Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-46

308 46. országos ülés 1897. február 11-én, csütörtökön. juk, hogy 1873-ban a magyar gőzhajóraj egy apró gőzbárkából állott, melyet az akkori kormányzó használt abbaziai kirándulásaira, ma pedig hatvanon felüli sorhajó-flottár.k van, hát mégií haladtunk igen tetemesen, a mivel abszolúte nem akarom azt mondani, hogy ne haladjunk ennél még sokkal gyorsabb tempóban. Mondhatom, hogy habár ezen szubvencziókkal is tehetünk e tekintetben sokat, a tengeri hajózás legkritikusabb és legfontosabb kérdését mégis a hajóbiztosítás ügyének szabályozása képezi. Tudjuk, a kik evvel foglalkoztunk, hogy egy hajóbiztosítási díja felmehet a hajó értékének hat, sőt még hét százalékán felül is úgy, hogy például egy félmilliónyi értékű hajó 35.000 forintot, sőt ezen felüli biztosítási díjat fizet évenkint. Sokat foglalkoztak már tengerész-köreink e kérdéssel s én azt hiszem, hogy igenis lehetne ezt megoldani, lehetne pedig akként, hogy a régi úgynevezett »Mutua« kölcsönös biztosítási szövetkezet vagy egy ehhez hasonló intézményt szerveznénk, a melyben az állam bizonyos összeggel, bizonyos befolyással ás felügyelettel részt venne. Máról holnapra ezt, tudom, nem lehet megcsinálni, egyszerűen azért, mert utóvégre elő sem mernénk állni a f. házban azzal a kéréssel, hogy például fél milliót vagy háromnegyed milliót ily ezélra egyszerre fordítson az ország, hanem volna egy módja, a mely mellett, azt hiszem, a czélt lassacskán elérhetnők, tudniillik a hajózás és a hajóépítés segélyezésére a költségvetésbe évenkint egy fixösszeg lesz felvéve, ezen összeg azonban nem lesz mindig teljesen felhasználva, én tehát azt hiszem, hogy miután a törvényhozás, a törvény maga azt mondja, hogy ezen összegek, a melyek igy megszavazva és törvényesítve vannak, tengerészetünk emelésének czéljaira vannak szentelve, ezeket tehát tényleg e ezélra is fordítsuk. Ajánlanám tehát, hogy a t. miniszter úr gondoskodnék ennek kiviteléről. Indítványt nem teszek, de talán lehetne még a költségvetés tárgyalása folyamán vagy ha ez idén nem, a jövő évben gondoskodni arról, hogy ezen igy fel nem használt összegek ép úgy, mint az iparfejlesztési alapnál, itt egy tengerészeti biztosítási vagy a tengerészet fejlesztésére szolgáló alapba utalványoztatnának be, a mely alap azután egyrészt a hajóépítés segélyezésére, másrészt talán épen ezen tengeri hajók biztosítási intézményének létesítésére fordíttatnának. Ezeket kívántam a t, ház figyelmébe ajánlani; a költségvetési tételt elfogadom. (Helyeslés a középen és jobbfelöl.) Elnök (csenget): Kiván-e még valaki szólani? Ha senki sem kivan, a vitát bezárom. B. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk!) Lukáts Gyula t. képviselőtársam egy határozati javaslatot nyújtott be, a mely szerint utasítandó volna a kormány, hogy az 1893. évi XXII. törvényczikk némely intézkedéseinek módosítására nézve tegyen előterjesztést, abból a czélból, hogy a kereskedelmi hajózásunk mentől inkább szaporíttassék és azon nagy feladatoknak, a melyek arra hárulnak külkereskedelmünk közvetítésére nézve, megfelelni képes legyen. Én, t. ház, erre nézve csak annyit vagyok bátor mondani, hogy mindazon indokok, a melyeket a t. képviselő úr határozati javaslatának megerősítéséül előhozott, előttem ismeretesek voltak; nemcsak ismeretesek, de azokat én is teljes mértékben helyeslem. Ugyanezen indoknál fogva magam is arra a konklúzióra jutottam, hogy az 1893: XXII. törvényczikk intézkedései úgy, a mint ma fennállanak, annak a czélnak, a mely czélból annak idején megalkottatott e törvény, meg nem felelnek, azok nem elegendők és azokat bizonyos tekintetben módosítani és kibővíteni okvetlenül szükségesnek mutatkozik. De felismerve egyszer ennek szükségét, nem álltam meg itt, hanem mindjárt hozzáfogtam az intézkedéshez is és elhatároztam azt, hogy egy szaktanácskozmány e ezélra összeüljön, a mely szaktanácskozmány január havában össze is ült Fiúméban és e tekintetben mindenesetre bizonyos megállapodásokat és határozatokat létesített, melyeket azonban még nem ismerek, mert nem küldettek fel hozzám. Mindenesetre a legközelebbi napokban kézhez fogom azokat venni és magam részéről is késznek nyilatkozom és hajlandó vagyok arra, hogy azoknak a határozatoknak az alapján vagy azoktól eltérőleg is, továbbmenőleg is, ha a szükség úgy hozza magával, az 1893: XXII. törvényezikk módosítása iránt javaslatot terjeszszek elő. (Helyeslés.) Ázt hiszem, t. ház, így állván a dolog, talán nem szükséges, hogy a határozati javaslatot a képviselőház elfogadja, mert a mit az el akar érni, azt úgy is szándékozom megtenni. (Helyeslés.) A tételt különben elfogadásra ajánlóin. Lukáts Gyula: T. ház! Miután a t. kereskedelmi miniszter úr kijelentése teljesen megnyugtat és miután látom, hogy a mit határozati javaslatomban kontempláltam, arra törekszik a t. kereskedelmi miniszter úr is, határozati javaslatomat visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: Következik a szavazás. Maga a tétel nincs megtámadva, a ház tehát ezt a tételt elfogadta. Molnár Antal jegyző (olvassa): Az 1895. évi XXXIV. lörvényczikk alapján a tengeri hajók építésének segélyezésére 50.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Molnár Antal jegyző (olvassa).• Az »Adria« magyar királyi tengerhajózási részvénytársaság miniszteri biztosának díjazására 4000 forint.