Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-42

200 42. orczágos ülés 1897. február 6-án, szombaton. egyezni látszanak, hogy a választók csakugyan a szegénység miatt fogynak. De a ki hallgat, csak látszik beleegyezni, az még nem nyilatkozott Lehet, hogy hallgatásának más az oka; lehet, hogy csak nem tartja czélszerünek a nyilatkozást. S ha veszem még azt is, hogy ugyanakkor a pénzügyminiszter úr Helfy t. képviselő úrral 8 azokkal szemben, a kik a budgetben plu«z helyett több millióra rugó deficzitet láttak, azt állította, hogy ő egész jó lélekkel még 20 millióval magasabbra emelhette volna a bevételeket: akkor azt kell hinnem, hogy azért hallgattak, mert ezt az állításomat nem fogadhatták el. De ha nem az ország szegényedése miatt csökkent a választók száma, akkor más okának kell lenni. Keressük hát ez okot. Csökkent igenis pártpolitikai tekintetből; mert épen az ellenzéki vármegyékben a választók ezrei nem vétettek fel a jegyzékbe. Nem tagadom el az összeíró küldöttségektől a jóhiszeműséget; de lehetséges, hogy a vonatkozó törvények hiányosságánál fogva egyeseket a választók névjegyzékéből mégis kihagynak, vagy pedig azért hagynak ki, mert a vonatkozó törvényeket rosszul magyarázzák, Legyen szabad erre nézve saját tapasztalataimra hivatkoznom, melyeket a dunapataji kerületben szereztem, a hol illetőségem is van, és a hol régóta figyelemmel kiférem a közügyeket. Ott a választók tömeges kihagyása vagy felvétele nem a legújabb keletű dolog; dívott az már azelőtt is, mielőtt még a néppárti ellenzékről szó lett volna. így például van ott egy község, Foktő 3600 lakossal; itt 1892-ben közel 600 választó volt, 1893-ban már a választók száma leapadt 250 egynéhányra és azóta a számot semmiféle módon emelni nem lehetett; pedi^ 1895 ben megkisérlettlik, hogy 100 választó polgárt választó jogához juttassunk, a kik meggyőződésem szerint, a törvény érielmében csakugyan felveendők lettek volna. Akkor is csak 350-en lettek volna a választók, a mi még mindig messze lett volna attól a számtól, amennyi volt 1892-ben. El lehet képzelni, hogy a választóknak ilyen nagy mértékben való felvétele vagy kihagyása milyen károsan hat erkölcsi tekintetben a polgárokra; mert azok nem nyugosznak abba bele, hogy most felvették, máskor pedig kihagyták őket, hanem igen helyesen az okát is keresik ennek, a legtöbb esetben pedig azt a pártpolitikában találják. Ha pedig a népben meggyökerezik az a meggyőződés, hogy a választójog gyakorolhatása ahhoz a feltételhez vau kötve, hogy az uralmon levő párttal tartson, ellenkező esetben pedig választói jog nincsen, akkor erkölcsileg lesülyed a nép; de lesül) ed a kormánynak tekintélye is a nép szeme előtt. Azt pedig felsőbb érdekek kívánják, hogy a kormánynak, a hatalomnak meglegyen a maga erkölcsi tekintélye a nép előtt. Ebből a szempontból is tehát nagy gondot kell fordítani a választók helyes és igazságos összeírására. Ugyanezen kerületben, a központban, Dunapatajon, a melynek alig 6000 lakosa van, a múlt évben közel 800 választó volt, az idén pedig ez a szám leapadt majdnem a felére. Ebből kitűnik, hogy vagy a múltban, vagy a jelen évben volt az összeírás hibás és igazságtalan. Sőt megtörtént abban a kerületben az a furcsaság is, hogy az egyik községben négy forint két krajczár az adóalap, a czenzus, a közvetlen szomszédos községben 9—10—11 forint az. Mi ennek az oka? Mert az egyik községben, épen az említettem Dunapatajon, azelőtt az úrbéri értelemben vett negyed-telek után járó legelőilleték adóját nem számították az adóhoz, nem képezte a czenzust és pedig igen helyesen, mert az 1836 : V. törvényczikk nyíltan azt mondja, hogy a legelőilleték nem képezi járulékát, illetőleg kiegészítő részét a teleknek. A szomszédos községekben azonban, ugyanazon kerületben, felveszik az egynegyed telek után kiosztott legelő-illeték adóját, a mely sokszor magasabbra rúg, annak jó minősége miatt, mint a negyed-teleknek adója. Innen van a roppant eltérés, hogy ugyanazon kerületben ugyanoly minőségű határok mellett egyik kerületben már négy forint után, a másik községben pedig 9 — 10 —11 —12 forint egyenes adó után lehet csak valaki választó. T. ház! Nem is bizonyítgatom, mert nem szükséges bővebben bizonyítgatni, hogy ez így nem jól van. Hiszen tudom, hogy — bár nem voltam e ház tagja, de tárgyalásait figyelemmel kisértem — a múltban is, de különösen a múlt esztendőben ez a kérdés beható megbeszélés tárgyát képezte; tudom, hogy a választások tisztasága érdekében a ház törvényjavaslatot is tárgyalt; tudom, hogy indítványozva is volt, hogy ezek a hibák, a törvények hiányai, a miknek következtében visszaélések is követtettek el és követtetnek el, új törvény által megakadályoztassanak. Tudom, hogy nemcsak a választók jegyzékének kiigazításában sok a hiba, sok a kívánni való, hanem például a választókerületek kikerekítése, azoknak egyenlősítése, a székhelyeknek kellő elhelyezése, a czenzusnak egyenlősítése tekintetében sok a kívánni való. Mindezekkel azonban most nem kívánok foglalkozni; nem kívánok pedig azért, mert tudom, hogy az igen tisztelt kormány a legközelebbi időben nem lesz abban a helyzetben, hogy a választási törvények kellő módosítása tárgyában javaslattal álljon elő, mivel a legközelebbi jövőben más egyéb, halaszthatatlan dologgal lesz elfoglalva. Azonban mivel ezen kérdés lehető javítása igen