Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-42
42. országos ülés 1897. február 6-án, szombaton. Q\ r ] Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Nézetem szerint el lehetett volna érni azt az eredményt a klotürnek akár ilyen, akár abszolút, akár relatív alakban való behozatala nélkül is, hogy hasonló obstrukezionálig eljárástól a ház tartózkodjék azáltal, ha az akkori kormány ad absurdum viszi az obstrukcziót, ha nem fogadja el azt a módosítványt, hogy a törvényből kétszakaszos törvény legyen és teljes konzequencziával kitartva, 1892. szeptember 26-ig, vagyis azon napig, a míg az országgyűlés együtt lehetett volna, folytatja a tárgyalást. (Helyeslés a jobbóldalon. Ellenmondások a baloldalon.) Meg vagyok arról győződve, hogy ha az akkori kormány így jár el, az ország lakossága nem úgy, mint a hogy ez e szerény kérvényben ki van fejezve, hanem az akkori új választások alkalmával egyhangúlag, egyértelmtíleg nyilatkozott volna, és azon urakból, a kik az obstrukezió mellett küzdöttek, még csak hírmondót sem küldött volna a házba. (Igaz! Úgy vm! a jobboldalon. Zaj és ellenmondás a báloldalon. Elnök csenget.) Minthogy pedig nem fog egyhamar szükséges lenni az, hogy ennek a kérdésnek abszolút szükségéről beszéljünk: épen azért az én korábbi felszólalásomnak az volt a czélja, hogy jelezzem, hogy én távol állok attól, hogy a municzipiumoknak kérvényezési jogát bárminemű közkérdésekre nézve korlátolni akarnám, mert én azt korlátlanul kívánom fentartani. Ajánlom elfogadásra a kérvényi bizottság javaslatát. (Helyeslés a jobboldalon.) Okolicsányi László : T. ház ! Tökéletesen egyetértek a belügyminiszter úrral abban, hogy a kérvényezési joga a törvényhatóságoknál az egyik kérdésre épúgy, mint a másik kérdésre kiterjed. Ez nem is képezheti itt vita tárgyát, de én úgy látom, hogy annak, hogy közöttünk nézeteltérések vannak, talán a legfőbb oka az, hogy ezen kérdést is pártszempontból méltóztatik felfogni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Látom ennek megnyilatkozását különösen Gajári Ödön t. képviselőtársam felszólalásában, a ki azt mondotta, hogy íme egyes egyének vagy pártok érdekeikbe ütközőnek tartják a kérvény tartalmát. Engedelmet kérek, ez a kérvény, a mely a személyes szabadság ellen elvi támadást tartalmaz, nem sérti sem az egyéneknek, sem egyes pártoknak az érdekeit, hanem az egy általános nemzeti, nagyalkotmányos érdeket támad meg, melyért egy időben az egész nemzet és a magyar törvényhatóságok a legnagyobb önfeláldozással és a legnagyobb hazafias kitartással küzdöttek. {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mikor tehát azt látjuk, hogy a magyar törvényhatóságoktól ily tartalmú kérvény kerül fel az országgyűlés elé, akkor lehetetlen nem kéKÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. ni. KÖTET. telkednünk abban, hogy ezek a kérvények azon törvényhatóságok szabad, független elemeinek meggyőződését fejeznék ki. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A belügyminiszter úr rá mutatott a forrásra és megnevezte azt az időt, a mikor állítólag visszaélések történtek a szólásszabadsággal, a mikor megakadályozta az ellenzék a közigazgatás államosítását. Mi igen jól tudjuk ennélfogva, hogy azt az időt követő hónapokban és években a klotür igen gyakran és mindenféle alakban fel volt vetve fenyegetésképen ; hogy akkoriban a kormány komolyan foglalkozott azon Szándékkal, hogy a szólásszabadságot korlátozni fogja, de nem mert egy ily nagy alkotmányos joghoz elhamarkodva hozzányúlni, hanem elő akarta magának készíteni a talajt és a magyar közéletből, a magyar törvényhatóságok életéből akar teremteni példákat, a melyekre rámutathasson, hogy íme a közvélemény kívánja a korlátozást. Ekkor jöttek az ilyen tartalmú kérvények a képviselőház elé és az első, ha jól emlékszem, Sopron város kérvénye volt. T. ház! Hogyha ezek a kérvények ilyen származásúak, akkor nagyon természetesnek találom, hogy Gajári Ödön képviselő úr óvakodni akar attól, hogy ezek a törvrnyhatóságok esetleg stigmatizálva érezhessék magukat a képviselőház határozata által. Azt kérdem, hogy ha Lukáts Gyula képviselőtársamnak az indítványát elfogadni méltóztatnak s a kérvényt annak tartalma s irányzatánál fogva irattárba helyezzük, vájjon stigmatizálás-e az, mikor sokkal nagyobb fontosságú kérvényeket is helyeztünk már irattárba a képviselőház határozatából? De, t. ház, Pulszky Ágost t. képviselő úr azt mondotta, hogy volt idő a magyar parlament életében, mikor az ország szabadságát csaknem veszélyeztető mértékben történtek visszaélések a szólás-szabads íg ellen. Határozottan ki merem jelenteni, hogy a szólás-szabadsággal való viszszaélések által az ország szabadságát annyira nem lehet veszélyeztetni, mint a mennyire a kormány és a kormánypártnak az eljárása veszélyeztette a szólás szabadságát. (Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha pedig a t. miniszter úr arra hivatkozik, hogy milyen furcsa, nevetséges helyzetek állottak elő a múlt országgyűlésen, igaz, hogy nem valami gyakran, mindössze két esetre hivatkozott: hát én azt hiszem, t. ház, nem annyira a ház szabályai az oka annak, hanem — mint annak idején mindnyájan igen határozottan megmondottuk — ki a házszabályok kezelésére hivatva volt, a képviselőház akkori elnöke. (Mozgás johbfélől.) A képviselőház akkori elnöke, a ki most a kormányelnöki széket foglalja el; s meglehet, hogy oly szomorú, talán nevetséges és ahhoz hasonló botrányos esetek 28
