Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-47
32g 47. országos ülés 1897- febraár 12-én, pénteken. tegyünk meg kormányzati úton, hogy ennek a szenvedélynek mesterséges úton való nevelését, fokozását semmi körülmények között se tegyük lehetővé. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon kérem is a t. képviselőházat, hogy ezen nem politikai kérdésben a belügyminiszter úrtól és a pénzügyminiszter úrtól is elvárjuk szerződés útján, de ha máskép nem, rendőri úton való biztosítását annak, hogy azt a nagymértékű reklámot, a mely mindenféle mesterséges eszközzel az ezen játékra való csábítást eszközli, meg ne tűrjük, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert ha már megengedjük, hogy a játékszenvedély tökésíttessék, legalább ne szolgáltassuk ki nemzetünket és társadalmunkat annak, hogy a játékszenvedély örvényében végképen elmerüljön. Egy pozitív kérésem is van a t. pénzügyminiszter úrhoz, és ez a következő. Méltóztatik tudni, hogy a lottónál igen sok tisztviselő s más alkalmazott is működök. Ha tehát a kis lottót megszüntetik, és osztálysorsjáték lesz, a lottó ügye az állam kezéből kivétetik és magántársulat kezébe jut. Mi történik ezzel a számtalan tisztviselővel, díjnokkal s többivel, a kiknek eddig az állam e téren kenyérkeresetet biztosított? Az, hogy szélnek ereszszük a frauczia vagy nem tudom micsoda más bank kedvéért azokat, a kik családfentartók, azért, mert bíztak az állam alkalmazásában, talán nem egészen helyes dolog. Ezért a legszélesebb körű megnyugtató nyilatkozatot várom a t. pénzügyminisztertől az iránt, hogy, a mennyiben az államnak nem véglegesen alkalmazott tisztviselőiről van szó, a szerződésben gondoskodás történjék arról, hogy e szerencsétlen emberek, a kik önhibájukon kivül tömegesen válnak ma kenyérnélkűliekké annál a társulatnál megfelelő alkalmazást nyerjenek, legalább addig, a míg más úton valami alkalmazást nem szereznek. Ha az állam ezt az ügyet kiadja a maga kezéből és magántársulat nyerészkedésének alapjává teszi, azt nem teheti, hogy ezen emberek exisztencziáját is tönkre tegye. Végül szíves figyelmébe ajánlom a t. kormánynak azt, hogy én ezt nem állítom, csak reprodukálom, a közönség köreiben bizonyos aggodalommal kisérik az osztálysorsjáték nagy nyereményeinek eshetőségét; a mennyiben csodálatosnak tartja a közvélemény, hogy egyes nagy nyeremények rendszerint nem a játszó-közönség kezeibe kerülnek. Nem akarom állítani, hogy ez mesterséges módon történik. Látom, hogy a t. pénzügyminiszter úr kisaé konsternálva van. De nem csodálatos játéka-e a véletlennek, hogy a közönség ily gondolatra jut és benne ily aggodalom támad? Mert ha eddig az állam ellenőrzése mellett, közvetlen tevékenységével történt a sorshúzás a számsorsjátéknál, az államban legalább megvolt az erkölcsi garanczia, az erkölcsi bázis, hogy habár ott is történhetik visszaélés, de legalább maga az állam is visszaélést nem követ el. Én nem tudom, mert nem láttam a szerződést, nem is állítom, hogy a t. pénzügyminiszter úr elmulasztotta volna ez iránt a szerződésben megtenni a kellő intézkedést, csak arra kérem a t. pénzügyminiszter urat, hogy az iránt világosítsa fel a képviselőházat, hogy müy intézkedéseket vett fel a szerződésbe, hogy azoknak megfelelőleg az osztálysorsjátéknál viszszaélések elő ne fordulhassanak ? Erre az államnak ingerencziája kell, hogy legyen és van is. Ezen kérdéseket azért vetettem fel, mert habár általánosságban sem fogadom el a törvényjavaslatot, a parlamentben elfoglalt ellenzéki álláspontomnál és pártom számánál fogva, teljesen tisztában kell lennem azzal, hogy ezt el fogják fogadni, s így kénytelen voltam az általános vitában felszólalni, hogy a részleteknél újra ne kelljen szólanom. Egyébiránt újból kijelentem, hogy elvi és mindenek felett erkölcsi indokokból a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Pichler Győző! Pichler Gyözö: T. ház! (Halljuk! Hall juhi) Az 1868: XV. törvényczikk módosítása iránt benyújtott törvényjavaslat tárgyalásánál van szerencsém kijelenteni nemcsak a magam nevében, hanem azon pártnak nevében is, a melyhez szerencsém van tartozni, hogy ez a párt a törvényjavaslatot nem fogadja el. Pártunk évek óta hangoztatta a lottó eltörlését és mindig évenkint eziránt határozati javaslatot nyújtott be. Ma legfölebb annyit mondhat a törvényjavaslattal szemben, hogy a lottó töröltessék el. De miután a lottó helyébe az osztálysorsjáték lép, ez csak annyival erkölesösebb, hogy nagyobb összegeket kivan a játékosoktól és jobb módú embereket érint, ez a párt tehát az előttünk fekvő törvényjavaslatot nem fogadhatja el. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Eddig, t. ház, a lottó oda volt sze • gezve, utalva, a hol lottó-kollekturák voltak, tehát rendszerint a nagyobb városokba, míg Magyarország legnagyobb része a lottó átkától érintetlen maradt és a nagy magyar Alföld tanyáiban, községeiben, valamint a felvidéki községek szegényebb lakossága meg volt óva a játékszenvedélytől, mert a közelben nem volt lottó és fáradságot kellett vennie, hogy odamenjen, a hol lottó van, és a hol a lottóra tehessen, játszhassak. Tehát a lottószenvedély jobbára csak helyi szenvedély volt. Mert ha a t. pénzügyminiszter úr megnézi a lottó-kimutalásokat, azonnal meg fog győződni, hogy a lottó-játéknak 3 /*-ed része itt a fővárosban köttetett meg és csak i-jí-ed része esett az ország többi részeire.
