Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-43

43. országos ülés 1897. február 8-án, hétfőn. 221 személyemet olyan méltatlanul támadta, mondhatnám rágalmazta meg, hogy én, kinél a hazafiság nem kenyérkereset, azt szó nélkül nem hagyhatom. A ki engem zsenge koromtól kezdve ismer és gondolom, hogy Lehoczky Vilmos képviselő úr szintén ismer mint szomszéd, az kénytelen bevallani, hogy én a haza érdeke ellen soha a legkevesebbet sem vétettem, sőt ellenkezőleg, mondhatom, tőlem telhetőleg az exponált nemzetiségi vidékeken gyakran súlyos viszonyok között harczoltam, a miről, meg vagyok róla győződve, hogy a közvélemény tájékozva is van és harczoltam akkor, midőn t. képviselőtársamnak hazafiságát még csak dajkálták. És bár elismerem, hogy valamint egyikünk sem teljesítette mindenütt, mindenben és mindig ez irányú kötelességeit, és így talán látszólag én sem, de a t. képviselő úrtól hazafiságot tanulni még sem fogok. Azok a támadások tehát, melyekben jónak látott engem részesíteni, természetesen nagyon fájnak. Szerettem volna erről hosszabban beszélni és a t. túloldali, különösen felvidéki képviselő urak némely tettére rámutatni. Fájdalom, nem tehetem. És így csakis a t. képviselő úr által a január 29-én előadottakra szorítkozva, méltóztatnak megengedni, hogy az illető passzust felolvassam. A t. képviselő úr a többek közt ezeket mondja (olvassa): »A stubnyai — rektifikálom ezt, mert nem a stubnyai, hanem a szucsányi — választókerületnek egyhangúlag megválasztott képviselője vagyok és nem is azért lettem egyhangúlag megválasztva, mert a néppárt nem akart jelöltet állítani, de mert az ottani választóközönség a néppártot abszolúte nem akarta ott látni se. De arról biztos tudomásom van, — be tudom bizonyítani, — hogy a szucsányi esperes, Paulovics József házánál Zmeskál Zoltán, a néppárt tagja, épen azokkal, kiket az egész Magyarország olyanoknak tart, mint a kik azoknak a törekvéseknek a zászlóvivői, a melyek szerint a pánszlávizmust definiálni méltóztatott többször tanácskozott; ott volt Mudrony, ott volt Hurbán, Pietor, Csajda Dula. (Felkiáltások jobbfelől gyalázat.)* Mindenekelőttrektifikálnom kell t. képviselőtársam állítását, mert azon értekezleten, melyről szólok, nem voltak jelen Hurbán, Csajda és Dula. De igenis ott volt Mudrony, Pietor és Polereezky András. (Felkiáltások a jobboldalon: Elég est) A néppárti iroda az egész vonalon szervezte a néppártot kerületenként. Mint másoknak, úgy nekem is kijutott tizennégy a kerületek közül, melyeket azután én szerveztem. így többek között a nagyon kényes természetű túróczi kerületek is nekem lévén beosztva, a szucsányi értekezletre Rakovszky István t. képviselőtársammal jelentünk meg augusztus 10-én. Az első értekezleten kivíílem és Rakovszky István barátomon kivííl jelen voltak még Paulovics czímzetes kanonok, Cserey Emil, Bátor Mátyás és Hiadlovszky József. Meg vagyok róla győződve, hogy t. képviselőtársam, kivéve tán — ha úgy gondolja — engem, a többit mind tizenhárom próbás hazafinak tartja maga is, mert egyetlen egyre sem lehet ezen irányban a legkisebb botlást is rásütni. Ezen az értekezleten szerveztetett a néppárt a szucsányi kerületben, akkor Paulovics czímzetes kanonok ezt mondta: Én Mártonban lévén, találüoztam Mudronynyal, Pietorral és ezek oda nyilatkoztak, hogy a mennyiben az értekezlet képviselőjelöléssel is foglalkoznék, ők, ha báró Révay Gyula a jelöltséget elfogadná, azon értekezleten, a hol e jelölés határoztatik, szívesen résztvennének. Megbíztuk hát Paulovicsot, hogy beszéljen ezekkel az urakkal, hogy a 23-iki értekezleten nyilatkozhassanak. Ez alkalommal azután meg is jelentek az általam nevezettek, de kijelentették, hogy mivel a tót nemzetiségűek a többi magyarországi nemzetiségekkel szolidaritásban állnak, nélkülök semmiféle programúihoz nem járulhatnak és csakis báró Révay Gyula jelöltetéséhez járulhatnának hozzá. Mi is konstatáltuk, hogy velük szemben nem helyezkedünk politikai álláspontra és kizártnak tartjuk, hogy ez szóba is kerüljön. Erre azután elhatároztatott közakarattal, hogy báró Révay Gyula fel fog szólíttatni a jelöltség elfogadására, de ő azt visszautasította s ennek köszönheti t. képviselőtársam, a mivel eldicsekedett, hogy egyhangúlag választatott meg. Ezek a száraz tények. Gzimborálást, kaczérkodást, paktumot ebben elfogulatlanul ítélő ember nem láthat. Paktumok csak a do ut des alapján képzelhetők, nekünk kellett volna tehát ő nekik konczedálnunk, s viszont ismét nekik velünk szemben engedniük, pedig ilyesmi mindkét részről ki volt zárva, mert a tót nemzetiség azzal, mit mi konczedálhatnánk, nincsen megelégedve, mi pedig viszont többet nem adhatunk. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain) Ezzel, úgy hiszem, igazoltam álláspontomat és megnyugtattam jelen nem lévő t. képviselőtársamat, Polónyi Gézát is, a ki nyomban a képviselő úr után ez ügyben szintén felszólalt. Tudnék én is adatokat felhozni, pedig épületeseket, ha megengedik, melyektől aztán t. képviselőtársamnak és a túloldalnak fog a feje beleszédülni. Elnök: Kérem, tessék a személyes kér-