Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-42

42. országos ülés 1897. február 6-á.n, szombaton. 205 nem juthatok be, mondom, a bezárás előtt tehát azt a kérdést intéztem a miniszter úrhoz, augusztus hóban volt ez, kérdeztem, hogy mi lesz hát ezzel a törvényjavaslattal? Hisz mindennap pótolhatlan a veszteség a múzeumra nézve. A miniszter úr azt felelte reá, hogy hiszen talán arról, hogy feloszlatják, nincsen is szó; különben a lehető legrövidebb idő alatt beterjeszti ő is a törvényjavaslatát, hiszen munka alatt van. Bizony lassan dolgoznak abban a minisztériumban. Ez augusztusban volt, és ma februárban vagyunk és mégsem hallunk semmitsem a javaslatról. (Félkiáltások a szélső baloldalon: Sok dolga van! A választásokkal volt elfoglalva !) A kultuszminiszter úrnak semmi dolga a választásokkal. Sajnálom, hogy ezen kétrendbeli indítványomat nem létesítette már a ház, talán a miniszter úr is sajnálja a felelősség szempontjából és a muzeális kérdések körííl történtek szempontiából. Ezek különben nem tartoznak ide; talán később napirendre kerülhetnek. De most kérem a t. miniszter urat, tartsa kötelességének, hogy ezen hét éven át halasztott mulasztást mihamarabb helyrehozza. A t. házat pedig felkérem, hogy legyen áthatva attól a meggyőződéstől, hogy itt nem pártszempontról, itt kulturális intézményről van szó, nemzeti történetünk kincséről, a jelen történetének nyomairól, miket ha most el fogunk veszteni, vissza nem szerezhetünk többé soha. (Helyeslés a bal- és szélső' baloldalon.) Úgy mint az előbbi képviselőház két izben fogadta el indítványomat, fogadják el most önök is javaslatomat, melyet ha elejtenek, gondolják meg, mit követnek el a kultúra és nemzeti intézményünk ellen, mely örök szégyenfolt fog maradni a képviselőházon. Ajánlom javaslatom elfogadását. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Mindenekelőtt gróf Zichy Jenő t. képviselő úr indokolásának azon második részével kívánok foglalkozni, mely tulajdonképen ma napirendre kitűzve nincs, de a melyet a t. képviselő úrnak fel méltóztatott hozni, tudniillik a múzeumokat ellenőrző bizottságra vonatkozólag, mintha e tekintetben semmisem történt volna, sőt hogy talán úgy is nyilatkoztam volna egyik beszédemben, hogy indítványának ezt a részét nem fogadtam el, hanem másik indítványát, mely a köteles példányokról szól, elfogadom. Gondolom, tudomással bír arról az igen tisztelt képviselő úr, — mert hiszen hozzá is elküldtem, — hogy a múzeum ellenőrzésére vonatkozólag két szabályzat-tervezetet dolgoztattam ki, melyre az ő szakértői véleményét kikértem, valamint tudja azt itt a képviselőháznak több tagja, a kik már véleményüket is beadták a napokban. De én igenis több felszólalásomban czélszeríííiek jelentettem ki az ellenőrző bizottság felállítását és erre nézve meg is tettem az intézkedéseket. Mondom, két szabályzat-tervezetet dolgoztattam ki. (Egy hang a szélső báloldalon: De az csak tervezet!) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, majd megmagyarázza szavait a miniszter úr. Wlassics Gyula vallás és közoktatás Ügyi miniszter: Engedjen meg a képviselő úr, én mindenekelőtt tervezetet szoktam készíttetni, azután a tervezetet szakértőkkel is megbeszélem, mert respektálom a szakértők véleményét, sőt azt is szeretem, ha a közvélemény is előbb hozzászólhat tervezetemhez, és méltóztassék elhinni, hogy elhamarkodott törvényjavaslatokkal a ház elé jönni semmiesetre sem helyes kormányzati politika. (Helyeslés jobbfelölj Azt voltam bátor tehát jelezni, hogy az ellenőrző bizottság kérdésében igenis dolgoztunk és remélem, hogy rövid idő alatt az ellenőrző bizottságot is, szabályrendeletek alapján, életbe fogom léptetni. (Helyeslés és tetszés.) A mi a köteles példányokra vonatkozó indítványt, tehát a napirenden levő tárgyat illeti, természetes, hogy én ezt az egész indítványt és törvényjavaslatot elvileg ugyan helyeslem, de szükséges, hogy tájékoztassam a házat az egész kérdésről, a mennyiben a benyújtott törvényjavaslat csak a kérdés egy sarkáról szól. (Halljuk.') Az igen t. képviselő úr hozzám" 1896. évi május 30-kán interpellácziót intézett és erre én azután azt válaszoltam, — elmondom az egész kérdésnek történetét, — hogy a mennyiben oly érettnek látom a dolgot, hogy a teljes felelősséget elvállalhatom a törvényjavaslatért, mindenesetre a legrövidebb idő alatt igyekszem a t. háznak az előterjesztést megtenni. Gr. Zichy Jenő: Augusztusban volt! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Még előbb volt. Erre azt méltóztatott válaszolni, hogy: Engem teljesen megnyugtat a miniszter válasza és azt köszönettel tudomásul veszem. Ezen időpontig tehát fel méltóztatik engem menteni a mulasztás hangoztatott vádja alól, mert hiszen köszönettel tudomásul vette a válaszomat. Már most az a kérdés, hogy ettől az interpellácziótól eltelt idő alatt miért nem adtam be a törvényjavaslatot. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy az igen tisztelt képviselő úr benyújtott törvényjavaslatát már gróf Csáky Albin és báró Eötvös Loránd igen tisztelt hivatalbeli elődjeim éss én is hivatkozott felszólalásomban szűkkeretíínek tartottuk, a mennyiben ez a törvényjavaslat, mely — a mint összehasonlítottam — szórólszóra megegyezik az 1893-iki javaslattal, csak a múzeumi könyvtárnak beszolgáltatandó kötelespéldányokról szól. Nem is szólok a javaslat