Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-35

m 35. országos ülés 1897. január 27-én, szerdán. niszterelnök úr tényének bírálatára, mint a hogy én magam azt megengedhetőnek találtam; kénytelen vagyok tehát erre az analógiára még egyszer reflektálni. 0 következetesen abban a tévedésben van, hogy ezt magánjellegű levélnek minősíti. (Felkiáltások jobbról: Az is!) Bocsánat, az, a mi közhivatalnokhoz van intézve, az közokirat. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem áll!) Elnök : Kérem, hallgassák végig ! Holló Lajos: Ha az igazság csak a többségben és a közbeszólásokban rejlik: felesleges, hogy itt az ember beszéljen, mert iudjuk, hogy a többség hol van. De annyi regard-dal tartozunk egymásnak, hogy egymás érveit meghallgassuk . . . Igenis különbség van egy magánlevél között, melyet valaki bárkihez ír, a melyet a törvény is, mint levelet védelmez, megbüntetvén a levéltitok megsértését, és egy közhivatalnokhoz, egy miniszterhez intézett beadvány között, melynek czélja, hogy azt bizonyos cselekvésre, bizonyos összegek kiszolgáltatására rábírja. Ha a miniszterhez mint magánemberhez, mint gazdához, mint földbirtokoshoz intézett levelet használ fel valaki, az jogos elitélés alá esik; de ha én a miniszteihez hivatalos minőségben küldök okiratot, a mely tőle bizonyos tevékenységet, bizonyos pénzkiadást kér, a ház elé hozok, akkor tagadom, hogy ez párhuzamba hozathassák egy magánjellegű levélnek a ház elé vitelével. Azt mondja a képviselő úr, hogy én őt nem értettem meg és hogy az ő animozitása nem ellenem, hanem azok ellen irányúit, a kik e különbséget a múltban nem értették meg. Hiszen Ivánka Oszkár t képviselőtársam, a ki akkor felszólalt, világosan kijelentette, hogy ő a magánlevél felhasználását akkor és mindig is elitélné. De egy közhivatalnok tényének bármilyen alakban a ház elé hozatala jogosult, ha az a közérdek megóvása. Ha a képviselő úr a különbséget nem akarja megérteni, akkor az analógiát örökké fönn fogja tartani. Végűi azt méltóztatott mondani, hogy nem emlékezik azon büntetésekre és arra, hogy azon büntetések akkor minket miért értek. Tudvalevő, hogy Inczédy szerkesztőtársamat és barátomat az okiratok felhasználásáért, mint indiszkréczióért büntették. Bennünket pedig: Bartha t. barátomat és engem, ez ügyből kifolyólag azért, mert annak tartalmát a nyilvánosság elé vittük. Százszor is ki fogok állni s nem bánom, ha a t. kormány ügyészei meg is teszik ellenem az indítványt, én elviselem az üldözést, de viszont semmi körülmények között sem fogom megengedni soha, hogy akár Blaskovics Ferencznek, akár másnak magánlevelei politikai fegyverül felhasználtassanak. (Helyeslés a sgélső baloldalon.) Gajári Ödön: T. képviselőház! Csak két rövid megjegyzést akarok tenni. Az egyik az, hogy Holló Lajos t. képviselőtársam saját btínfenyítő ügyét úgy tünteti fel, mintha az azon levél közzététele miatt történt volna. T. képviselőtársam legalább is e tekintetben alapos tévedésben van, mert a mint én az ő' ügyét tudom, ő rágalmazásért lett elitélve, annak a levélnek közzététele pedig nem képezhet rágalmazást. A másik, a mire nézve sohasem fogunk egyetérteni t. képviselőtársammal, az, hogy ö" azt a theoriát állítja fel, hogy szab d és megengedett dolog, a kormányhoz, vagy hatóságokhoz intézett magánlevelet felhasználni és a nyilvánosságra hozni. Én az erkölcsi felfogásnak ezen alakzatát sohasem fogom helyesnek elismerni. Én azt mondom, hogy sem privát, sem más, bármi természetű levelet felhasználni nem szabad, mert az a levéltitok alá esik és azt kell, hogy a levéltitok megvédelmezze. Ebben az esetben levéltitok megsértéséről szó nem lehet, miután azon levél természetét, hogy a néppárt irodájában felhasználták és eldobták, tökéletesen elvesztette. E tekintetben bármint igyekezzék is t. képviselőtársam engem meggyőzni, kijelentem, hogy meggyőzhetetlen vagyok. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Következik a napirend; a belügyi tárcza költségvetése tárgyalásának (írom. 47) folytatása. Rakovszky István jegyző: Mócsy Antal! MÓCsy Antal: T. képviselőház! Gyógyíthatatlan optimizmusban szenvedek és ennek folytán a sok tapasztalat daczára is mindenkiről feltételezem a jóhiszeműséget, mindaddig, a míg az ellenkezőről meg nem győződöm. Ez az oka annak, hogy én abban a meggyőződésben és hiszemben vagyok, hogy ha az illetők megfontolják, figyelmükre méltatván mindazt, a mi e házban elhangzott, azt állásukból folyólag kötél ességszeräleg fel is használják a közérdek javára. Felszólalok tehát a belügyi tárczánál igen röviden — nem kivánván a t. ház türelmével sokáig visszaélni — a választások kérdéséről és cgyet-mást előhozok, nem tévén ezt a miniszterelnöki tárczánál daczára annak, hogy t. képviselőtársaim azon oknál fogva, mivel a legutóbbi választásoknál a vezetést az igeii t. miniszterelnök úr vette magához, annál a tárczánál terjeszkedik ki a választási dolgokra. Ismétlem, röviden kívánok ezekkel foglalkozni és csak azért, mert lesz szerencsém két oly dologra rámutatni, melyekre a választások felett folyt hosszú vitákban legalább az én tudomásom, emlékezetem szerint, utalás nem történt. A dunapataji választókerületben, melyben