Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-45

26S 4&. országos ülés 1887. február 10-én, szerdán. gatni, hogy árúit értékesíthesse, mert a közönség is a vásárokhoz van szoktatva. A vásározás legtöbbször idő- és pénzveszteség a kisiparosokra. Ép ezért a vásároknak túlságos mérvben való kiterjesztése és szaporítása, határozottan a kisiparosok kárára van. Kívánatos tehát, hogy úgy a vásárok ügye, mint pedig a házaló kereskedés törvény által szabályoztassék. Nem hagyhatom szó nélkül a kisiparos adóviszonyait. Kívánom, hogy e téren méltányosság követtessék, mert hiszen a kisiparosnak elég nehéz munkája után mindennap kenyerét megszerezni; öregségére vagyongyűjtésről szó sem lehet; azért tehát felette kívánatos az iparosok adójának mérséklése és azoknak az 8 tényleges jövedelmük után való megadóztatása. Ezekben voltam bátor, t. ház, rövid vonásokban felsorolni azon kívánalmakat, a melyeket az iparos osztály felsegélyezésére részemről mindig sürgetni fogok. Eléggé sajnálom, hogy a szabadelvű kormány minden erejét a múltban, a nagyvállalatokra és a nagyiparra fordította, a kisiparost pedig veszni engedte és annak naprólnapra felhangzott bajai és panaszai elől elzárkózott. Én bátran ki merem mondani, hogy oly nagy mulasztás történt e téren a múltban, hogy azt a kormányzat soha helyrehozni nem képes, mert hiszen csak romjait látjuk ma a régi derék és jómódú iparos osztálynak. Ezekben voltam bátor rövid vonásokban jelezni azon törekvéseket, a mely törekvéseknek mi mindenkor szószólói leszünk. Minthogy pedig látom, hogy a mostani költségvetésben nincs meg az a mérv, mely által a kisipar helyzetének komoly javítását érdemileg csak megkezdeni is lehetne, minthogy nem látok garancziát arra, hogy a kormánynak eltökélt szándéka a kisiparos-osztályt felsegíteni, a kisipart virágzásra hozni, én bizalommal a kormány iránt nem lehetek és azért a költségvetést el nem fogadhatom. Lázár Árpád jegyző : Gróf Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő: T. ház! A nemzeti pártnak jelen politikai körülmények közt elfoglalt álláspontja folytán nem volt szándékomban a költségvetésnél felszólalni, s ha ezt mégis teszem, ennek indító oka Szemere Attila t. képviselőtársam tegnapelőtti felszólalása, mely határozottan gáncsolta az országos iparegylet és az általa gúnyosan úgy czímzett iparapostolainak működését. Hogy megértessem teljesen, előbb fel fogom olvasni az ő tisztelt szavait s azután leBzek bátor válaszomat megadni (olvassa): »Milyen könnyen és milyen nagyon panaszkodunk még akkor is, midőn kezünk ügyében van a segély. Az országos iparegyesület, mely félszázados múltra tekint vissza, megelégszik azzal, hogy érmeket oszt kiváló iparosoknak, díszüléseket tart, anketiroz, tanácskozik, de félszázados múltja alatt egy elsőrendű praktikus intézményre nem mutathat rá, mely az 8 kezdeményezésére támadt volna.« Voltam bátor válaszolni, hogy : »Lészek szerencsés rá felelni.« Azután folytatja Szemere úr (olvassa): »És azok, a kik az iparapostolok olcsó és hálás szerepét vállalták magukra« — nem tudom honnan vette, hogy hálás — »megelégszenek azzal, hogy a műhelyeket időről-időre végigparolázzák és néha-néha egy lendületes beszédben elkeseregjenek az ipar szomorú sorsa felett. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A kisiparosnak különösen két dologra van szüksége. Az egyik a vásárügy alapos rendezése.« Sajnálom, hogy t. képviselőtársam, Szemere Attila úr nincsen itten, de végtére is nem tudom, mikor jön s válaszolnom kell reá. (Halljuk!) Az országos iparegyesület ötvenhárom éves működésének első része azon korszakba esik, midőn Kossuth Lajos vezetése, Batthyány Lajos elnöksége alatt a Szemerék hozzájárulásával kezdette meg működését. Ez rövid időszak volt, a bekövetkezett események elvágták működésének fonalát és mégis azon megelőző időben kifejtett működéséről egy vaskos kötet jelent meg, melyet ajánlok Szemere képviselőtársam becses figyelmébe elolvasás végett. Erről most nem kívánok szólni, mert hiszen ez a 49 előtti epochára vonatkozik. Hosszú, önkénytelen szünetelés után az iparegylet újból megkezdette működését 1865—66-ban. Ez az időszak mostanáig az, mely talán bírálat alá eshetett, de ezen bírálattal szemben leszek bátor összeállított adatokkal válaszolni. Egyszersmind köszönetemet nyilvánítom vele szemben azért, hogy alkalmat adott az egész ház szine előtt bemutatni ezen országos iparegyesület tevékenységét s bebizonyítani azt, hogy az milyen organikus működéssel végzi hazafias kötelességét. Hogy ne hagyjak ki semmitsem, bátor voltam feljegyezni; mert végre is az én fejem sem káptalan. (Olvassa) .Az országos iparegyesitlet kezdeményezte 1869-ben a fővárosi ipariskolákat, létesítette is az első ily iskolát s 18 éven át föntartotta és fejlesztette ezeket évi közel 20.000 forint költséggel. 1869-ben egy ipariskola volt két osztály lyal, 1885/86-ban, a mikor az egyesület ez iskolákat az új szervezet alapján a fővárosnak adta át, már nyolcz ipariskola volt 32 osztálylyah Az iparegyesület mozgatta először a vidéki elsőfokú ipariskolák fejlődésének ügyét; e mozgalom alapján az iparegyesület elnöke 18824>en szólalt fel a házban és 1883-ban maga indáit a vidékre ez iskolák szervezésére és 76 városban 27.000 iparos tanuló számára tényleg meg is vetette alapját az ipariskolának. Erről a jelentés a kultuszminisztériumban fekszik.