Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-34

34. orszápos ülés 1897. január 26-án, kedden. 19 dasági programaiját szívesen akezeptáija s e tekintetben szívesen fog velünk kezet. Mi ezt nem kivánjuk és nem is hiszszük; de ha mi osztogatnók az aranylánczokat és gyűrűket, azt hiszem, úgy programmunknak mind a 14 pontját talán még ma is akczeptálná. Nagyon nagy szenvedélyességgel rontott, hogy úgy fejezzem ki magamat, Molnár János t. képviselőtársunkra az elkeresztelési harcz miatt. Értem én azt, hogy Komlóssy úr nincs megelégedve a?zal a harezczal, a mely e miatt felidéztetett, de utóvégre is nem lehet elítélni Molnár t. képviselőtársamnak állásfoglalását, mert hiszen tudjuk nagyon jól, hogy végkifejlődésében mégis csak Molnár János t. képviselőtársunk álláspontja érvényesült, mert azt a rendeletet, melyet ő törvénytelennek tartott, s mely ellen körömszakadtáig küzdött, és pedig nagy áldozatokkal, utóvégre mégis kényszerültek visszavonni. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a néppárt fellázítja a kaputos osztály ellen a népet. Nem tudom, hogy a néppárt képviselőit nem tartja-e a kaputos osztályhoz tartozóknak ? Hogy ha fellázítják a kaputos osztály ellen a népet, hogyan lehet mégis, hogy a kaputos polgárok közül választotta képviselőit az a felizgatott nép? Sajnálom, hogy nincs itt a t. képviselő úr, de hogy ha valakit a nép választott meg, és ha valakinek a nép adott mandátumot, a néppárt képviselőinek mandátumát a népakarat kifolyásának tekintheti. A nép nem ellensége a kaputos osztálynak, és nem is bántja azt, csak a kaputos osztály ne akarja a nép természetes jogait elvenni. Azt mondja, hogy megzavartuk a papok között a békét. Itt bizonyára az ő saját kerületére gondolt; azonban nem így van a dolog. Abban a kerületben békesség volt a papok között mindaddig, a míg Komlóssy annak a küszöbét át nem lépte. Ha most zavar, villongás van ott, az csak azon időből származik, a midőn Komlóssy úr bement a kerületbe, s ha nem ment volna be, ott nem volna villongás ma sem. Aztán a nemzeti pártot szerette volna összeveszíteni velünk, mert azt_ mondotta: Ezen párt megfogyatkozása egyedül abból származik, hogy mi néppártiak e párt ellen állást foglaltunk. A sajnálkozás hangján mondotta ezt a képviselő úr, és midőn e sajnálkozást hallottam, ez jutott eszembe: »Úristen ! hát ez a Komlóssy Ferencz nem egy azzal a Komlóssyval, a ki engem négy esztendő előtt arra szólított fel, (Halljuk! Halljuk!) hogy vállaljam el egy röpirat kiadását, melyet ő ír, s melynek éle a t. nemzeti párt vezére, Apponyi Albert gróf és ezen párt ellen van irányítva.« Hát a régi tűz már elhamvadt ? (Derültség.) és most ismét a szimpátia ébredt fel benne ? (Derültség.) Tudom, hogy mi volt a czélja ezzel Komlóssy t, képviselő úrnak. Egyedül az, hogy bennünket összeveszítsen a nemzeti párttal. Ámde sokkal jobban ismerjük és tiszteljük egymást, hogysem mi a képviselő úr uszításaira hallgatnánk. Azt mondja a képviselő úr, hogy mindez csak botlás, mindez csak vétek a néppárt részéről ; de van egy bűne is. A bűn pedig abban áll, hogy ha nem paktál is, de kaczérkodik a nemzetiségekkel. Ezt az állítást többször hangoztatták már itt a házban. De miként hangoztathatták csak egyszer is, azt megérteni nem tudjuk, mert ha megnézzük a választási térképet és a nemzetiségi vidékeket, akkor azt látjuk, hogy ezen nemzetiségi vidékek zölddel vannak bemázolva, és hogy ezen nemzetiségi vidékeken épen azon párt aratott diadalt, a melynek mezején Komlóssy t. képviselő úr most legelészni látszik. Ott van a kormányelnök úr; ő is mandátumát nemzetiségi vidékről kapta. Ott van a t. kultuszminiszter úr. Fellépett két kerületben, egy magyar és egy horvát kerületben. Megválasztották a horvátban, elbuktatták a magyarban. És mégis mi paktáltunk a nemzetiségekkel. Itt van a nagyszombati választókerület, a hol fellépett Zichy Nándor gróf és Emmer Kornél. Emmer Kornél képviselő úr számítván a fellépésre, tudomásom van róla, hogy már két évvel ezelőtt elkezdett tótul tanulni, hogy tótul beszélhessen a választóinak. Elment a kerületbe, és ott a választóknak csakugyan tótul is beszélt, Zichy Nándor gróf pedig beszélt magyarul. És mégis mi paktáltunk a nemzetiségekkel. (Zaj. Derültség jobbfelél.) Komlóssy képviselő úr megbotránkozással szólt a néppárt eszközeiről, pedig a néppárt semmi olyan eszközt nem használt, a mi a büntetőtörvénykönyvvel összeütközésbe juttatná, mert akkor bizonyára a törvényszék elé hurczoltak volna minket. De kérdem Komlóssy képképviselő úrtól, hogyha annyira érzékeny az eszközök tekintetében, miért nem botránkozik meg azokon az eszközökön, melyeket a t. túloldal használt, és miért nem tartotta niegbotránkoztatónak az általa használt eszközöket is? Hiszen nyilt dolog, hogy papi állásával korteskedett kerületében. Kortesútjában magával vitte infuláját, papi föveget és föveges misét tartott több helyütt, mondván, hogy a vallásos dísz használata szükséges. De milyen czélzattal tette ezt? Azért, hogy az a szegény, vallásos tót nép nagy egyházi tekintélyt látván benne, annál jobban csatlakozzék hozzá. De a képviselő úr nem is nagyon mutatta azt, mintha ő a néppártnak ellensége volna. Sőt a beszterczei esperessel, azzal a férfiúval járván együtt a körúton, a ki az 1895-iki választások alkalmával 3*