Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-43

222 43. országos ülés 1897. február 8-án, hétfőn. déshez tartani magát. Itt új adatoknak és vádaskodásoknak nincs helye. Zmeskál Zoltán: Meghajlom az elnök úr figyelmeztetése előtt, de kijelentem, hogy csak azért, mert az elnök úr így kívánja. De hát így nem leszek képes az adatokat semmi képzelhető czímen felhozni, mert ha megtenném, újból az elnök úr azon figyelmeztetését vonnám magamra, hogy ez nem a tárgyhoz tartozik, s így előáll egy circulus vitiosus, a melyben nyargalhatok, de ki nem bontakózhatom soha. (Derültség.) Nem marad tehát más hátra, mint hogy gondoskodjam arról, miszerint a képviselő úr inszinuáczióit úgy a néppárt mint részemről újból is visszautasítva, azt, a mit ma el nem mondhattam, a t. képviselő urak holnap a lapokban olvashassák. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Lehoczky Vilmos : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő úr azt mondja, hogy megrágalmaztam. (Halljuk!) Hát én azt nem tettem; én száraz tényeket (Mozgás a ssélsö baloldalon.) soroltam elő. (Úgy van ! jőbbfelöl. Halljuk!) A száraz tények, melyeket én elősoroltam, csak annyiban változtak most, hogy nem mindazok vettek ez értekezleten részt, a kiket én fölhoztam, de részt vett ott Mudrony és Pietor. Hát én elhiszem azt, a mit a képviselő úr mond, hogy ott paktum ilyen alakban, hogy egymást támogassák, az én tudtommal sem történt; de hát miért jöttek ott össze? (Mozgás a szélső baloldalon.) Én azt tartom, hogy nem egymás szerelmes szemeit kedvéért. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lehoczky Vilmos: . • • Hanem mivel fölemlítette a t. képviselő úr, hogy a nemzetiségiek mit csináltak, hogy ők a passzivitást kimondták, legyen szabad, miután ez evvel a személyes kérdéssel összefügg, pár szóval ezt is megmagyaráznom. A »Narodne Noviny« a választásokat megelőzőleg egy vezérezikkben és quasi egy felkiáltványban figyelmeztette a nemzetiségieket arra, hogy a passzivitást. (Zaj a baloldal hátsó padjain.) a Budapesten tartott nemzetiségi konferenczia alapján megtartják, de azon esetben, hogyha valahol fel fog lépni a néppárt, az ő embereiknek azt ajánlja, hogy a néppártiakra szavazzanak, mert e párt áll az ő álláspontjukhoz legközelebb. (Úgy van! Úgy van! jóbbfelöl.) Ezt akartam megjegyezni; a többire vonatkozólag pedig, miután bekeverte a t. képviselő úr egyúttal egy itt nem lévő személyiségnek, a b. Révay Gyulának igen tisztelt személyiségét: én kijelenthetem, hogy b. Révay Gyula, a ki általam igen tisztelt személyiség, épen azért nem fogadta el ezen jelölést, mert egyrészt néppárti programmal nem akart föllépni, másrészt nem akart föllépni a nemzetiségiek segítségével, hogy ott a vármegyében a magyar elemet megbontsa. (Helyeslés jőbbfelöl.) Zmeskál Zoltán: T. képviselőház! Elnök (csenget): Mit kivan mondani? Zmeskál Zoltán: Csak annyit, a mennyit t. képviselőtársam mondott, eltérve a tárgytól. Elnök: Csak szavai értelmét magyarázhatja. Zmeskál Zoltán: Szavaim értelmének megmagyarázása czéljából kérek szót. A mit a t. képviselő úr b. Révay Gyulára vonatkozólag felemlített, azt tudniillik, hogy miért utasította ő vissza a jelöltséget, arra nézve, ha megbizta öt, ez a kettőjük dolga. Elnök (csenget): Kérem, ez nem tartozik a dologhoz. Zmeskál Zoltán: Bocsánatot kérek, Révay Gyula ide tartozik! (Derültség.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy elvonom a szót, ha nem szorítkozik szavai értelmének helyreállítására és állításának megmagyarázására. Zmeskál Zoltán: Egyszerűen azt jelentem ki, hogy birom b. Révay Gyulának levelét, a melyben egy szóval sem említi azon okozat, a melyeket t. képviselőtársam felhozott, de betegségére hivatkozik. Semmi pánszlávizmusra! Elnök (csenget): Következik a napirend szerint a kereskedelemügyi táreza (írom. 49) tárgyalásának folytatása. Molnár Antal jegyző (ólvasa): Központi igazgatás. Rendes kiadások: XVIII. fejezet, 1. czím. Rendes bevételek: V. fejezet, 1. czím. Kiadás, személyi járandóságok 496.425 frt. Ferlitska Kálmán: T. képviselőház! Valamint többi mélyen tisztelt képviselőtársaim, a házban való felszólalást én sem tekintem végczélnak, hanem egyszerűen eszköznek, a melylyel még korlátolt erők mellett is valamely jó ügynek többé-kevésbbé használni lehet. (Halljuk! Halljuk!) Ne is méltóztassanak tehát bennem szónokát keresni: mert ezen egyéni attribútumra én igényt egyáltalán nem tartok és nem is tarthatok, hanem egyszerűen egy igénytelen embert, az országos képviselőt, a ki képviselői kötelességének korlátolt erők mellett is, úgy a hogy, de lehető jó akarattal eleget tenni igyekszik, (Halljuk! Halljuk! jőbbfelöl.) s ezen irányzat kegyesen leendő méltánylása mellett mély alázattal kérem a t. házat, miszerint csekélységemet elnéző és jóakaratú türelmével egy kevés időre megajándékozni méltóztassék, (Halljuk/ Halljuk!) Mély tisztelettel van szerencsém előrebocsátani, hogy felszólalásomban röviden kiterjeszkedni kívánok a kisipari szövetkezetek és a fegyenezipar kérdésére, valamint az ipartestületek intézményére. Magát a tárgyat és az ezzel kapcsolatos fontosabb kérdéseket magasabb po-