Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-42

42. országos ülés 1897. február 6-án, szombaton. 199 Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): A magyarországi tűzoltó-szövetkezet segélyezésére s a kiküldendő biztosok költségeinek fedezésére 2000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa),- A budapesti első gyermekmenhely-egylet segélyezésére 3000 forint. Elnök : Megszavaztatik. Lehoczky Tilmos jegyző (olvassa): A budapesti önkéntes mentő-egyesület segélyezésére 6000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvass*); A fehérkei eszt-egyesület segélyezésére 5000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): A budapesti szünidei gyermektelep-egyesület segélyezésére 1000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): A budapesti általános poliklinikai egyesület segélyezésére 1000 forint. Elnök : Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Általános közigazgatási kiadások és bevételek. Rendes kiadások: XVI. fejezet., 10. ezím. Eendes bevételek: III. fejezet., 5. ezím kiadás. Hivatalos lap költsége 8800 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Országos törvények és rendeletek tárának költsége 40.908 forint, Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Távirati kiadások 25.000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa).- Útlevelek kiállításával járó költségek 5660 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Előre nem látható költségek 6000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Karhatalmi költségek 5000 forint. Elnök: Megszavaztatik. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Országgyűlési képviselők választása és a választók névjegyzékének kiigazítása alkalmával felmerülő költségekre 2500 forint. Lakatos Miklós jegyző: Mócsy Antal! Mócsy Antal: T. ház! Minden czélíudatos és szabadságszerető polgár a választói jogot kétségkívül féltett és drága kincsnek tekinti, mert ebben látja mintegy ellenértékét, legalább jói-észben és kell is látnia ama szolgáltatásoknak, melyek az állam részéről tőle kívántatnak és reá sokszor súlyosan hatnak. Úgy az államnak, mint a társadalomnak legfelsőbb érdekei kívánják, hogy a választások lehetőleg tiszták legyenek. Tiszták lesznek, ha a választás körűi eljárók becsületesen, törvényszerűen járnak el tisztükben és tiszták lesznek akkor, hogy ha a választói jegyzékek helyesen, törvényszerűen, igazságosan vannak összeállítva, ez képezvén a lehető tiszta választások igazi alapját. A lefolyt viták alkalmával több oldalról hosszasan volt szó a választásokról s azoknak mikénti lefolyásáról. Itt-ott érintve volt a választók névjegyzékének mikénti összeállítása is, azonban ezen igen-igen fontos dologról csak mellékesen szólt egyik-másik vitatko/.ó. Tekintve a kérdésnek felette nagy fontosságát, azt hiszem, helyesen cselekszem, hogy ha némely fontosabb dologra rámutatni bátorkodom. Előre is kijelentem, hogy nem kívánok vádaskodni és szemrehányásokat tenni, bár országszerte tagadhatatlan tény az, hogy e tekintetben sok visszaélés követtetett el s így helyén való lenne a legerősebb kritika is. Azonhan az tény, hogy a vonatkozó törvények is e tekintetben hiányosak lévén, lehetséges és sokszor megtörtént, meg fog ezután is történni, hogy a választók jegyzékének kiigazításával megbízott bizottságok tagjai jóhiszemű eljárás mellett is sok tévedésnek eshetnek áldozatul. Köztudomású dolog, hogy hazánkban a választók évről-évre fogynak, a helyett, hogy szaporodnának, i 895-től 1896-ra a fogyatkozás kerekszámbari 5500-ra rúgott, annak daczára, hogy a városokban a választók száma 4500-al emelkedett, tehát 10.000-nyi fogyatkozás esett a községekre, a falukra. Ezen 10.000-nek kétharmadrésze — 6300 és egynéhány — csupäu háromvármegyeterüleiére esik; Pozsony-, Nyitraés Trenesénmegyére Tudvalevő dolog, hogy ezen vármegyék az utóbbi időben különösen néppárti ellenzéki szellemben mintegy átalakultak, s így fenforog az a gyanú, hogy a választói jogtól való ily tömeges megfosztás párfctekiníetből történt. Nagyon éidekes e tekintetben Trencsénmegye csaczai kerülete, a hol a választók 1896-tól 1897-re csaknem meg lettek felezve. Mert míg tavaly 1619 választó volt, erre az évre alig 900 van. Felsorolhatnám, hogy az egyes községekben a választók mily mértékben lettek elütve joguktól a helytelen összeírás miatt, de ezt feleslegesnek tartom, azt azonban nem tartom feleslegesnek, hogy e kérdéssel kissé foglalkozzunk. A költségvetés általános tárgyalása alkalmával a választók fogyását az ország szegényedésével hoztam összeköttetésbe. Akkor sem az előadó, sem a pénzügyminiszter úr s általában senki a túloldalról nem foglalkozott e dologgal. Azt mondhatná az ember, hallgattak, tehát bele-