Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-43

43. országos ülés 1897. február 8-án, hétfőn. 221 személyemet olyan méltatlanul támadta, mond­hatnám rágalmazta meg, hogy én, kinél a ha­zafiság nem kenyérkereset, azt szó nélkül nem hagyhatom. A ki engem zsenge koromtól kezdve ismer és gondolom, hogy Lehoczky Vilmos képviselő úr szintén ismer mint szomszéd, az kénytelen beval­lani, hogy én a haza érdeke ellen soha a legkeve­sebbet sem vétettem, sőt ellenkezőleg, mond­hatom, tőlem telhetőleg az exponált nemzetiségi vidékeken gyakran súlyos viszonyok között har­czoltam, a miről, meg vagyok róla győződve, hogy a közvélemény tájékozva is van és har­czoltam akkor, midőn t. képviselőtársamnak hazafiságát még csak dajkálták. És bár elisme­rem, hogy valamint egyikünk sem teljesítette mindenütt, mindenben és mindig ez irányú köte­lességeit, és így talán látszólag én sem, de a t. képviselő úrtól hazafiságot tanulni még sem fogok. Azok a támadások tehát, melyekben jónak látott engem részesíteni, természetesen nagyon fájnak. Szerettem volna erről hosszabban beszélni és a t. túloldali, különösen felvidéki képviselő urak némely tettére rámutatni. Fájdalom, nem tehetem. És így csakis a t. képviselő úr által a január 29-én előadottakra szorítkozva, méltóz­tatnak megengedni, hogy az illető passzust fel­olvassam. A t. képviselő úr a többek közt eze­ket mondja (olvassa): »A stubnyai — rektifiká­lom ezt, mert nem a stubnyai, hanem a szu­csányi — választókerületnek egyhangúlag meg­választott képviselője vagyok és nem is azért lettem egyhangúlag megválasztva, mert a nép­párt nem akart jelöltet állítani, de mert az ottani választóközönség a néppártot abszolúte nem akarta ott látni se. De arról biztos tudo­másom van, — be tudom bizonyítani, — hogy a szucsányi esperes, Paulovics József házánál Zmeskál Zoltán, a néppárt tagja, épen azokkal, kiket az egész Magyarország olyanoknak tart, mint a kik azoknak a törekvéseknek a zászló­vivői, a melyek szerint a pánszlávizmust defi­niálni méltóztatott többször tanácskozott; ott volt Mudrony, ott volt Hurbán, Pietor, Csajda Dula. (Felkiáltások jobbfelől gyalázat.)* Mindenekelőttrektifikálnom kell t. képviselő­társam állítását, mert azon értekezleten, melyről szólok, nem voltak jelen Hurbán, Csajda és Dula. De igenis ott volt Mudrony, Pietor és Polereezky András. (Felkiáltások a jobboldalon: Elég est) A néppárti iroda az egész vonalon szervezte a néppártot kerületenként. Mint másoknak, úgy nekem is kijutott tizennégy a kerületek közül, melyeket azután én szerveztem. így többek kö­zött a nagyon kényes természetű túróczi kerü­letek is nekem lévén beosztva, a szucsányi érte­kezletre Rakovszky István t. képviselőtársammal jelentünk meg augusztus 10-én. Az első érte­kezleten kivíílem és Rakovszky István baráto­mon kivííl jelen voltak még Paulovics czímzetes kanonok, Cserey Emil, Bátor Mátyás és Hiad­lovszky József. Meg vagyok róla győződve, hogy t. képviselőtársam, kivéve tán — ha úgy gondolja — engem, a többit mind tizenhárom ­próbás hazafinak tartja maga is, mert egyetlen egyre sem lehet ezen irányban a legkisebb bot­lást is rásütni. Ezen az értekezleten szerveztetett a néppárt a szucsányi kerületben, akkor Paulovics czímzetes kanonok ezt mondta: Én Mártonban lévén, találüoztam Mudronynyal, Pietorral és ezek oda nyilatkoztak, hogy a mennyiben az értekezlet képviselőjelöléssel is foglalkoznék, ők, ha báró Révay Gyula a jelöltséget elfogadná, azon érte­kezleten, a hol e jelölés határoztatik, szívesen résztvennének. Megbíztuk hát Paulovicsot, hogy beszéljen ezekkel az urakkal, hogy a 23-iki értekezleten nyilatkozhassanak. Ez alkalommal azután meg is jelentek az általam nevezettek, de kijelentették, hogy mivel a tót nemzetiségűek a többi magyarországi nemzetiségekkel szolida­ritásban állnak, nélkülök semmiféle programúi­hoz nem járulhatnak és csakis báró Révay Gyula jelöltetéséhez járulhatnának hozzá. Mi is konstatáltuk, hogy velük szemben nem helyez­kedünk politikai álláspontra és kizártnak tartjuk, hogy ez szóba is kerüljön. Erre azután elhatá­roztatott közakarattal, hogy báró Révay Gyula fel fog szólíttatni a jelöltség elfogadására, de ő azt visszautasította s ennek köszönheti t. kép­viselőtársam, a mivel eldicsekedett, hogy egy­hangúlag választatott meg. Ezek a száraz tények. Gzimborálást, ka­czérkodást, paktumot ebben elfogulatlanul ítélő ember nem láthat. Paktumok csak a do ut des alapján képzelhetők, nekünk kellett volna tehát ő nekik konczedálnunk, s viszont ismét nekik velünk szemben engedniük, pedig ilyesmi mind­két részről ki volt zárva, mert a tót nemzetiség azzal, mit mi konczedálhatnánk, nincsen meg­elégedve, mi pedig viszont többet nem adhatunk. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain) Ezzel, úgy hiszem, igazoltam álláspontomat és megnyugtattam jelen nem lévő t. képviselő­társamat, Polónyi Gézát is, a ki nyomban a képviselő úr után ez ügyben szintén felszólalt. Tudnék én is adatokat felhozni, pedig épülete­seket, ha megengedik, melyektől aztán t. kép­viselőtársamnak és a túloldalnak fog a feje beleszédülni. Elnök: Kérem, tessék a személyes kér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom