Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-43
228 13. országos Ülés 1897. február 8-án, liétfőu. árakon, melyeken még az ipar fejletlen, de fejlődött a földmívelés, ennek következtében a közös vámpolitika, melyben az osztrák tálsúlylyal bir, azon iparkodik, hogy az osztrák iparnak ilyen új fogyasztási piaczokat tcremtseu, a mit csak úgy érhet el, ha ezért kölcsönben előnyt ad a fogyasztási piaczok nyers terményeinek, még pedig a mi rovásunkra. Ez történt harmincz év óta minden egyes esetben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért lehetetlen, hogy ugyanazon vám- és kereskedelmi vámpolitika kielégítse mindkét állam érdekeit. (Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház ! Ez a tény minket mély aggodalomba ejt, mert ;i XX. század küszöbén olyan ország, a melynek klimatikus viszonyai nem jók, melynek csak egyetlen egy tengeri kikötője van, ha ily ország csaknem kizárólagosan földmívelő állam marad, előbb-utóbb tönkre megy ; félek, hogy e tönkremenetel, melynek világos jeleit már is látjuk a mezőgazdaság terén, hamarább fog bekövetkezni, mint ezt a könnyelmű szemlélő hihetné, (Igazi Úgy van! a szélső balon) mert ha oly helyzetben lévő ország mint Magyarország folytatja az egyoldalúságot a termelés ép azon ágában, melynek árát a világverseny veri, akkor csakhamar versenyképtelenné válik, és nem lévén más piacza mint az osztrák, mely piacznak érdekében van a magyar árakat leverni, oly alacsonyakká lehetnek nemsokára az árak, hogy nem fizetik ki a termelési költségeket és akkor a tönkremenés bekövetkezik. (Helyeslés a szélső balon.) T. ház! ^Elérte már a harmincz éves vámés kereskedelmi közösség azt az eredményt, a mely belőle logikusan következik, hogy tudniillik az egyik ország is és a másik is, illetőleg Magyarország és Ausztria egymás terményeinek csaknem kizárólagos fogyasztására vannak utalva, így Ausztria a mi terményeink 77°/o-át fogyasztja el, mi pedig Ausztria terményeinek 81°/o-át. Ez a helyzet igen veszélyes, mert a két ország ilyen közössége kizárja a gyengéb.j védekezésének lehetőségét, a gyengébb pedig mi vagyunk ; de veszélyes az eiősebb félre is, mert ha a természet elleni helyzet meghozza majd eredményét és minket tönkre tesz, elveszti az osztrák ipar terményei 81°/o-nak piaczát és saját bűneinek maga is áldozatává lesz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az osztrák mindinkább igyekszik leverhetni terményeink árát, hogy olcsón vehesse meg feldolgozás végett és döntő befolyását a kereskedelmi szerződésekben oly irányban használja, mely sikeres eszközül bizonyul arra, hogy uyersterméiryeink ára lenyomassék„ Ezért köt oly kereskedelmi szerződéseket, hogy az idegen nyers termények hozzánk bejöhessenek; gabona-, liszt- és hüvelyesekben a behozatal 1891-ben 1,312000 métermázsa volt, 1895-ben már 2,841.000 métermázsa, tehát rövid öt év alatt megkétszeresedett, holott kivitelünk ugyanaz maradt, illetőleg 1891-ben 20,896.000, 1895-ben pedig 20,316.000. A behozatal tehát 1891-ben 6°/o-a volt a kivitelnek, 1895-ben már 15°/o-a lett a kivitelnek. Ilyen körülmények közt természetes, hogy a magyar nyeisterményeknek az ára folyvást csökken. Fájdalom, hogy iparunk is ily kedvezőtlen helyzetben van. Iparunkat folyvást veri az osztrák verseny. (Ügy van! a szélső baloldalon.) így 1893-ban 502 millió forint árúczikkeket hoztak be piaczunkra; 1893-ben már 543 milliót hoztak be, tehát három év alatt a behozatal 41 millióval szaporodott, ellenben kivitelünk 1893 ban 543 millió forint árú volt, 1895-ben pedig már csak 504 millió forint árú, tehát három év alatt ugyancsak 41 millió forinttal csökkent a kivitelünk. Mi ennek a következése, t. ház? Az, hogy az országnak anyagi mérlege ezen három év alatt 82 millióvá {Úgy van! a szélső baloldalon.) károsodott meg. (Úgy van.' Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, igen természetes az, hogy ez így van, mert mikép birjuk mi magunkat védeni? A kereskedelmi szerződéseket a külügyminisztérium köti meg; igaz, hogy a magyar kormány hozzájárulását is igényli a törvény, de e hozzájárulás papiroson marad és bevégzett tényekkel találkozik az országgyűlés, melyeket, ha lenne is önérzetes többség, még sem birná megváltoztatni. {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Fájdalom, 30 éves tapasztalat azt bizonyítja, hogy a külügyekre mentül kevesebb befolyása van a mi országgyűlésünknek; az osztrákoknak pedig oly óriási nagy érdeke az, hogy a kereskedelmi szeriődések úgy köttessenek meg, hogy az osztrák ipar támogatást nyerjen, (Ügy van! a szélső baloldalon.) hogy igen természetes, hogy minden egyes kereskedelmi szerződés, mely eddig köttetett, mind Magyarországnak kárára volt, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) de hasznára egy sem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház ! Ezen kereskedelmi szerződésekuek egyrészt, másrészt pedig a világ termelése fejlődésének köszönhetjük azon rendkívül szomorú tényt, hogy a magyar termékeknek ára 1867 óta folytonosan csökkent, és pedig átlag 40°/otól 50°/o-ig. Példákat hozok fel: a búza ára 44°/o-kal csökkent; a rozsé 43 1 /2°/o-kal, az árpáé 39°/o-kal; a dohányé 42'8°/c-kal; a gyapjúé 50°/o-kal és így tovább. (Mozgás.) Ellenben, t. ház, míg az ország terményeinek ára így csökken, és ennek következtében a közvagyon s a közjövedelem ennyire apad, addig
