Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-42
42. országos ülés 1897. február 6-án, szombaton. 219 mes szerencsétlen vállalattal szemben, a melynek én voltam a tiszteletbeli igénytelen elnöke, vagy a mint ő magát kifejezte, a pádishaja. Hát hiszen dehogy voltam az, tisztelt képviselő úr. Ha érdemes lett volna, nem maradtam volna egész nyáron odahaza Pápán, hanem itt maradtam volna, talán vele együtt, a Lágymányoson; legfölebb négyszer voltam azon a mulatóhelyen és mert csak négyszer voltam ott, szavamra mondom, most hallottam először, hogy Pain-nek tűzijátéka alkalmával valami sebesülések történtek ott. De hogy jövök én ahhoz, hogy tőlem kérdi a t. képviselő úr, hogy miért nem tett a rendőrség jelentést a lapokban ? Én nem tudom. Ez iránt tessék a rendőrséghez folyamodni. Még azt monja a t. képviselő úr, hogy az én igénytelen közbeszólásom rossz vért csinált a t. kollégáimnál. Nagyon sajnálnám, igazán restelleném, mert ilyen ildomtalannak lenni mégsem akarnék. De itc van egy kasszikus tanú, az Országgyűlési napló, a mely azt mondja a közbeszólásom után: »Derültség jobbfelől.« No hát, t. képviselőház, ha ilyen rossz vért csinálok a barátaimnál, ők sem haragusznak miatta, de ön se haragudjék, t. képviselő úr. (Derültség jobbfelől.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Az elmondottakra személyes kérdés czímén kötelességem és jogom röviden felszólalni. Az én álláspontom az, hogy a parlamentben az egyéni becsületet tréfálkozás tárgyává tenni nem helyes dolog. (Zaj jobbfelől.) A t. képviselő úr hozzá egyenesen intézett felszólításonra a konstantinápolyi kedélyeskedéssel akart kitérni az elől a tény elől, hogy én felszólítottam: bizonyítsa, a mit állított a képviselő úr. Fel kell tennem, hogy akkor, mikor közbeszólását mondotta, az lehetett talán agy inczidentális, talán mondjuk — nem akarom vele sérteni — megfontolás nélkül odavetett közbeszólás, de a midőn másodszor felszólalt, és azt mondta : Mert én egyszerűen azt a praktikus kérdést intéztem hozzá, már mint Pichler képviselő úrhoz, hogy ki volt hát az az ügyvéd, a kihez az ő általa itt felemlített rovott előéletű urak és hölgyek tanácsért folyamodtak, mikor a rendőrség hatalmába kerültek: azzal gyanúsított meg engem a t. képviselő úr ország és világ előtt, hogy uzsorások, pénzágensek, rovott előéletű hölgyek és urak folyamodnak tanácsért hozzám akkor, a mikor a rendőrség karmai közé kerülnek. Erre én nem azt mondtam, mint a t. képviselő úr, a ki most is vicczelődve a tiszteletreméltóság tekintetében akar kivételt statuálni, hanem azt mondottam, hogy a ki parlamentben ily komoly vádat emel, . . Fenyressy Ferencz: Dehogy vád, semmi vád! Polónyi Géza: . • • ha igazmondásának egy csepp erőt vagy súlyt akar tulajdonítani, elő fog állani azzal, hogy legalább egyetlen egy esetet az életből felhozzon; mivel pedig ilyet felhozni a t. képviselő úr nem tudott, sokkal helyesebben leszi, ha Konstantinápolyban marad a moráljával. (Derültség a szélső baloldalon.) Elnök: Következnek az interpellácziók. Horánszky képviselő urat illeti a szó. Horánszky Nándor: T. képviselőház! Mivel az ügy, a melyre vonatkozólag az igen tisztelt miniszterelnök úrhoz interpellácziót szándékoztam intézni, annyira fontos, hogy azt részletesebben ki kell fejtenem, s mivel erre az idő nem elegendő, csak jelezni kívánom azt, hogy ez alkalommal és e perczben az interpellácziótól annál inkább elállhatok, mert a legközelebbi tárcza különben is alkalmat fog nekem szolgáltatni — Fiúménál, —hogy szóljak arról a fontos kérdésről, melyben interpellálni óhajtottam. Ezúttal interpelláczióm megtételétől elállók. Elnök: T ház! A hétfőn délelőtt 10 órakor kezdődő ülés napirendjére a kereskedelmi tárcza költségvetése tűzetik ki, kapcsolatban az aldunai Vaskapu-szabályozás költségelőirányzatával. Elfogadja a ház? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 30 perczkor.) •*»» 28*
