Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-35

35. országos ttlés 1897. január 27-én, szerdán. SS Először is egy előzetes nyilatkozatot kell ten- I nem arra nézve, mint hogyha én azon ügyről beszéltem volna, a melynek t. kép visel őtársamra, valamint Bartha Miklósra, és, gondolom, Inczédy úrra nézve törvényes következményei voltak. Ha emlékezetem nem csal, — e tekintetben tisztelt képviselőtársam helyreigazítással élhet, — hiszen az, a miért elítélve lettek, gondolom, rágalmazás volt, (Igaz! Ügy van! jobbfelöl.) a melyet a Wekerle-kabinettel szemben elkövettek, nem pedig azon levél ügye, a melyet én a múlt ülésen szóba hoztam. (Úgy van! Igaz! jobbfelöl.) Az a levél, a melyről én beszéltem, nem is képezte bfínvizsgálat tárgyát és ezért tehát el sem ítéltethettek. Holló Lajos: Nem levél volt az, kérem! Gajári Ödön: A mi most már az analógiával való érvelést illeti, én szivesen konczedálom tisztelt képviselőtársamnak, hogy semmiféle analógia nincs a két eset között. Én nem is a dolognak erre a részére mutattam reá. Konczedálom azt, hogy egészen más eset volt az, mikor tisztelt képviselőtársain egy hozzá tévedésből érkezett, határozottan privát érdekű, magántermészetű levelet, melyet saját érdekkörére nézve alkalmatlannak talált, a ház elé hozott. (Úgy van! Ü<jy van! jobbfelöl.) Itt csakugyan nem forog fenn analógia, a dolognak ezt a részét tekintve. Mert ha veszszük azt, hogy hogyan került az a levél, melyről az a nagy tisztességi vita folyt mnltkor a házban, — a miniazterelnök úrhoz, akkor egész máskép áll előttünk. Az a levél a miniszterelnök úrhoz egy úr által került, ki azt a miniszterelnökhöz hozta. Már most akármint veszszük a dolgot, akárhogy igyekeznek most arra nézve világosságot hozni, hogy vájjon milyen intenczió vezérelte azt az tirat, ki azt a levelet a miniszterelnök kezébe juttatta, az kétségtelen, hogy az az úr azzal a levéllel úgy rendelkezett, mint hogy ha a felett rendelkezési joga lett volna. Mert ha valaki egy privátlevelet kap vagy talál, és tudja, hogy ez a levél kiket illet és azt a levelet teljesen privát természetűnek tartja, akkor csak egy eset lehet: vagy a czímzetthez vagy pedig az íróhoz elvinni azt a levelet, (Helyeslés jobbfelöl.) és nem fordulhat elő az a második, harmadik, negyedik vagy isten tudja hány eset, hogy egyik párthoz, másik párthoz, végre a szabadelvű párthoz vigye el azt a levelet. Ez magára azon eljárásra vonatkozik, melyet azon eredetileg privát jellegű levéllel az illető, ki azt a miniszterelnök kezébe juttatta, elkövetett. De mentségére legyen felhozva az illetőnek: ö maga sem tekinthette azt privátlevélnek, mert én meg vagyok róla győződve, hogy ha privátlevélnek tekintette volna és nem tekintette volna annak eminens politikai természetét, (Igás! Úgy van! a jobbóldalon.) akkor az ő tiszteaségi érzeténél fogva semmiesetre sem vitte volna el sem a nemzeti párt vezérférfiaihoz, sem pedig a szabadelvű párt vezéréhez. Épen abban leli magyarázatát az. — mert az illetőt én magam is tisztességes, korrekt felfogású embernek ismerem, — hogy azon levelet megtalálása perczétől fogva senki sem tekintette privát ügynek, hanem olyan természetűnek, mely a mi pártközi viszonyaink megvilágítására vonatkozó aktának természetével bírt. (Helyeslés jobbfelő!.) Most, t. ház, tisztelt barátomra vonatkozólag az analógiára nézve talán végeztem. Hanem rá kell mutatnom arra, hogy tisztelt barátomnak, Holló Lajosnak nincs igaza abban, mikor tiltakozik az ő esetének felemlítése ellen. Mert nekem semmiféle animozitási szándékom vele szemben nem volt. Ezt az esetet felhoztam azért, hogy kimutassam azt a feltűnő és bizonyos tekintetben czinikus következetlenséget, (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.J melyet a tiszte-tségi ügyekben magukat bírákúl feltolni igyekező férfiak ennél az esetnél elkövetlek, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hogy akkor, mikor tisztelt barátom esetében kétségbevonhatlanúl egy privát üzleti természetű ügynek a ház elé való hurczolásáról volt szó, (Ellenmondás a szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Privát ügy volt!) csak azért, mert az vonatkozásba hozathatott a sajtó befolyásolásával, akkor ugyanazok az urak egészen másként gondolkoztak a tisztesség tartalma iránti felfogásról, mint a mily meggyőződést fejeztek ki most e levélnek a ház elé hozatalakor, a mikor a köztudomásra hozott levél az ellenzéki pártokra nézve volt kellemetlen és kényelmetlen. Azt hiszem, tisztelt képviselőtársam maga sem gondolja, hogy ezt a következetlenséget, a melyre rámutattam, mai felszólalásával elenyésztette. Ez a következetlenség fennáll. És én megnyugtathatom a tisztelt képviselő urat, hogy az ő levél-esetét csak azért hoztam fel, hogy erre a következetlenségre itt a ház szine előtt nyíltan rámutathassak. (Helyeslés jobbról.) Holló Lajos: T. ház! Elnök: Kérem, vitát kizár a házszabály; csak előbbi kifejezéseit magyarázhatja meg a képviselő úr. Vitát a házszabály nem engedjen sem engedek. (Helyeslés jobbfelől.) Holló Lajos: Meghajlok az elnök úr figyelmeztetése előtt, de mivel Gajári Ödön tisztelt képviselő úr felszólalása részemről bizonyos magyarázatokat tesz szükségessé, talán czélszerííbb lesz ezt mindjárt elvégezni, semhogy holnap megint napirend előtt kérjek szót. Elnök: Tessék most megmondani, mert holnap nem lesz lehetséges. Holló Lajos: Gajári Ödön t. képviselő úr az analógiát nemcsak fentartotta, hanem ki is fejtette, sőt nagyobb mértékben rátért a mi-