Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-47

47. országos ülés 1897. február 12-én, pénteken. 333 kedés, hogy a törvény életbeléptetése október 1-ére, akis lottó megszűnése november 1-ére lett eltolva. Felhozott a t. képviselő úr még egy körülményt, hogy tudniillik előfordul vagy beszélik, hogy a nagy nyeremények rendesen a vállalkozó társulat javára esnek, és hogy a sorsolásnál visszaélések történnek. E tekintetben megnyugtathatom a t. házat, hogy az a szerződés, a mely e tekintetben köttetett, a legszigorúbb intézkedéseket foglalja magában. A számok a szerencse-kerékbe nem a társulat közegei, hanem az állam közegei által helyeztetnek be; a húzás és annak minden stádiuma nemcsak folytonos állami felügyelet alatt, hanem egyszersmind egy királyi közjegyző jelenlétében fog történni, úgy, hogy e tekintetben a legmesszebbmenő biztosítási intézkedések vannak megtéve. Pichler Győző képviselő úr nagyon sajátságosan ugyanazokat a momentumokat emelte ki ebben a kérdésben, a mely momentumok bizonyos bank- és váltóüzleti körök részéről előttem sem egészen ismeretlenek. Nem tudom, hogy miképen jut a képviselő úr ezekhez a dolgokhoz, miután tudomásom szerint ő se nem bankár, se nem váltóüzlet-tuiajdonos, talán a puszta véletlen okozza, hogy ő teljesen azonosítja magát ezekkel a körökkel. (Mozgás a szélső baloldalon. FelkiáltáoJc: Jogában van!) Kénytelen vagyok azonban kijelenteni, (Halljuk! Bálijuk! a ssélső baloldalon.) hogy igen sok tévedés van abban, a mit a t. képviselő úr előadott. Először is azt kérdi, hogy vájjon az állam, a melynek 35—36 millió feleslege van a zárszámadásban, nem nélkülözhetné-e azt az 1,200.000 forintot, a mely elesnék azon esetben, ha az osztálysorsjátékot nem hoznók be? Erre nézve, t. ház, azt felelhetem, hogy igenis a legrosszabb esetben nélkülözhetné, habár sajnosán. Hiszen köztudomású dolog, hogy az állam szükségletei folytonosan emelkednek és épen a képviselő úr is, azt hiszem, azok közé tartozik, a kik folytonosan új és új igényekei támasztanak az állammal szemben, a mik több ós több pénznek igénybevételét teszik szükségessé. De nem arról van szó, t. képviselő úr, hogy nélkülözheti-e az állam, vagy nem, hanem arról van szó, hogy ha megszüntetjük a kis lottót, az a pénz ki fog vándorolni, mert az embereket nem lehet megakadályozni a játékokban, s ha nem fognak itt játszhatni, játszanak Ausztriában és a külföldön. (Ellenmondások a baloldalon: Nem lesz alkalom!) Azt is mondta a t. képviselő úr, hogy azzal az intézménynyel a német szellem átkát behozzuk ide Magyarországba. T. ház! Én ezen német szellem átkától egyáltalában nem félek és nem tartom nagy veszedelemnek, hogy azok az intézmények, a melyek Németországban századok óta léteznek, Magyarországban is meghouosíttassanak. Az a veszedelem, mely abban rejlik, hogy határtalan számú sorsjegy bocsáttatnék ki a társulat által, egyáltalán nem létezik, mert a ki ismeri például a porosz osztálysorsjátékot, az tudja, hogy ott az évszázad eleje óta fönnáll ez a neme a sorsjátéknak és csakis 1,900.000 a sorsjegyeknek a maximuma, a mely egy játékra kibocsátható, Poroszország pedig hasonlíthatatlanul gazdagabb állam mint mi s ott se terjed határtalanig ez a dolog. LVjgyen megnyugodva a t. képviselő úr, nálunk sem fognak a fák az égig növekedni. Állítja a t. képviselő úr és szemrehányást tesz nekem, hogy suba alatt kötöttem meg a szerződést, titokban. Nem tudom, ismeri-e a t. képviselő úr az eljárást, mely állami üzleteknél szokásos? Ha ismeri, akkor tudnia kell, hogy a miniszter nem teheti ki magát, annak az eshetőségnek, hogy megalkottasson előbb egy törvényt és ezáltal megköthesse magát, és azután menjen házalni és keressen konzorcziumokat

; a melyek kegyesek lesznek, súlyos feltételek mellett az ő ajánlatát elfogadni; hanem először is biztosítja a hátát, s ha a törvényhozás megadja neki az engedélyt, akkor megvan a konzorczium, a mely a szerződést elfogadni köteles. Egyáltalában az, hogy előbb köttetnek meg a szerződések és azután hozatnak a törvényhozás elé, minden pénz- és kölcsön-müveletnól így szokott történni, ezt még soha senkisem kifogásolta. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy 14 millió forint mozgósíitatik azért, hogy 1,500.000 forintnyi összeg az állampénztárba befolyjon, holott eddig mozgósíttatott a kis lottó által 3,600.000 frt, most pedig ugyanazon eredményért mozgósítunk egy sokkal nagyobb összeget. Ezt a sokkal nagyobb összeget kell mozgósítani az osztálysorsjátékbau, mert ez a dolog természetéből és az osztálysorsjáték természetéből folyik, csakhogy a különbség az, hogy míg eddig a 3,600.000 forintból a játszó közönség néha semmitsem kapott, itt a 13 millió koronát vissza fogja kapni nyeremények alakjában. Ez, azt hiszem, igen jelentékeny különbség a kettő között. Azt kérdi a t. képviselő úr, hogy volt-e más ajánlat is? Erre nézve azt válaszolhatom, hogy nem volt más ajánlat. Annak idején, midőn a millenáris sorsjáték létesítéséről volt szó, akkor nyilvános versenyre hívtam föl a budapesti pénzintézeteket, tárgyaltunk is két hónapon keresztül, a végeredmény pedig az volt, hogy kijelentették, hogy nem hajlandók megcsinálni az általam proponált feltételek mellett, a mi nem a pénzintézetek pénzügyi erőtlenségének, nem is