Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-42

42. országos ülés 1897. február 6-án, szombaton. 201 fontos, annyit kérek és annyit kívánok csak a t. belügyminiszter úrtól, a mennyi az ő jóakaratától ez idő szerint is kitelhetik, hogy tudniillik méltóztassék a törvényhatóságokat arra kötelezni, hogy a létező törvényeket szigorúan megtartsák (Igaz! Úgy van! a báloldalon) és az összeíró küldöttségek, a melyek, megengedem, sőt tudom, sok esetben egészen jóhiszeműen járnak el, de minden jóhiszeműség daczára is igen sok polgárt akaratlanul is megfosztanak választói joguktól, tehát hogy ily jogmegfosztások elő ne fordulhassanak, méltóztassék egy megfelelő utasítást kidolgoztatni, a melyből az illetők eligazodhatnak ezen fontos teendő elintézése közben. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Még egy pár szót kívánok arra nézve mondani, hogy milyen helytelen, czélszerűtlen dolog az, hogy a központ által már megállapított névjegyzék jixlius 5-ike és 15-ike közt van kitéve a községházakban közszemlére. Ezen tíz nap alatt van módjában a választó-polgárnak utánanézni, vájjon fel van e a jegyzékbe véve, vagy sem, van-e felvéve olyan, a kinek nincs jogosultsága, nincs-e kihagyva olyan, a kinek van jogosultsága? Méltóztatnak tudni, t. ház, hogy épen ez az időszak az, a melyben az ország lakosságának túlnyomó része, a gazdálkodó nép, annyira el van foglalva hajnaltól késő estig, hogy egyáltalán nem ér rá annak utána nézni, vájjon fel van-e véve a választók jegyzékébe vagy pedig nincs? Azért ily irányban intézkedni igen kívánatos volna és pedig mielőbb, mert különben az ország választóinak túlnyomó részére választójoguknak ellenőrzése tisztán illuzóriussá van téve. Hogy ez így van, mondhatom tapasztalásból, mert megkisérlettük 1895-ben benézni a közszemlére kitett választási jegyzékbe és mivel abban tömérdek hibát tapasztaltunk a nevek helytelen beirása, a kor helytelen bevezetése következtében, megkisérlettük reklamáczió útján a helyreigazítást. Ez bizony roppant fáradság volt, a mennyiben a közvetlen érdekeltek jó része nem is folyt be, mert a mondottam okokból nem is lehettek a mezei munkával foglalkozók abban a helyzetben, hogy közreműködjenek. Összefogtak a lelkipásztorok és ismerve jól a híveiket, helyreigazították a korbeli és névbeli tévedéseket, de mivel száz és száz ilyen eset volt, el lehet képzelni, hogy milyen roppant fáradsággal járt az. Bizony már a múlt évben elment az ilyen munkától az illetőknek minden kedve. Még valamit akarok ez irányban mondani, a mi több választónak érinti a jogát. Történt ugyanakkor az is, hogy némelyek nem lévén felvéve a választók jegyzékébe, a lelkészek, tanítók voltak azok, — tehát az intelligencziához tartozók — a kik utána néztek, be vannak-e KÉPVH. NAPLÓ. 1396—1901. III. KÖTET. a jegyzékbe véve. Bementek a községházára, tudakozódtak, mi lenne a teendő, hogy a választók jegyzékébe felvétessenek, a honnan, szeretem hinni, csak tévedésből lettek kihagyva. Azt a felvilágosítást nyerték, hogy felesleges azért fáradozni, hiszen más esztendőkben is úgy történt, hogy az elöljáróság az ilyesmit tudomásul vette, felterjesztette a központi választmányhoz és a kiigazítás megtörtént. Az illetők belenyugodtak ebbe, az eredmény azonban az volt, hogy a központi választmány, hivatkozván a törvény szakaszára, a mely megköveteli, hogy azon reklamáczió írásban intéztessék hozzá, kérelmükkel őket elutasította. Nem mondom, hogy rosszhiszeműíeg járt el az elöljáróság, sőt tudatában vagyok annak, hogy az elöljáróság jóhiszemtíleg utasította őket arra, hogy nyugodtan elmehetnek, az elöljáróság tudomásul vette a panaszokat és azok orvosoltatni is fognak. Miért tette ezt az elöljáróság? Azért, mert a korábbi években, kétségtelen, a központi választmány megelégedett azzal, ha az elöljáróság megtette a feljelentést és annak alapján a helyesbítéseket is megtette; az utóbbi időben azonban a pártoskodás inkább kiélesedvén, a központi választmány már nem tette meg azt, a mit a korábbi években szívesen megtett. Tehát ezek, az általam felemlített esetek is azt bizonyítják, hogy addig is, míg az igen tisztelt kormány abban a helyzetben lesz, hogy a választásokra vonatkozó egész törvényjavaslatot terjeszszen a háznak elő, szükséges, hogy a t. belügyminiszter úr szíveskedjék legalább olyan kimerítő utasítást készíteni vagy készíttetni, a melynek átolvasása után a választói jegyzéknek előállításával, kiigazításával megbízottak eligazodni tudjanak és annak alapján jóhiszemuleg járhassanak el igen fontos tisztükben. Csak ennyit kívántam ez alkalommal a t. kormány figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Kivan még valaki szólani a tételhez? Ha senki, a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Csak nagyon röviden kívánok az előttem szólott t. képviselő úr felszólalására nyilatkozni. Azt, hogy a törvény értelmében a kormány mindent megtesz, hogy a jelenleg életben lévő 1874: XXXIV. törvényczikk által elrendelt állandó névjegyzékek minél szabatosabban és minél pontosabban állíttassanak elő, azt azzal igazolhatom, hogy az a rendelet, a melyet a működés megkezdésének idején a belügyminisztérium kibocsát, olyan szabatos és részletes utasításokat ír elö úgy a választmánynak, mint az önkormányzati közegeknek, hogy e tekintetben részletesebb vagy szabatosabb instrukcziót kiadni, azt hiszem, hogy teljes lehetetlenség. De nem csak ezt teszi a belügyminisztérium, hanem min-