Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-48

48. országos ffllés 1897. február 13-án, szombaton. 347 tette be, hanem egy olyan személyt, a ki mű­veltségénél és egyéb intellektuális tulajdonsá­gainál fogva meg sem is írhatta az inkriminált czikket, akkor a bíróságnak kötelessége kiderí­teni, ki tehát a czikk valódi szerzője, és ha az a meggyőződése, hogy a lap szerkesztője ál­szerzőt jelentett be, akkor felelősségre vonja é lapnak kiadóját, a felelős szerkeztőt. Mi történt ez esetben, t. ház? Egy feleke­zet elleni izgatást tartalmazó czikk közöltetett. Felhivatván a hirlap szerkesztője a szerző be­jelentésére, ő egy czipészmestert jelentett be mint szerzőt. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy ki a szerző, az esküdtszék elé tartozik. Az esküdtbíróság előtt bevádoltatván az illető czipész, a tárgyalás folyamán az esküdtszék meggyőződött arról, hogy az illető nem írhatta a czikket (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) és verdiktjében kijelentette, . . . (Nagy zaj. Elnök csdnget) először, hogy az inkriminált újságczikk foglal magában felekezet elleni izgatást és pedig tíz szavazattal két szavazat ellenében, a máso­dik kérdésre, hogy szerzóje-e vádlott ennek a ezikknek, hat szavazattal hat ellenében tagadó­híg válaszolt. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Ezen verdikt folytán a sajtóbiróság kéri Lep­séuyi képviselő úr mentelmi jogának felfüggesz­tését, hogy őt terheltként kihallgathassa; ebben nem látom a »non bis in idem« elvének meg­sértését, mert a bíróság eljárása nem sérti az elvet, midőn a törvénybe ütköző újságezikk igaz szerzőjének kipuhatolására irányítja újabbi el­járását. (Mozgás a szélső baloldalon.) Miután az esküdtszék kijelentette azt, hogy az elébe állí­tott személy nem szerzője az inkriminált ezikk­nek, ennek folytán az igazságszolgáltatás hiva­tása kipuhatolni, ki a szerzőjetehát a ezikknek, (Mozgás és zaj.) mert különben megtörténhetnék, hogy álszerző bejelentése által mindenki az őt törvény értelmében megillető felelősség alól sza­badulna. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Chorin Ferencz: Az eljárás nem ütközik a sajtótörvényekbe; az eljárás megfelel az igazságszolgáltatás általános érdekeinek; az a kérdés pedig, hogy elévült-e vagy nem, nézetem szerint leghelyesebben a bíróságra lesz bízandó. Hiszen a mentelmi jog fel nem függesztése korántsem jelenti azt, hogy mi az illetőt bűnös­nek tartjuk, hanem jelenti azt, hogy a ház nem lát okot fenforogni, hogy egy képviselő ellen a törvények alapján megindított büntető eljárás a mentelmi jog ürügye alatt megakasztassék. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Ez ennyit je­lent; sem többet, sem kevesebbet. A mentelmi bizottság a ház mentelmi joga szempontjából nem látott okot fenforogni arra, hogy jelen eset­ben a megindított sajtóper megakasztassék. Mind­ezeknél fogva ajánlom a mentelmi bizottság ja­vaslatát elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől. Komjáthy Béla: T. ház! Hogyha a túl­oldalon Chorin Ferencz képviselő úr beszéde után az éljenzés fel nem hangzott volna, akkor a szólás jogával most nem éltem volna. Én azt hiszem, hogy a képviselőháznak nem az a fel­adata, hogy a mindenkori mentelmi bizottság véleményét fedezze, és tisztán csak azért hatá­rozzon a mentelmi bizottság határozata értel­mében, hogy fedezve legyen az a bizottság és annak felfogása, akár helyes az a felfogás, akár nem. Ezt én nagyon helytelennek tartanám, és nem is szeretném, ha ez nálunk szokássá válnék. Ha már felszólaltam ennek kijelentésére, egyúttal egy pár megjegyzést akarok tenni előttem szólott t. képviselőtársam beszédére is, Azt mondja Chorin képviselő úr, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársam által felhozott azon kifogás, hogy itt az elévülés feníorog-e vagy nem, tisztán jogi kérdés levén, azt majd a bíró­ság fogja eldönteni. Ugyanakkor előadta azt is, hogy a mentelmi bizottság ebből a szempontból kiindulva mindig így járt el és a jogi kérdések vitatásába soha bele sem bocsátkozott. Sajátsá­gosnak tűnik fel Chorin Ferencz úr ezen kije­lentése akkor, midőn alig négy-öt perezczel ezelőtt az általa vezetett mentelmi bizottság in­dítványára egy oly határozat hozatott a házban, mely ellentétben van most tett kijelentésével. Pulszky Ágoston képviselő úr kikérése volt szóban és akkor a bizottság nevében azt mondta .a t. előadó úr, hogy a mennyiben a büntető­törvénykönyv 300. §-ának rendelkezése szerint a párviadalnál jelenvolt segédek, ha annak meg­akadályozására törekedtek, nem büntettetnek, minthogy pedig fel nem tehető, hogy az illető segédek és így Pulszky Ágost képviselő úr a párbajt megelőzőleg a kibékítés megkísérlését meg nem tették, minthogy hihető, hogy a kibé­kítés kisérlését megtették, tehát Pulszky kép­viselő úr mentelmi jogát felfüggesztendőnek nem találja. Méltóztassék tehát megengedni t. bará­tomnak, a mentelmi bizottság elnökének, hogy ezen tényekkel szemben talán mégis kissé kü­lönös dolognak tűnik fel most ezen ügynél ellenkező eljárást követni. A mi pedig a másik kérdést illeti, a mit Visontai képviselő úr felhozott, az tökéletesen úgy van, a mint ő előadta. Arra nekünk nagyon ügyelnünk kell, hogy a sajtótörvényünkben biz­tosított jogok és szabadság tekintetében ne Ítél­jünk könnyelműen. Mert ha igaz volna az, a mit a mentelmi bizottság t. elnöke mondott, akkor minden egyes sajtóperből három más sajtópert lehetne csinálni; először ha a szerzőt bejelentik, az ellen proczedálhatnának, azután u~

Next

/
Oldalképek
Tartalom