Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-41
41. országos ülés 1897. rebrnár &-én, pénteken. 191 pestről eltolonczolnak évenkint 9—10.000 egyént, a tolonczozás valóban ázsiai módon történik, kocsira rakják az illetőket, elviszik a legközelebbi község határáig, ott átadják az elöljáróságnak és egy czigányasszony, esetleg a kisbíró kisér 4—5 — 8—10 tolonczot a községen keresztül. Annyi megy haza, a hány akar. Méltóztassék megkérdezni az államrendőrség jelenlegi főkapitányát, mondhatja-e jó lelkiismerettel, hogy csak egygyel is több lesz-e hazatolonczolva, mint a hány haza akar menni. Mind megszökik ég visszatér. Bátorkodom a t. belügyminiszter úr figyelmét egy egyszerű dologra felhívni: kegyeskedjék elfogadni a svájezi rendszert, ezzel nagy Szolgálatot tesz a közbiztonságnak. Svájczban, épúgy, mint nálunk a postánál, a tolonczoknak feladó és leadó állomásuk van, a hol az illető passzusokkal együtt felveszik és leadják és így mindegyik hazakerül. Hisz elég vaggont csináltattunk a millenium alkalmából ; egy harmadosztályú kocsi tehetne bizonyos járatokat, például kedden és szombaton menne a küldemény. így kevesebb költséggel és nagyobb biztonsággal történnék a szállítás. Hasonló felterjesztés érkezett már a belügyminisztériumhoz, a kereskedelemügyi miniszter úr azonban a vasúti szállítást megtagadta azzal, hogy vaggonhiány van. Kegyeskedjék ezt az ügyet nagyobb figyelembe venni, hogy meg ne történhessék az, hogy háromszor fognak el egy héten olyant, a kit hivatalosan már Belgrádba tolonczoltnk. Még egy dologra akarom felhívni a t. belügyminiszter úr figyelmét, a melyről ugyan nehéz itt beszélni, de el nem hallgathatom, ha a rendőrségről alaposan akarok szólani. Ez az, hogy ma Budapesten a nők kerítése, a kerítőnők működése minden tartózkodás nélkül foly. Nem akarom ezt a thémát folytatni, de arra kérem a házat, kegyeskedjék figyelembe venni a kórházak statisztikáját, melyeknek adatai a belügyminiszter úrnak rendelkezésére állnak. Ezekből kitűnik, hogy a vérbajosok száma a nőknél feltűnően szaporodik és leszáll csak egy, az illető beteg nőknek a kora, úgy hogy 9—10 éves beteg gyermekeket ápolnak azokban a kórházakban. E téren valóban az igazságügyminiszter úr intézkedésére van szükség. Mert, ha a rendőrség ma üldözi azokat, a kik ebből professziót csinálnak, akkor, ha elitéli, jogtalanul itéli el őket, mert nálunk az úgynevezett kerítésről sem a bűntettekről és vétségekről, sem a kihágásokról szóló törvényekben gondoskodva nincs. (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy nincs!) Tudtam, hogy ezt méltóztatnak mondani. Az államrendőrség ezeket a kihalási törvény 81. §-a alapján itéli el, mely így szól : » Kéjnők, a kik a reájuk vonatkozó hatósági szabályokat meg nem tartják, egy hónapig terjedhető elzárással büntettetnek. « Ez alapon itéli el a kerítést is, mert úgy értelmezi a dolgot, hogy a bűntettekről és vétségekről szóló törvény általános részében a bűnrészesek is büntetendőkrek mondatnak ki. így Ítélkezik a rendőrség, hogy találjon valami módot, hogy ezeket kissé korlátozza. T. ház ! Nem akarom az amúgy is kimerült figyelmet tovább is igénybe venni, csak engedje meg a t. ház, hogy a következő dologgal fejpzzem be felszólalásomat, melynek ezélja el volna érve, ha csak ezt az egy dolgot is kedvezően elintézné a belügyminiszter úr. A rendőrség közegei ma hivatalos funkczióik alatt a közönségnek nem támogatásával, hanem határozottan ellenszenvével találkoznak. Hogyan lehetséges ez a jog és a törvény iránt bizonyára nem eltompult érzékű nagyközönségnél? Más dolog az, ha a nagy politikai szenvedélyek hozzák mozgásba az utczát, de egy egyszerű el fogatásnál is, ha még oly igaza van is a rendőrségnek, nem támogatja a közönség. Itt felhívom a belügyminiszter úr figyelmét a fővárosi kir. ügyészség átiratára a főkapitányhoz, melyben kéri, hogy hatóság elleni erőszak miatt ne állítsanak nap-nap után 10—15 embert végtárgyalásra. Hiszen az összes Ítéletek 10°/oa hatóság elleni erőszak miatti ügyekben hozatott. Ha egy részeg ember csak hozzányúl egy rendőr pléh-darabjához, feljelenti hatóság elleni erőszak miatt. Az igazságügyi palotában naponta 20—30 r -ndőr ott lézeng, mint tanú; van egy egész sora a bíráknak, a kik ezeket a feljelentéseket nem is veszik figyelembe; a kik ezeket a rendőröket az indokolásban a legkeményebben sújtják. Igen érdekes statisztika az, hogy a rendőrség útján hatóság elleni bűntett miatt 5 év alatt 2328 esetben emeltetett panasz a törvényszéknél, hatóság elleni vétség miatt 3981 esetben jelentett fel a rendőr. Ebből 1894-re a bűntettek közül 520, a vétségek közül 943 esik. Nos, ha a napszámosok közül s általában a szegényebb osztályból a rendőrség évente 1463 egyént csukat be hatóság elleni erőszak miatt, ugyanannyinak otthon marad a családja, sinlődik, mert a kenyérkereaőjüket elítélik 1—2—3—6 hónapra. A napszámos részeg volt, nem tudta, mit tesz, de a bíró nem itélkezhetik máskép, mert négy rendőr mint tanú mindig akad. Ha a rendőrség így cselekszik, akkor természetes, hogy a szegényebb néposztály nem hogy támogatná, de benne legféltettebb ellenségét, legféltettebb üldözőjét látja. Nagyon kérem a t. belügyminiszter urat, kegyeskedjék határozottan elrendelni, hogy a
