Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-41
192 41. országos ülés 1897. február 5-én, pénteken. hol hatóság elleni bűncselekmény történt, azt igen, jelentsék fel; de a törvény szigorúan előírja, hogy milyen eset legyen gondoskodni kell, hogy elo ne forduljon az, hogy egyszerű lökdösés miatt az a tót napszámos három hónapig sínylődjék a börtönben. Ezeket akartam röviden felemlíteni a rendőrségről. Sem az adminisztráczió, sem a nyomozás, sem az egyes egyénekkel szemben az eljárását, melyet az államrendőrség ma követ, én helyesnek és jónak nem tartom. Nagy és alkalmas reformokra van szükség, hogy lábra állíttassék megint a bénává lett államrendőrségi intézmény, és épen azért, mert én ebben semmi garancziát nem látok, mert erre nézve semmiféle ígéretet eddig a belügyminiszter úr nem tett,, én a tételt meg nem szavazom. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) Fenyvessy Ferencz: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek alásan szót. Az én igen tisztelt képviselőtársam, ki nevemet megemlítette, nem értette meg igénytelen közbeszólásomat, a mely korántsem volt olyan inpraktikus, mint a minőnek ő azt szíves volt jelezni. Mert én egyszerűen azt a praktikus kérdést intéztem hozzá, hogy ki volt hát az az ügyvéd, a kihez az 8 általa itt felemlített rovott életű urak és úrhölgyek tanácsért folyamodtak. T. képviselőtársam nem értette meg felszólalásomat, hanem szíves volt nekem egy persziflázszsal igen ügyesen riposztirozni. Hát én nem csodálom, hogy t. képviselőtársam nem vigyázott eléggé közbeszólásomra. Hisz tudvalevőleg boldogult Kossuth Lajos halála előtt azt mondotta neki: »Pichler, Pichler, vigyázz Magyarországra.« (Élénk derültség.) Nos, a kinek az egész országra kell vigyáznia, az csak nem vigyázhat egy szegény, igénytelen képviselő közbeszólására. (Derültség jobbfelöl. Zaj. Elnök csenget.) Pichler GyÖZÖ: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Személyes megtámadtatás czímén méltóztassék megengedni, hogy felszólaljak. (Halljuk! Halljuk/) Én Fenyvessy Ferencz képviselőtársam közbeszólását nagyon is megértettem, de nem akartam megbotránkozásomat felette erösebb szavakban kifejezni, mert erre én magamat illetékesnek nem éreztem. Mert az ő felszólalása — szórúl-szóra ismétlem és hivatkozom a körülötte ülőkre — az volt, hogy azt kérdezte: Ki volt az az ügyvéd, Polónyi? Szórúl-szóra azt mondotta. Én tehát, midőn ő így kérdezett, miután nevet említett, rögtön feleltem reá, úgy, a hogy feleltem. A mi pedig azt illeti, hogy nekem Kossuth Lajos halála alkalmával mit mondott, (Derültség. Halljuk! Halljuk!) mit nem mondott, erre nézve az a válaszom, hogy ez már a második eset, hogy bizonyos jóakarattal a hírlapokban rámfogott dolgokat itt a házban felhoznak. Egyre akarom igen tisztelt képviselőtársamat figyelmeztetni: Higyje el, az én működésem a házban oda irányúi, hogy komolyan részt vegyek csekély tehetségem szerint a törvényhozási működésben, (Helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) és csak megbotránkozhatom azon, ha igen tisztelt képviselőtársam itt még egy megelőző tétel hatása alatt van, és mert nem a színházi tételeket tárgyaljuk most, itt ilyen színházi coupokkal akar hatást elérni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Szólásra senki sincs feljegyezve. Kiváu-e még valaki szólani? Miután vannak még feljegyezve, a vita holnapra halasztatik. (Zaj.) Kérek csendet. (Halljuk! Halljuk!) A holnapi ülés napirendjét illetőleg bátor vagyok a t. ház emlékezetébe hozni, hogy a 10 órakor kezdődő ülés napirendjére van tűzve azon két tárcza költségvetése, mely ma volt napirenden. 12 óra előtt Zichy Jenő gróf képviselő úr indokolni fogja indítványát, és 12 órakor a kérvények tárgyalására térünk át. Ez a holnapi ülés már megállapított napirendje. Az ülést bezárom. (As ülés végződik d. u. 2 órakor.)
