Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-43
48. országos ülés 1897. február 8-án, hétfőn. 227 tárgyalás alá kerül, méltóztassék vizsgálódás tárgyává tenni, vajion nem volna-e helyes, hí a törvényhozás intézkednék az értelemben, hogy először is a jegyzői állás maga egy bizonyos qualifikáczióhoz köttessék, másodszor, hogy állása állandósíttassék, harmadszor, hogy fizetése bizonyos általános elvek szerint szabályoztassék, és negyedszer, hogy maga a jegyző nyugdíj képessé tétessék. Ha ezen intézmények meg fognak tétetni, a legalaposabban remélhető, hogy az ipartestület terén egy lényeges haladás és emelkedés fog előállani. T. ház! Nem akarom becses türelmüket tovább igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Egy akalommal dicső emlékű Baross Gábor elé egy deputácziót vezettem, a ki az én szerény szavaimra körülbelül következőleg válaszolt: »Teljesen át vagyok hatva annak tudatától, hogy a kisiparos osztály hazánk életfájának egyik legjelentősebb ágazatát kell, hogy képezze a mint magyar ember ezen tudatomnak konzequencziáját minden adandó alkalommal rendíthetetlen szigorral fogom levonni.« Annak hálás tapasztalata és tudatában, hogy ipari és kereskedelmi politikánkat jelenben is ez a szellem vezérli, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Lázár Árpád jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. képviselőház! Mindenekelőtt azon új szokás ellen akarok óvást emelni, a mely meg kezd honosodni a képviselőházban; hogy tudniillik az előadó urak nem beszélnek a különböző tárczák tárgyalásának megnyitásánál. Ennek következése az, hogy az ellenzék nem birja megvitatni a kormánypárt érvelését, és még jobban felbillen az igazság mérlege oly irányban, hogy a kormánypárté marad az utolsó szó; pedig már úgyis a vita bezárása után beszél a miniszter, s az új szokás szerint még az előadó is a végén fog érvelni, mikor érveire már felelni a ház szabályai értelmében nem lehet. Sokkal inkább megfelel a vita komolysága igényeinek a régi szokás, mely szerint első sorban az előadó beszélt; már úgyis kevés hatása volt mindig a kormánypártra az ellenzék érvelésének a múltban, igen helytelen tehát a vitatkozást még jobban megfosztani egymás érveink figyelembevételének látszatától is. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) T. ház! A kereskedelmi tárcza magában foglal olyan ügyeket, a melyektől függ hazánk jóléte. Ilyen ügy első sorban a vámügy; ilyenek továbbá a bel- és külkereskedelemnek ügyei; ilyen ügyek a közutak, vasutak, folyók és tengerészeti hajózás, és egyáltalában a közlekedési ügy, ilyen ügy az iparügy és ezzel kapcsolatban az állami nagyiparnak űzése. Ezen ügyek befolyással vannak még a mezőgazdaságra is, mert a földmívelés sorsát ez dönti el, hogy a földroívelő értékesítheti-e jó áron terményeit, vagy nem? Ez pedig attól függ, hogy helyes vám- kereskedelmi és közlekedési politikát űz-e az állam? (Igaz! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Hiába adott az Isten jó földet és jó termést, ha terményeinket kellő áron eladni képesek nem vagyunk. (Igaz! Ügy van! a ssélsö baloldalon.) Igazságos akarván lenni, nehogy azt hihesse valaki, hogy előítélet vezet elítélésemben, elismerem, hogy a kereskedelmi tárcza vezetésében bizonyos ügybuzgóság és jóindulat nyilvánul, és hogy a különböző osztályok élén szikértő és képes férfiak állnak. De hiába a bizonyos fokú jóindulat, hiába van néhány szakférfiunk a kereskedelemügyi minisztériumban, ha az az egész alap, melyen a kereskedelemügyi tárcza ügyei vezettetnek, téves, és az országra káros. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Erős meggyőződésem, hogy mindaddig, míg hazánk vissza neLn szerzi önrendelkezési jogát a közgazdászat terén, tökéletes lehetetlen lesz oly kereskedelmi politikát űzni, mely az ország érdekeinek megfeleljen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Míg az ország önrendelkezési jogát vissza nem nyeri, addig csak kompromisszumok jöhetnek létre Ausztriával, melyek soha nem jelenthetik valamely jognak az érvényesítését, hanem mindig csak valamely jognak átengedését. Anyagilag elbírhatja egy ideig az ország azt, hogy jogait az anyagi téren folyton feladják és ne érvényesítsék, de ezt hosszú ideig nem fogja elbírhatni és el fog jönni az idő, midőn átcsap feje felett a szegénységi áramlat, mely a hazát magával ragadja. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Vámpolitikánk, t. ház, kezdettől fogva téves, még pedig azért, mert teljesen lehetetlen összeegyeztetni egy ipaxos és egy mezőgazdasági állam érdekeit, hacsak nem úgy, hogy az iparos ország elégedjék meg mindig csaknem kizárólagosan iparos ország lenni, a íöíimívelő ország pedig elégedjék meg mindig kizárólagosan földmívelő ország lenni, és egyik ország úgy mint a másik, egymás terményeit fogyaszszák el. De ebben az állapotban, melyet a monarchia két állama már csaknem e^rt, Magyarország nem jár jól és mindig a vesztőfél és kiaknázott gyarmat marad; mert mi következik ebből az állapotból? Az, hogy a magyar termények kizáratnak mindenütt a világpiaczról és Magyarország az osztrák fogyasztó piaezra van utalva. Ha tehát egyedüli, vagy csaknem egyedüli piaezunk az osztrák, akkor természetes, hogy az osztrák fogyasztó piacz határozza meg terményeink árát; továbbá, minthogy az ipartermények csak oly piaezokon kelhetnek el jó 29*