Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-43

226 43. országos ülés 1897. február 8-án, hétfőn. adom, még kevésbbé részvénytársaságok tagjai­nak. (Élénk helyeslés balfelöl.) A rabmunkára és rabkeresetre, úgy gon­dolom, a magyar királyi kincstárnak szüksége nincsen, és a rabmunka finán ez művelet tárgya és alapja nem lehet. Ezen tétellel kapcsolatban felszólalásom ezélja az volt, hogy alázattal kérjem a mélyen tisztelt miniszter urat, miszerint kegyeskedjék talán, ha bölcsesége ezt czélszertínek látja, az érintettem szakbizottságnak e nagyon szép munkálatát elő­vétetni és a t. igazságügyminiszter árral, ha, mondom, bölcsesége jónak látja, talán revideál­tatni és aunak szigorú végrehajtása tekintetében a legerélyesebb intézkedéseket és lépéseket mi­előbb megtenni. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Legbehatóbban óhajtottam volna az ipartestületek intézményével foglalkozni, azonban úgy veszem észre, hogy már eddig is kelletén túl vettem igénybe a t. ház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Tehát legyen szabad ennek csupán egyetlen oldalára kiterjeszkednem. (Halljuk! Halljuk!) A ki kisiparral a gyakorlati élet mezején csak egy kissé is foglalkozott és foglalkozik, kénytelen beismerni, miszerint az ipartestületek intézménye, eltekintve egyes kivételes esetektől, be nem vált. MatlekOVlts Sándor: Ez nem áll! Ferlitska Kálmán: Állításomat leszek bátor indokolni és igazolni is. (Halljuk!Halljuk! balfélöl.) Az ipartestületek intézménye azon intea­czió mellett lett a törvénybe elhelyezve, hogy a kisiparosi kultúrának, a kisiparosi erő fejlés­nek empóriumát képezze, hogy útját állja azon állapot konzequencziáinak, a mit a kisiparos újabban ipar-szabadosságnak szokott elnevezni, és hogy végűi helyreállítsa a czéhrendszer meg­szüntetése folytán csakhamar teljesen fel bomlott piaczi-személyi és szolgálati rendet. Az ipartestü­letek azonban ezen hivatásuknak, hiányos szer­vezetüknél fogva, egyáltalában nem feleltek meg. (Ügy van! a bál- és szélső baloldalon.) Fel lettek ruházva nag) hivatással, de nem lettek ellátva a hivatás betöltéséhez szükségelt eszközökkel ; az ipartestületek, t. ház, jelen szervezetük mel­lett egy »test« kezek és lábak nélkül, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mely test azonban táplálkozik, fogyaszt, sőt, a mint a praxisból tudom, egyes esetekben felemésztette már a régi ipartársulatoknak a keservesen összekuporgatott garasait is. Ezzel bátorkodom igazolni és indo­kolni a közbeszóló képviselő úrral szemben azon kijelentésemet, miszerint az ipartestületek, el­tekintve egyes kivételes esetektől, nem váltak be, sőt tovább megyek. Az ipartestületek jelen szer­vezetükben semmi egyebek, mint egyszerűen sze­gődtető és szabadító intézmények, a mely szerep­körben létjogosultsággal, az én szerény felfogásom szerint, egyáltalában nem bírnak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha tehát azt akarjuk, hogy az ipartestületek intézménye,jLzJ.egyeii, a minek azt a törvényhozás szánta, azon igen könnyen segíthetünk az által, ha teljesítjük a kisiparosoknak a legközelebbi országos iparos közgyűlésen is egyhangúlag_ kifejezett azon óhajukat, mely az ipartestületek hatósági jog­körének tetemes kibővítését czélozza. Ez az egyet­len, de bizton ható mód, s azon czél, hogy az iparosok az ipartestületek eszméje iránt érdek­lődjenek, azt felkarolják és ne viseltessenek iránta közönynyel vagy épen gyűlölettel, mint az ország egyik-másik nagyobb városában is, így példának okáért Debreczenben, a hol számtalan kísérlet után a mai napig sem sikerűit az intézményt meghonosítani; azonban, t. ház, ha az ipartestü­letek intézményénél ezt a mélyreható reformot komolyan kívánjuk eszközölni, szükséges, hogy bizonyos előfeltételeket teremt-sünk meg. Ugyanis nagyon jól tudjuk, hogy az ipartestületek góez­pontját a jegyzői iroda képezi, az ipartestületi jegyző az ipartestületnek lelke, szelleme. Mindnyájan igen jói tudjuk azt is, hogy ezen hivatal semmi qualitikáczióhoz nincs kötve,... Matlekovits Sándor: Maguk választják! Válaszszauak qualifikáltat! Ferlitska Kálmán: - . . tekintettel arra a körülményre, hogy az ipartestületek rend­szerint igen szerény helyzetben vannak s nincs módjukban oly egyént választaui, a ki meg­felelő qualifikáczió és szakismeret birtokában hivatásának megfelelhetne, ezen tanács érvé­nyesíthetlen, (Igaz! Úgy van! a szélső balol­dalon.) ezen a baján sok esetben a nemzet­nek valóban tiszteletreméltó napszámosai, a de­rék néptanítók segítenek, a kik hol ingyen, hol néhány forintnyi havi díjazás mellett vállal­koznak ama nehéz szerepre, hogy az iparos osztályügyet e téren is kisegítsék. Azonban világos dolog, hogy a néptanítónak más niisz­sziója is van, az ő hivatásszerű foglalkozása, a mit ő el uem hanyagolhat, ennek következtében idejének csak maradványát fordíthatja az ipar­testületi érdekek czéljaira, a mely a legtöbb esetben nagyon kevés a nagy feladathoz képest. (Helyeslés.) Mélyen tisztelt ház! Ha azt akarjuk, hogy az ipartestület intézménye ne legyen tabula rasa, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy a jegyzői hivatal gyökeresen reorganizáltassék. Ezen szempontból alázattal kérem a t, miniszter urat, legyen szíves megszivlelni és kegyes figyel­mére méltatni a következő javaslataimat. (Hall­juk! Halljuk!) Majd akkor, hogyha az ipartes­tületek országos központi bizottságának a múlt évben benyújtott memoranduma a maga helyén

Next

/
Oldalképek
Tartalom