Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-47
4Í. országos ülés 1897. február 12-én, pénteken. 327 tőkésítését megadja: addig ma már a munka becse napról-napra fogy (lgas! Úgy van! a szélső baloldalon.) és a munka nélkül való vagyonszerzésnek sanszai törvényhozási úton is biztosíttatnak. Kivételes instituezió alkottatik a börze számára, hogy a véletlen, a melyet különben a rendes, törvényes úton védelmezni nem lehet, kerülő utakon találjon azon csatornákra, a melyeken magának a megszerzett tőkét biztosítani is képes. A totalizatőrnek törvényhozási úton való szabályozása annak egyúttal törvényhozási úton való védelmét is jelenti. A kis lottó az immoralitásnak egy olyan kinövése volt, a melyre vonatkozólag immár az előadói székből is hallhatjuk a?t a szent ágostoni konfessziót, hogy nem egészen illő egy állam czéljaiboz, hogy az ilyen instituezió fentartassék. Küzdöttünk ellene éveken át a hírlapokban és íme ma a házban egy eredménynyel számolunk be. Eltörlik a lottót, de miért? Azért, hogy még nagyobb lutrit csináljanak. Hogy az előadó úr argumentáezióját honoráljam, elismerem az osztálysorsjátéknak azt az előnyét, hogy míg a kis lottó a szegény társadalomból szedte áldozatait, addig az osztálysorsjáték a középvagyonos osztályból fogja azokat szedni. Micsoda erkölcsi vívmáuy az, hogy midőn évtizedeken át kiszolgáltattuk a szegény népet a kis lottó pusztításainak, most találunk egy institueziót mely a középosztályt fosztja ki, csak azért, hogy később találjunk oly institueziót, a mely a legvagyonosabb osztályt is kifosztja. {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Banális frázisokkal nem akarok érvelni, de én semmiféle olyan instituezió hoz nem járulhatok, mely a véletlennek, a munka nélküli vagyonosodásnak lehetőségét törvényes úton biztosítja. Büszke vagyok azon meggyőződésemre, hogy midőn ezt teszem, egyúttal magyar tradicziót is védelmezek. De, t. ház, minek a mai világban ilyen erkölcsi argumentumokkal előállani, midőn az előadó úr és bizonyára a pénzügyminiszter úr is előáll azzal, hogy miből fedezzük az állam terheit, ha ki nem zsákmányoljuk a játékszenvedélyt is, mely az előadó úr szerint tud magának más utat is találni arra, hogy kielégíttessék. Ezen a réven könnyen el lehet jutni oda, hogy a ferbli- és a nasi-vasi-játékosoktól is kellő tantiémet szerezzünk és a Margitszigeten építsünk egy monakói bankot. Ily alapon a t. előadó úr könnyen megtalálhatja azt a kulcsot, a melylyel Magyaroszágon az adóterheket le lehet szállítani, mert méltóztassék elhinni, hogy úgy ethnografiai, mint topográfiai szempontból valamely nemzetközi nasi-vasi- vagy roulette banknak felállítása a Margitszigeten oly isteni idea volna, mely az előadó úr financziális elmélete szerint igen könynyen vezethetne a nagyon súlyos adóterhek csökkenésére. Teljesen igaz, hogy azt a 1,500.000 forint jövedéki bevételt, mely az adóterheket csökkenti, valami úton fedezni kell. Eltekintve attól, hogy erkölcsi szempontból szívesen hoznék pénzbeli áldozatokat is, azt hiszem, hogy nekünk van igazunk, kik nem az adóterhek kirovásával, hanem a kiadások apasztásával kívánjuk az ilyeneket feleslegesekké tenni. Majd a kiegyezési tárgyalásoknál rá fogok mutatni, hogy a quóta leszállításával például nem lehetne-e ezt az 1,500.000 forintot fedezni; hogy a vámszerződésnél, holmi vámtételek helyes elszámolása mellett nem lehetne-e ezt biztosítani; vagy hogy az óriási és nagymértékben szaporodó hivatalnokseregnek redukálásával nem lehetne-e Magyarországon 1,500.000 forintot megtakarítani? Azért, hogy az erkölcs és annak igazságai is diadalra jussanak a nélkül, hogy az erkölcs megvédése okából Magyarországon adóemelésre volna szükség. Én az ilyen dolgokat princzipialiter nem osztom és azért semmiféle lottójátékhoz, neveztessék az osztály- vagy másféle sorsjátéknak, sohasem járulok hozzá, a miért is általánosságban sem fogadom el ezen törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De van egy más specziális megjegyzésem is; röviden végzek vele. (Halljuk!) Hogy a magyarországi játékszenvedélyt, akár a terézvárosi, akár más bank útján franczia társulatoknak kiszolgáltassuk: ezt én még más okokból sem tartom helyesnek. Ebbe azonban nem akarok beleszólani. A t. pénzügyminiszter úr bizonyosan jobban tudja önmaga előtt verifikálni ezen eljárást, mint én, a ki annak részleteibe beavatva nem vagyok s ezért csak két dologra kívánom felhívni a t. miniszter úr figyelmét. Az az állapot, hogy a játékszenvedély Magyarországon törvényhozási védelemben részesül, már magában véve nem szerencsés, de hogy azután az ilyen magántársuíatoknak való kiszolgálással közreműködjünk abban, hogy a játékszenvedélyt ne csak törvényhozási védelemben részesítsük, hanem a lehető legnagyobb mérvben mesterséges módon fokozzuk is, ezt már nem tartom megengedhetőnek. Emlékezzünk csak vissza arra, hogy a próba-osztálysorsjáték alkalmával a reklámnak mennyi- és milyenféle módozatai lettek igénybe véve, hogy a közönséget lázas izgatottságba hozzák, a játékszenvedélyt fokozzák és még azoknak éber figyelmét is felhívják a játék esélyeire, a kik arra különben nem is gondolnának. Ha már van ilyen lappangó szenvedély, a melyet ki kell békíteni a társadalmi érdekek szempontjából: legalább annyit