvény értelmében Lepsényi képviselő úr üldözése nem képez-e zaklatást,, mint ezt Visontai és Madarász t. képviselő urak állítják, vagy olyan eljárás-e ez, mely a zaklatás jellegével nem bir, és melylyel szemben a törvény rendes útjának megakasztása a képviselőháznak hivatását nem képezheti. Igaz, t. ház, az 1848-iki sajtótörvénynek legfontosabb és általunk mindig s minden körülmények közt fentartott elve a kizárólagos és fokozatos felelősség elve, mely szerint első sorban a czikk szerzője, másodsorban a kiadó, harmadsorban a nyomda tulajdonosa vonatik felelősségre. De a kizárólagos és fokozatos felelősség elve nem zárja ki, hogy a bíróság a czikk igazi szerzőjének felderítésével ne foglalkozzék, sőt ellenkezőleg ha azt látja, hogy neki álszerző lett bejelentve, a bíróságnak kötelessége kideríteni, hogy ki a ezikk igazi szerzője, mert mi sem ellenkeznék jobban az igazságszolgáltatás érdekével mintha álszerző bejelentése által az igazi szerző kivonná magát a törvény értelmében őt megillető felelősség alól, (Mozgás és zaj.) és helyette esetleg ártatlan személyek lakolnának. (Zaj. Elnök csenget.) Ilyen eljárás, t. ház, nem kontempláltatott a 48-iki törvények által, hanera csak az, hogy az igazi czikk szerzőjének bejelentés által: a szerkesztő és nyomdatulajdonos minden további felelősség alól menekül. Ha a szerkesztő nem akarja megnevezni a czikk szerzőjét, azt megtagadhatja, mert a czikk szerzőjének bejelentése nem kötelessége. De, t. ház, ha a bíróság arról győződik meg, hogy a szerkesztő nem az igazi szerzőt jelen-