Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-42

204 42. országos ülés 1897. február 6-án, szombatoa. tették, akkor legyen e nemzetben ma is annyi kegyelet, és annyi hazafiság és kötelességtudás, hogy hozzájáruljon egy egyszerű törvénynyel ennek további fejlesztéséhez. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Ezen mulasztásokkal, a melyek itt történnek, igen tisztelt kultuszminiszter úr, évenkjnt több, mint 40.000 forintnyi kárt teszünk mi a múzeumon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tovább illusztrálom; 1892 —93-ban újból felszólaltam; akkor más kellemetlen mozzanatok mutatkoztak a múzeum kezelése körííl, a melyeket akkor Várady Károly t. képviselőtársam itt a házban szellőztetett. Az én akkor (Halljuk! Halljuk!) — nem arra vonatkozólag — tartott hosszabb beszédem az előadásom végén beadott két indítványban kulminált: az egyik egy ellenőrző-bizottság felállítására vonatkozott a múzeumok kezelése körííl; (Helyeslés a szélső baloldalon.) a másik ezen törvény megalkotását czélozta, a melyet most újból a házba beadtam, és a mely nélkül nem képzelhető, hogy a Széchenyi által alapított könyvtár helyesen és tökéletesen fejlesztessék. Csáky Albin gróf az akkori kultuszminiszter úr 1893. május 24-ikén a következő szavakkal felelt (olvassa): »A mi magukat az indítványokat illeti, Zichy Jenő gróf úrnak első indítványát, hogy miután a köteles példányokról szóló 48-as törvény nem felel meg rendeltetésének s miután az általam e tekintetben kibocsátott rendelkezések nem vezettek czélhoz, utasíttassák a közoktatási miniszter, bogy ez újabb törvényjavaslattal forduljon a törvényhozáshoz, igen szívesen és készségesen elfogadom. (Élénk helyeslés.) Magam győződtem meg, hogy a törvény nem felel meg czéljának és nem volt módomban saját rendelkezéseim által sem eléggé biztosítani a törvény rendelkezését, tehát nincs más mód, mint újabb, megfelelő, czélszerü törvényt alkotni. (Helyeslés.) A másik indítvány abból áll, hogy állandó bizottság küldessék ki. Volt szerencsém ráutalni, hogy ez nem az a bizottság, melyet Várady Károly t. képviselő úr értett, nem vizsgáló, de ellenőrző, javaslattevő bizottság. (Úgy van!) Miután eddig is egy ily bizottság működött, habár csak ideiglenes jelleggel, készségesen fogok eljárni oly értelemben, hogy az ideiglenesen működő bizottság helyébe egy állandó bizottság állíttassék. (Helyeslés.) Erre a ház akkori t. elnöke, a jelenlegi miniszterelnök úr kimondotta, hogy (olvassa): »Miután a miniszter úr is hozzájárult Zichy Jenő gróf két indítványához és azok különben sem támadtattak meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy azok elfogadtatnak. (Helyeslés.)* (Halljuk! Halljuk!) Ez 1893. márczius 14-én volt. Abban az esztendőben két budgetet tárgyaltunk; 1893. deczember 14-én újból budgettárgyalás volt, addig e dologban nem történt semmi, Én akkor újból sürgetvén a dolgot, a ház elé terjesztettem akkor ezen törvényjavaslatot; itt van ugyanaz szórói-szóra, igenis ugyanaz, a melyet most beadtam. Ez november 20-án 1893-ban történt és kértem újból a t. házat, hogy annak fontosságától áthatva fogadja el. Erre azután Csáky Albin gróf miniszter úr ismét válaszolt. Én, tudniillik úgy indokoltam, hogy beadom magam a törvényjavaslatot, mert akkor kilátásban volt, hogy ő egészségi szempontból talán megválik helyétől, nehogy esetleg ismét változás állván be, ez megint elodáztássék. Csáky Albin gróf azt felelte (olvassa): »Részemről tehát abszolúte nem merülhet fel észrevétel abban a tekintetben, hogy a bemutatott javaslat tárgyalásra is kitfízessék. (Elénk helyeslés.) Minthogy azonban én magam is kidolgoztam egy hasonló törvényjavaslatot s minthogy javaslatom sok tekintetben, sőt a leglényegesebb kérdésekben eltér azon javaslat tartalmától, a melyet Zichy Jenő gróf adott be: azért már előre is azon óhajomnak, kívánságomnak és kérésemnek adok kifejezést, hogy ez a két javaslat a közoktatási bizottság által együttesen tárgyaltassék.« Ez 1893. deczember 14-én volt. Rövid idővel rá (Halljuk! Halljuk!) a miniszter úr elhagyta helyét, jött Eötvös Loránd báró, a halhatatlan Eötvös József báró fia. Tájékozni kívántam magamat, hogy ő milyen állást foglal el ezen kétrendbeli indítványommal szemben, interpelláltam és azt a választ kaptam tőle, hogy ő a javaslatot teljesen szükségesnek tartja és mindent el fog követni, hogy minél hamarább megvalósuljon, mert tudja, hogy milyen nagy kár származott a múzeumra. Újból elmúlt egy esztendő és elment egy miniszter is. Egy új miniszter jött helyére. Az első kérdés volt, a mit hozzá intéztem interpeliáczió formájában a budget-tárgyalás alkalmával, hogy mi lesz a törvényjavaslattal; ez nem olyan nagy dolog, gyorsan meg lehet azt csinálni; én egy nap alatt készítettem el. (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Úgy látszik, a minisztériumban lassan dolgoznak. Erre akkor a miniszter úr azt felelte, hogy az ellenőrző bizottság azt bizony nem fogja elfogadni, hanem a másikat igenis elfogadja, tudniillik a törvényjavaslatot. Az eredmény ugyanegy volt mindkettőre nézve, mert egyikből sem lett semmi. Tavaly augusztusban újból kérdést intéztem a miniszter úrhoz, miután az hangzott minden oldalról, hogy az országgyűlés fel lesz oszlatva, hogy hát ebből a törvényjavaslatból nem lesz-e törvény ? Minthogy abban a meggyőződésben éltem, hogy talán az új házba