Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-42

194 42. orsz&gos ülés 1897. február 6-an, szombaton. Elnök: Akkor tessék szólani. Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Rendkívül sajnálom, hogy most újból azzal a bevezetéssel vagyok kénytelen a t. képviselőházhoz fordulni, hogy személyes okok is kényszerítenek arra, hogy rövid időre a t. ház szíves figyelmét igénybe vegyem. Nem tettein ezt napirend előtti felszólalás alakjában azért, mert illedelmesnek tartottam várni, hogy az a képviselő úr, ki engem tegnap egy nagyon furcsa támadásban részesített, legalább jelen lesz. Mielőtt erre a dologra rátérek, magára az ügy érdemére és a kérdés alatt levő tételre vonatkozólag nem tehetek egyebet, mint hogy egész tiszteletteljesen szives figyelmébe ajánljam a t. képviselőháznak és a kormánynak azt a felszólalást és azokat az érveket, melyeket Radocza János t. képviselőtársam e tárgyban elmondott. A magara részéről a fővárosi rendőrség rendkívüli költségszaporulatánál csak mint argumentumot hozom fel azt, hogy már akkor, mikor a főváros autonóm jogait a rendőrség tekintetében részben az államra ruházta át és az Önkormányzat jogáról letett magasabb államérdekek szempontjából, erős aggodalmak voltak az iránt, helyesen cselekszik-e a főváros, midőn törvényadta, ilyen fontos jogáról lemond. Azóta a tények igazolták, hogy ez az állami rendőrség, a melynek a fővárosi czíme csak azért van meg, hogy az eredetileg 3 és 5 százezer között váltakozó költségben ma már 800.000 forinttal particzipáljon. Egyébként pedig s ezt akarom különösen a t. belügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani, a rendőrség annyira nem fővárosi, hogy ha a rendőrségi szolgálatnál valaki qualifikáczió gyanánt azt is felemlíti, hogy fővárosi ember, talán épen azért nem alkalmazzák. Méltóztassék megnézni az egész rendőrségi személyzetet, annak összes funkezionáriusai, különösen pedig kolonnáris állásúak, mind más megyebeli és az ország különböző vidékekről származó ember. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy nem lehet ez is jó, de mégis, ha valamely rendőrségnél, különösen egy fővárosi rendőrségnél talán nem mellékes dolog, hogy valaki az illető fővárosnak helyi viszonyait ismed-e vagy sem, mert különösen egy felfedező szolgálatnál kell az illetőnek a város egyéni, társadalmi, helyi viszonyait jól ismernie. Mindezt csak azért említem fel, hogy szűnjék meg végre-valahára az a tendenczia, a mely a fővárosi államrendőrség keretében a főváros polgárait a kinevezéseknél részesíti. Én t. ház, most nemcsak a jelenlegi miniszter úrról beszélek, hisz az ő miniszterkedéseidején talán a legkevesebb eset fordult erre nézve elő, hanem beszélek általában arról, hogy a fővárosi rendőrségnél oly tendencziát látunk érvényesülni, hogy a fővárosi polgárok mellőztetnek. Ezt szíves figyelmébe akarom ajánlani a t. miniszter úrnak, hogy ezzel a tendeneziával szakítani kegyeskedjék. De bármiként áll is a dolog, ez a borzasztó nagy megterheltetés, a fővárosnak ez az óriási költségtöbblete, mely a főváros minden hozzájárulása nélkül emelkedik, nem felelhet meg az állam és a főváros közti viszonynak, mely eddig a legtestvériesebb, legbékésebb és a legtiszteletreméltóbb volt. Azért, a magam részéről, hogy a fővárosi háztartás ilyen módon és réven előbb vagy utóbb kellemetlenségekbe ne kerüljön, melegen ajánlom Radocza János t. képviselőtársam felszólalása alapján és értelmében, hogy a képviselőház előtt levő kérvény a kormánynak szíves figyegyelembevételre adassék kd (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Már most rátérek a másik dologra, a mivel azért van jogom foglalkozni, mert a személyes résztől eltekintve, rendőrségi dolog is. Az 1896-ban megválasztott országgyűlés dicséretére legyen mondva, a vitatkozás teljesen ment volt minden személyeskedéstől és senki sem állíthatja, hogy közülünk bárki is az objektív vitatkozás teréről a személyes gyanúsítások és bántalmazások terére, különösen ezen oldalról átmenni akart volna. Ez a kérdés nem közönbös és ezért lássuk, hogy miképen keletkezik az ilyen személyes vitatkozásra való hajlam és hogyan dekomponálódik az, ha erre a térre megyünk át, és kik és mik annak a szülő okai? Én nem voltam Budapesten a tegnapi ülés alatt, Zomborban voltam. Tehát nem is juthattam az alá a gyanú alá, hogy a tegnapi ülésen a legtávolabbról is valakinek okot szolgáltathattam volna személyes megtámadásra, miután ehhez a tételhez egyáltalában nem is beszéltem, másrészt az a mozzanat, hogy valaki képviselők közül olyat választ ki, a kiről tudja, hogy messze távol van, talán nem válik az illetőnek előnyére, hogy ha őt olyankor gyanúsítja, midőn az nem védekezhetik. Mi történt? Szó szerint leszek ezt bátor a naplóból felolvasni, de e mellett előre bocsátom még azt, hogy örömmel vettem tudomást arról, s ezt jól esik konstatálnom, hogy ez a felszólalás, ez a személyes gyanú ítás még a túloldalon is rossz vért szült és hogy ott sem osztoztak e felfogást. Az van Piehler Győző képviselő úr beszédében : »T. ház! A rendőrségnek figyelmét teljesen kikerüli az, hogy három év óta a Bécsből kiutasított pénzügynökök, uzsorások állandó lakhelyüket ide tették át Budapestre és itt operálnak és a legnagyobb csalásokat követik el. Előfordul a rendőri kezelésben egy dolog, a