Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-42

218 42. országos illés 1897. február 6-án, szombaton. most már nem a ház határozataiban, hanem a kormány eljárásában fordulnak elő. [Tetszés bálfelől. Zaj a jobbóldalon.) A magam részéről támogatom és pártolom Lukáts Gyula képviselő úr indítványát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gajári Ödön : Szavaim értelmének helyreigazítása és egyúttal személyes megtámadtatás czímén kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Egyenesen annak a kijelentésére szorítkozom, hogy az előttem szólt t. képviselő úr vagy félreértette, vagy félremagyarázta szavaimat A személyes megtámadtatás czímén pedig azért szólalhatok fel, mert gyanusítólag inszinuált. Azonban mindkettőt oly jelentéktelennek tartom, hogy azokat Válaszra érdemesnek nem tekintem, (Helyeslés és tetszés jőbbfelől.) Okoíicsányi László : T. ház! Személyes kérdésben szólalok fel. A t. képviselő úr egyáltalában meg sem jelölte azt, hogy én miben magyaráztam félre az ő szavait és mi tekintetben intéztem vona ö ellene személyes támadást. Én tudtommal ezt felszólalásomban egyáltalában meg nem tettem, szavait, úgy-ahogy megértettem, törekedtem visszaadni, a személyes megtámadásnak pedig ellenében egyáltalában szükségét nem találtam. (Helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senkisem jelentkezik. A vitát bezárom. Kőszeghy Sándor előadó: T. ház! Eltekintve a bizottságnak már kifejtett álláspontjától, egész röviden csak az »ösgzkormány« kifejezésre kivánok nyilatkozni, a mely kifogásolva lett, és a kérvényi bizottságnak e tekintetben eljárására vonatkozólag annyit akarok mondani, hogy ez olyuzus, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Aluzus!) a melyet a kérvényi bizottság huzamosabb időn keresztül folytatott, a t. ellenzék ezen a kifejezésen, ismételten hallva azt az előadói székből, fenn nem akadt. Megengedem, hogy a kifejezés nem helyes, s a bizottság nem íog attól elzárkózni, hogy ezt jövőre ne használja. Csak meg kívántam jegyezni, hogy a bizottságot e tekintetben valami különös mulasztás nem terheli. Elnök: Következik a szavazás. Először a bizottság javaslatát fogom szavazás alá bocsátani, azután az ahoz legközelebb álló javaslatot, Gajári Ödön javaslatát; természetesen, ha ezek egyike sem fogadtatik el, következni fog a Lukáts Gyula képviselő úr indítványa. Még azt is megjegyzem, hogy ha akár a bizottság, akár a Gajári képviselő úr indítványa fogadtatnék el, akkor Lukáts Gyula képviselő úr indítványa elesett. (Felkiáltások balfelöl: Halljuk az indítványókat!) Azonnal felfognak olvastatni; de úgy gondolom, a bizottság indítványa ismeretes: kindatik az összkormánynak. Tessék az indítványokat felolvasni. Lakatos Miklós jegyző (olvassa Gajári Ödön és Lukáts Gyula indítványait). Elnök: Kérem azokat, a kik a bizottság javaslatát elfogadják, álljanak fel. (Felkiáltások: Senki!) Nem fogadtatott el. Kérem azokat, a kik Gajári Ödön indítványát elfogadják, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház Gajári képviselő úr indítványát elfogadta. Ennélfogva Lukáts Gyula indítványa elesett. T. ház! Elérkeztünk a határhoz; a hátralevő kérvények szabály szerint a jövő szombati ülésen fognak tárgyaltatni. Mielőtt az interpelláczióra rátérnénk, Fenyvessy képviselő személyes kérdésben kér szót. (Halljuk! Halljuk!) Fenyvessy Ferencz: T. képviselőház! Személyes kérdésben voltam bátor a t. elnök úrtól szót kérni, a ki a házszabályok alapján volt kegyes azt nekem megengedni. Azon t. képviselőtársaim, a kik a ház tegnapi ülésének végén jelenvoltak, talán pártkülönbség nélkül tanúságul szolgálhatnak arra nézve, hogy az én tegnapi közbeszólásom épúgy, mint az abból egy perezre kifejlődött szóvita minden inkább akart lenni, mint valami borzasztó személyes sértés, vagy Polónyi Géza t. képviselő úr szerint az ő személyét illető súlyos vád és megtámadtatás T. ház I Mi volt az én közbeszólásom ? Midőn Pichler Győző t. képviselőtársam azt állította, hogy itt Budapesten az uzsorások és pénz ágensek, ha bajba kerülnek, elszaladnak egy fiskálishoz, a ki rendezi az ügyeket, ekkor azt szóltam közbe, illetve azt kérdeztem, hogy ki az az ügyvéd, talán Polónyi? Nem lehet tagadni, — s a t. képviselő úr legkevésbbé fogja tagadni, — hogy őt szokták meg leginkább látni ilyen kriminális ügyekben ügy védnek; tehát nem áll az, a mit a t. képviselőtársam rámfogott, hogy én azt állítottam volna, hogy ő az ügyvédje a pénzágenseknek és uzsorásoknak kriminális ügyekben. De ha állítottam volna is, abban sem volna ránézve valami roppant súlyos vád és megtámadtatás, a mint itt egy klasszikus tanura vagyok bátor hivatkozni: magára az igen t. képviselő úrra, a ki ugyancsak mai beszédében azt mondotta, hogy igen tiszteletreméltó férfiak nem látják állásukkal inkompatibilisnek, ha védelmezik az uzsorával vádolt embert, vagy pénzágenst. Én csak arra voltam kíváncsi, hogy Polónyi Géza képviselő úr ezen tiszteletreméltó férfiak közé tartozik-e vagy sem. Most azt állítja, hogy ő nem tartozik ezen tiszteletreméltó férfiak közé. Nagyon szívesen tudomásul veszem. (Derültség jobbfelöl.) De t. képviselőtársam felhasználta az alkalmat, és igazán kissé személyes vádnak jellememezhető megjegyzést tett egy jobb sorsra érdé-